Mit mondjak ilyenkor a kisfiamnak? Teljesen tanácstalan vagyok.

Ilyenről nálunk is esett szó, mivel mi ki szoktunk járni a temetőbe és visszük a gyerekeket is. Egyszer lányom is kérdezte, hogy én mikor fogok meghalni és ő mikor. Én erre azt mondtam, hogy remélem, minél később. Senki nem tudja előre, mikor hal meg.

Azt, hogy hova lesz valaki eltemetve, azt tudják a temetőlátogatások miatt (papa sírjához szoktunk járni). Mikor kérdezték, hogy hol van a papa, mi mondtuk, hogy a mennyországban, minden jó ember oda kerül, a rosszak pedig a pokolra.

Hogy mi lesz a halál után, arra mondhatod nyugodtan, hogy nem tudod, az majd akkor derül ki, ha már meghalunk. Szerintem nyugodtan beszélhetsz vele erről, őszintén, ahogy ti látjátok (hit és felfogás kérdése). 4 évesen simán megérti a dolgokat és sokkal jobb, ha az igazat tudja meg, mint valami hülyeséget a másik gyerektől.

Szerintem fontos, hogy ebben a kérdésben (is) a szülők meggyőződése szerint való dolgokat hallja a gyerek.

Mi hívők vagyunk, így számunkra ez nem olyan nehéz feladat.

Én akkor is azt mondanám, amit gondolok, ha nem lennék az. Akár azt, hogy nem tudod pontosan.

Mondjuk úgy mondanám, hogy ne legyen félelmetes. Esetleg hogy olyasmi, mint amikor alszunk, mert az semmiképp nem jó, ha szorongani kezd tőle. Tehát még ha nem is tudsz olyat mondani, ami pozitív, akkor mondj semlegeset.

Ha nem hiszel a mennyben, akkor szerintem nem érdemes erről beszélni, mert nem leszel hiteles.

Az ovis társtól meg ne félj, a gyermeked érték ítéltében még sokáig Te leszel a mérvadó.

A kisfiam négyéves, és őt is most kezdte foglalkoztatni a halál. Nem tudom én sem, hogy honnan jutott eszébe. Elég sokszor kérdez róla. Én vallásos magyarázatot adok arra, hogy mi lesz utána. Az, hogy a teste hová lesz, egyelőre nem érdekelte.

Ha látja, hogy zavar téged ez a téma, feszélyez, és nem szívesen beszélsz róla, akkor még inkább érdekelni fogja szerintem. Válaszolj neki egyszerűen, természetesen. Inkább tőled tudjon dolgokat, mint egy kis buta ovistól.

Szegény 4-es!

Ez nagyon rossz lehetett. Szerintem ilyen helyzetben is fontos mondani valamit a gyereknek. Legfőképp azt, hogy nem azért sírunk, mert a halál rossz annak, aki meghal, vagy félelmetes, hanem azért, mert hiányzik nekünk, aki elment, és ezért vagyunk szomorúak...