Mi lett a gyermekemmel?

Jön a kistesó, kezdi érezni, hogy más is a figyelem középpontjába kerül. Próbálgatja a határait, a szárnyait, "vajon ha eléggé ordítok, megkapom az autót? vajon, ha fetrengek a földön, anya majd felvesz, és nem kell bemenni?" Kezd rájönni, hogy bizonyos dolgokat tud(na) ő is irányítani.

Másrészt az angol azt mondja, ez a korszak a "terrible two". :)))

Legyél következetes, tudom, könnyen mondom, de itt áll vagy bukik minden. Ha kitartó vagy, következetes, logikusan neveled, szeretettel, türelemmel, határozottsággal, akkor mindenki nyer. Ha engedsz... azt te is tudod.

Először is ne haragudj rá, egyelőre képtelen kontrollálni az érzelmeit, az indulatait, mert még kicsi és tapasztalatlan. Majd megtanulja. A lényeg, hogy te higgadt maradj, mert mi lesz, ha mindketten hisztizni kezdtek? :))) (vicceltem!)

Kezd öntudatára ébredni, próbálgatni, mit szabad, mit nem, és hogy vannak dolgok, amiket egyedül is megcsinálhat(na, ha hagynánk neki). "Majd én. Te nem. Én fogom. Én viszem. Akarom. Nem megyek be. Ide menjünk. Azt." És ha nem lehet, vagy nem kaphatja meg, egyszerűen elöntik az érzelmek, nem akarja ő ezt igazán, de nem tud neki határt szabni, mert kicsi még. Elborítják az érzelmek, és neked hagynod kell, hogy kitombolja magát, mert ő tehetetlen, neked viszont erősnek kell lenned, elmondani neki, hogy a döntésedet nem változtatod meg, de minden oké, dühöngeni szabad. A döntés viszont végleges. Magyarázd el neki, hogy miért így van, akkor is, ha azt hiszed, nem érti meg! Nincs olyan, hogy csak. Magyarázatot kell neki adni!

Az erőszakot viszont nem szabad végignézni és hagyni, mert az később csak rosszat szül, és azt hiszi, az erőszak (pl. ütlegelés) rendben van.