Szobatisztaság, dackorszak. Nem lett volna szabad leszidnom?
Több mint 2 hónapja szobatiszta a kislányom, 2 éves, viszont a dackorszak elkezdődött rendesen. Csak alváshoz kap pelenkát. Mostanában azt csinálja, hogy lerakom aludni, leszedi magáról a pelenkát és belepisil az ágyába, aztán várja, hogy menjünk be hozzá.
Ma már betelt a pohár, megszidtam érte, hiszen előtte ezerszer elmondtam szépen, hogy kell az alváshoz a pelenka, mert nem ébred fel, ha pisilni kell, nem szabad az ágyba pisilni, mert anyának sok munkája van vele stb. stb. Olyan kis okos, meg is értette, mondta, hogy nem szabad oda pisilni, most meg olyan, hogy direkt azért is.
Mérges voltam, mondtam neki, hogy szégyelld magad, buta vagy, anya sokszor elmondta nem szabad, mégis direkt lepisilted az ágyat, a takarót megint.
válasza:Nem baj, hogy megszidtad ezért, hiszen ez tényleg inkább direkt dac volt,engedetlenség.
DE azt soha ne mondd a gyerekednek, hogy buta vagy!!!Nem buta ő,csak méregeti a határát!
válasza:Én sem mondtam volna, hogy buta.
Kislányom 2 éves és 1 hónapos. Nagyon örülnék, ha már itt tartana szobatisztaságba, mint a tiéd. Lányom is a dackorszakban van és nem szóltam még rá, ha bepisilt. Szépen magyarázd meg Neki 100x is, ha kell, hogy nem szabad ilyet csinálni, stb. Gondolom Neked sem esne jól, ha a férjed közölné veled, hogy buta vagy. Én pl. még nem mondtam ezt a lányomra, mert nem buta, hanem még kicsi és csak feszegeti a határokat.
válasza:Köszönöm a válaszokat. Mint kezdő anyuka, mindig meghallgatom tapasztaltabbak tanácsát, rengeteg könyvet elolvastam már a kicsim megszületése előtt is és a mai napig foglalkoztat, hogy neveljek boldog és egészséges önértékeléssel bíró gyereket. Biztos sok hibát követek el, de valahogy a mai elvek nem egyeznek a belső megérzésemmel. A legnagyobb szeretetben és odafigyelésben igyekszem "normális" gyereket nevelni, néha úgy érzem, túlzásba is viszem a dicséretet és a szeretetet, nem múlik el óra, hogy ne ölelném meg a kicsimet és mondanám neki, hogy mennyire szeretem, de ez a dackorszak igencsak próbára tesz. Én lennék az utolsó, aki ártanék neki akár szavakkal vagy tettekkel, de úgy gondolom, hogy a határt meg kell húzni. Ha szép szavakkal, türelemmel, "megbeszéléssel" nem megy, akkor keményebbnek kell lennem. Nem akarok untatni senkit, de a mai napon két olyan dolog is történt, amit szerintem a leg-galamblelkűbb anyukánál is kiverte volna a biztosítékot. Futott, már láttam, hogy nemsokára úttesthez érünk, így rászóltam, állj meg, nevetett és rohant tovább, bevásárló szatyrokat, mindent eldobva rohantam utána és kiabáltam, állj meg. Semmi hatás. Az úttesttől kb. fél méterre kaptam el, ahol 2 sávban ezer autó megy, és megráztam, hogy tehettél ilyet, mit mondott anya? Akkor is nevetett, nem érdekelte az egész. 10 perc sem telt el, odaszaladt két kutyához, pedig előtte ezerszer átbeszéltük, hogy idegen kutyákat nem simogatunk, megharaphatja, baj lehet belőle. A kutyák gazdája sehol, a két kutya meg morgott a kicsimre, ő meg csak ment feléjük. Reszketve kaptam el és hoztam el a kutyák elől, fel voltam készülve, hogy meg fognak minket támadni. Akkor is szóltam, állj meg, nem szabad odamenni, semmi hatás.
Kérdezem én, mint tudatlan és tapasztalatlan anyuka, ilyenkor nem emlékezetesebb egy popóra ütés és utána büntetés? Megmondani neki, hogy lehettél ilyen buta?
Kövezzetek meg, de én ezt tettem ösztönből és láss csodát, a következő kereszteződésnél az első állj meg-re megállt.
Nem tudom, a szakkönyveket ki írja és milyen statisztika alapján, de nekem veszélyhelyzetben semmi más nem jut eszembe, csak a józan paraszti eszem. És úgy néz ki, bevált.
válasza:Első vagyok.
A leírt helyzetek alapján szerintem teljesen jól tetted, hogy a fenekére vertél.Nálunk is voltak olyan szituk,mikor bizony a pelenkás fenekére ütöttem, vagy a kezére.Ezért sokan elkönyvelnek agresszívnak(pedig nem vagyok az) és nagyon sokan leszólnak főleg itt az oldalon, de nem érdekel.Szerintem is vannak olyan helyzetek mikor meg kell húzni a határt, akár határozottan is és ez az ő érdekük.
De mind e mellett én soha nem mondom fiamnak hogy buta!Azt igen, hogy butaságot csinált, vagy bután viselkedett, de nem ostobázom vagy butázom le, mert nem az!!Csak egyszerűen még kicsi,nem tudja a határokat.Lehet ellentmondásosnak tűnik a dolog,mármint, hogy egy fenékre ütés szerintem nem okoz neki lelki sérülést, ha lebutázom az viszont igen.
De mikor ráütök a fenekére, akkor csak nyomatékosítom azt,amit előtte szép szóval nem értette meg,és nincs is ezzel baj,nem fél tőlem és tényleg csak legvégső esetben kap.Ha viszont egyszer,párszor lebutázom, akkor ő ezt egy egy idő után el is hiszi majd magáról,hiszen én mondom, az anyja, aki a mindene.Én úgy gondolom,hogy az én képét ilyenekkel nem szabad rombolni!
Nálunk ez így volt...5en vagyunk tesók, tisztességesen felneveltek szüleink, kiegyensúlyozott felnőttek vagyunk, és bizony kaptunk néhányszor, de azt soha nem hallottuk,hogy buták,ostobák vagyunk!Azt mindig elmondták, hogy hülyeséget csináltunk.
És ez nem azt jelenti, hogy csak ajnároztak minket,mindig megmondták, hogy ezt vagy azt miért csináltunk jól/rosszul.
Remélem érthető volt amit írtam,de természetesen ez csak az én véleményem, de nem 1 olyan gyereket láttam, aki én-kép zavarokkal és kisebbrendűséggel küszködött, később rossz tanuló volt, mert szülei tudtuk nélkül rombolták az énképét.
Bocsi, hogy hosszú lett és remélem nem veszed kioktatásnak, csak úgy éreztem ezt még muszáj leírnom!
Mi is javában benne voltunk a dackorszakban, mikor már csak az éjszakai pelusozás maradt. Kisfiamról tudni kell, hogy alaptermészetében is nagyon akaratos, sértődékeny gyermek. Nekem folyékonyan beszélt már ilyenkor, többször átrágtuk a témát. Mindig mondta, hogy ő már nagyfiú neki nem kell pelus. Több felől közelítettem meg a dolgot, de szerencsére magán hagyta a pelust,csak ritkán került le róla :) Pl. ez is, hogy anyának sok lesz a dolga, de igazából ez szerintem nem nagyon érdekli őket, én folytattam, hogy akkor majd nem tudunk leülni színezni vagy festeni mert nekem azt kell megcsinálnom. Amit szeret a szülővel együtt csinálni, azt kell mondani. Persze utánna ezt is lehet fokozni, mert ha csak leveszi, akkor amikor szeretné ezt a tevékenységet csinálni, akkor kicsit megvárakoztatni, és úgy elmondani neki, hogy most anya azért nem ér rá,mert azt meg kell csinálni. És úgy tenni mintha tényleg azt csinálnád addig. Utánna egy ideig belenyugodott, majd megint kezdte és akkor már mutattam neki a pisis pelust reggelente. Mondtam neki, hogy akkor leszel annyira nagyfiú, hogy nem kell pelenka, ha reggel már nem lesz a pelusban pisi. Kb. 2 hónapon keresztül minden reggel néztük a pelust, kielemeztük, hogy sok van e benne vagy kevés. Várta türelmesen, hogy nagyfiú legyen :)
És persze, azt is átrágtuk egy párszor, hogy csak a pici babák pisilnek ágyba meg ilyenek...
És mindezt megpróbáltam minél türelmesebben, szelídebben és viccesen előadni.
Mindennapos téma volt nálunk, fürdés előtt és közben főleg, szerintem ehhez rengeteg türelem és kitartás kell. Sok sikert kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!