Mi lett a gyermekemmel?

Lehet,hogy nem mondja, de szerintem iszonyúan hiányzik neki a biztonságot jelentő otthoni légkör. Kérdezd meg tőle, hogy nem szeretne-e iskolát váltani, hogy ne kelljen kollégiumba laknia. Retteg egyedül, és ezt a módját találta annak, hogy közvetítse mennyire fél és mennyire egyedül érzi magát.

Ha csak nem olyan szuper fontos szakon van amit máshol nem lehet megtanulni, vidd haza. Nincs mindenki felkészülve 15 évesen arra, hogy elmenjen otthonról.

Pszichológus.

Nem akarok nagyon belemenni a találgatásba, de valószínűleg a környezetváltozás, a napi törődés-gondoskodás hiánya, a sulis szorongások stb. mind kijöhet így.

Az nagyon jó, hogy megbeszélitek, hogy elmondja a félelmeit, de Ti nem tudtok segíteni neki, viszont egy szakember viszonylag könnyen.

Kitartás! Minél hamarabb kezdjetek terápiába, mert annál könnyebben megy, minél fiatalabb korban kerül oda! Nem kell félni tőle, ez nem azt jelenti, hogy a lányod "nem normális" vagy "idegbeteg". Csak annyit jelent, hogy ő valami miatt fél, szorong, amit nem tud(tok) egyedül feldolgozni, ezért segítséget kértek.

Nyugi, a pszichológus nem úgy kezdi, hogy "na hogy is vagyunk azokkal a csomókkal?". Ha igen, akkor sürgősen másikat kell keresni. Az fontos, hogy a lányod megbízzon benne, vagy legalább ne érezze elsőre, hogy teljesen ellenszenves a terapeutája, ha kell, menjetek másikhoz.

Lehet a válás is benne van, lehet, hogy a suli, ezeket a szaksegítség mind szépen kezeli. Ha ilyen okos, értelmes a lány, biztosan elfogadja, ha a terápiát javaslod neki, hiszen tudnia kell, hogy számíthat rád mindenben!