Gyermeked "rossz" mondatait feléd hogy dolgozod fel?

Lehet, hogy csak belemagyarázom, de előfordulhat, hogy őt ugyanilyen rosszul érintette, amikor a popsijára vertél. Talán elég lett volna egy-két percre sarokba állítani, vagy büntiből üljön egy székre, a fal felé fordulva, stb.

Lehet, hogy most te érzed azt, amit akkor ő????

Vagyis most mondta ki azt, amit akkor nem tudott kimondani: anya ne bántsál!!!!

Tényleg ne vedd komolyan.

3 évesen nem tudja magát még rendesen kifejezni, lehet, h nem is ezt akartra mondani.

Vagy rafkós nagyon, mint a barátnőm kisfia, egyidősek a gyermekeink, nem bántjuk őket, mégis ha rosszalkodik az ő fia, és az anyja rászól, mindjárt kiabál, h ne üsd meg a fenekem.

Párszor kapott, ez tény, pl kiszaladt az út felé, az anyja kiabált, h állj meg, a gyerek röhögött, nézett vissza, és szerencsére pont elesett az út előtt. Az anyja rásózott a fenekére, megjegyzem ezért tőlem is kapott volna, ekkor három éves volt.

Egyszer fejbe vágta a fiam a fa kisszékkel, de úgy, h kitört a lába a széknek, hálistennek a fiamnak nem esett baja, (betonból van a feje?), akkor is kapott, szóval ilyen esetekben csap rá, de a csibész tudja, h tud az anyjára hatni ezzel a szöveggel, szóval használja.

3,5 éves, az elmúlt pár hónapban, ha nagyon rossz volt, néha kapott ilyen icipici jelzés értékű pofonkát (még csak pofonnak sem nevezném, tényleg annyira pici, és tényleg csak kb 3-4 alkalommal). Sosem volt jellemző rám a hirtelen harag, az ordítozás és a kézre verés sem, nagyon türelmes, kifejezetten birkatürelmű vagyok.

Ehhez képest, néha ha nyúlok felé, mikor mérges vagyok, és el akarom húzni a "tetthelyről", ahol rosszalkodik, szóval csak nyúlok felé, és úgy összehúzza magát, mintha épp készülnék agyonverni őt. Úgy néz ki ilyenkor, mintha napi szinten többször is jól elagyabugyálnám kékre-zöldre. Ezt én sem tudom hova tenni, én is sokszor gondolkodom ezen, hogy miért van ez. Mint aki túl sok Tom és Jerryt néz, vagy nem tudom, mert néha túlszínpadias a mozdulata. Bár TOm és Jerryt nem néz, de el tudom képzelni, hogy valami meséből látta ezt a mozdulatot.

Lehet, hogy a te fiad is hallotta ezt valahol és kipróbálta most rajtad.

Lányom közölte párszor, hogy "anya üt, anya üt", persze mások előtt. Nem tudta megmagyarázni még mire gondol, mert még nem beszélt sokat.

Jó pár napig nem tudtam miért mondja és mire, aztán kiderült, hogy bevertem egy szöget a falba. Erre mondta, hogy anya üt.

Hogy mit reagáltam amúgy? Hát felírtam a gyerekdumákhoz, amiket azóta gyűjtök, mióta próbál beszélni.

Nem hiszem, hogy mindent a szívünkre kell vennünk, mert a gyerekek másképp látják még a világot, és más összefüggéseket találnak meg benne, mint mi.

Értem, hogy rosszul esik, de ha te tudod, hogy nem bántod őt, akkor nincs okod aggódni.

Engem az szokott bántani, ha azt mondja, hogy "nem szeretlek", vagy "utállak".

Ez mondjuk ritkán fordul elő, de olyankor mondja a lányom, amikor dühös rám, és bár belülről égetnek picit a szavak, arra gondolok, hogy jó, ha kifejezi/ kiadja az érzelmeit, még akkor is, ha éppen rám dühös.

Ettől még tudom, hogy nem utál, sőt szeret, szerencsére azt sokkal gyakrabban mondja. :o)

Középsőm meg azt szokta mondani, hogy "vacak vagy mama". Viszont cserébe azt is rengetegszer hangoztatja, hogy "enyém a mami", meg hogy "én a mamát szeretem a legjobban" (ugyanezt apával is szokta).

Ilyenek a gyerekek.

Nekem is mondta már a fiam, h nem szeretlek, de odavettem az ölembe, és elmagyaráztam neki, h csak haragszik rám, nem arról van szó, h nem szeret.

Az ilyen kicsik még nem tudják szavakba foglalni az érzelmeiket, nekünk kell megtanítani ezt nekik.