Mit csináljak az én okos, tündéri, de nagyon eleven kisfiammal?

Na, mintha én írtam volna ezt a választ! :D Én bébiszitterként éltem át, csak az egy négy éves kisfiú volt, aki szó szerint lógott az anyján, amikor hozzájuk kerültem. A kisfiú effektíve lógott az anyja lábán, és sehova sem engedte egyedül, kb wc-re se tudott menni, mert a gyerek olyankor üvöltött. Az esti lefekvés meg olyan volt, hogy a kölök hajnali 1-ig ugrált a diványon, mesét nézett, stb, anya meg szépen bealudt. Aztán kitaláltam, hogy először az alvást kéne megoldani, hogy a kis ágyában elaludjon szépen. Visított, mint a vágós malac, pedig csak az ágy mellett ültünk. A gyerek kb 15-ször mászott ki az ágyból és ugrott rá az anyjára, de ő szépen visszarakta, úgy, ahogy a válaszoló is írta, egy hang nélkül. Aztán már csak az ágyából szólongatta az anyját, aki egy idő után elsírta magát csendben, annyira fájt neki a gyerek nyűszítése. Aztán egy fél óra múlva egyszer csak abbahagyta és bealudt. Másnap ugyanez, akkor már csak tízszer jött ki. Harmadnap már nem jött ki, csak kétszer elbőgte magát. Negyedik napra meg már egy szó nélkül elaludt az ágyikójában. Kemény volt, egyedül nem is tudta volna végigcsinálni az anyja, de megérte.

Szóval szerintem apával közösen próbáljátok a dolgot. Ha kijön az ágyából, szobából, akkor felváltva vigyétek vissza, hogy megtanulja, hogy egyikőtökre se tud hatni a hisztivel.

Egyébként amit én írtam, hogy ültünk a gyerekszobában, amíg be nem aludt, az az első kategória az altatásnál. Aztán ha az megy, akkor jön az, amit a válaszoló írt, hogy kijönni a szobából, és ha ő is kijön, akkor visszavinni. Ez egy ilyen kétlépcsős dolog. Először próbáld meg azt, hogy bent maradsz vele, de akkor sem szabad hozzászólni a második alkalom után, amikor kijön az ágyból, hanem egy hang nélkül visszafektetni.

Sok sikert! Kitartást!