Mit csinálhatnék a szörnyen rossz kisfiammal?

Megértelek, az én fiam is két éves :-) Állandó figyelmet akar, ha nem kapja meg szerintem azért csintalankodik, hogy felhívja magára a figyelmedet. Ha lehet vond be a házimunkába. Én ezeket szoktam csinálni:

-együtt visszük ki a szemetet: övé a fürdőszobai, abban amúgy is csak fültisztító, meg zacskók vannak, bekötöm a zsákot, és viheti. Aztán ő rakhatja be a kukába a zsákot

- segít teregetni, adogatja a ruhákat, elmondja melyik kié, aztán csipeszeket adogat

- sepregetni is szeret, van kis seprűje meg lapátja, azzal takarít

-porszívózásnál segít előszedni, és összerakni a porszívót, felpakolni a földről a holmijait pl: asztal, szék (műanyag), stb, a kisebb szőnyegeket, ha feltekertem, ő pakolja fel az ágyra, aztán, ha van kedve porszívózhat, majd mikor kihúztam a dugót, ő nyomja meg a kábel visszahúzó gombot

Szeret ügyködni, és nagyon felnőttesnek tartja, hogy ő már ilyeneket csinál, ezért jön mindig segíteni.

Nyugodj meg,hogy egy 3 éves sem különb... Főleg, ha van közönség :))

Az enyém tegnap ivott két kortyot a szörpijéből a többit meg egy laza mozdulattal beleöntötte a duplós dobozba.

Jó, mondtam, akkor most ki kell mosni az egészet, úgyhogy nem nincs tovább játszás. Ment a kádba, de mondtam, hogy most nincs időm rá, ugyhogy most akkor nem játszat tovább vele, és ezt magának köszönheti...

Próbáld megbüntetni (pl elteszel egy kedvenc játékot a szekrény tetejére) Vagy ha kiönti a tejet, akkor estére nincs kakaó.... kiöntötted!!! még ha hisztizik is miatta.

Az a baj, hogy van ilyen vad korszakuk, és én is úgy érzem néha, hogy a büntetés sem hat... De mégis csak éreznie kell, hogy ilyenkor szankció lesz. EGyszer hátha megérti.

Kisfiam pár napja hisztizett (teljesen ki volt borulva) Mikor én elnevettem magam, őrjöngve azt kiabálta: ne vigyorogjál! legyél mérges!

Hát erre megy ki a játék??? :))

az anyukjómindenit, hogy olyan kis elviselhetetlenek néha, pedig úgy imádjuk őket!

Viszont, hogy a boltos hisztit hogy kezeled elmondhatnád!! :)

szia a lányom 2 éves, és szintén kb. 1-2 hete elkezdődött a dackorszak...

É is azt csinálom, amit az első válaszadó, mindenbe belevonom. Mondjuk eddig is így volt ez, de most fokozottan odafigyelek, hogy mindig legyen vmi csinálnivalója, mert különben leamortizálja a kérót..:-DDD

Állati fárasztó, és idegesítő, én is 2 napig ugrottam rá, hogy miért beszél/visít így: Anyaaaaaa! Mesiiiiiiiii(üvegtörős hangon) iszik tejcsiiiiiiit(közben toporzékol....) Hát bakker, kiakadtam estére teljesen hogy ennek meg mi baja van????? Ez az én kis bújós, okos kislányom????

Aztán rájöttem mi van, és elkezdtem nem odafigyelni, hanem pl. ha így visít akkor azt mondom semleges hangon, jaj, gyere nézzük meg a kukásautót, vagy vmi egyebet, és majd 2 perc múlva megkérdem, hogy kér-e tejet, és adok neki...

tehát próbálj meg nem reagálni rá, még ha 10 kg lisztet önt a földre, akkor se legyél ideges, hanem add a lapátot a kezébe, és söpörjetek.

Nézd, a 3évesem nem is tudom már miért hisztizett épp, én meg mérgesen rászóltam, erre közölte velem, "felmondok neked".

És próbálj meg nem röhögni:D

Lesz még jobb is, ne aggódj:D

Kedves utolsó válaszoló... Remélem rosszul érzem ki a hangodból, hogy esetleg te tökéletes anya vagy, és mi a többi 99% pedig selejt???

Lehet, hogy a te gyereked egy kicsit nyugodtabb fajta, de az nem azt jelenti, hogy a mieink nem kiegyensúlyozottak! Igenis, hogy azok, sőt ez a dacolás is a személyiségfejlődés része. Kell, ahhoz, hogy talpraesett legyen, és hogy megtanulja, az élet hoz változásokat, néha kimozdít az állandóságból, és ezeket rugalmasan, de talpraesetten kell kezelni, miközben okosan érvényesítem az akaratomat.

Szóval nekem elég rosszul esett a válaszod, de tudom, hogy nem az időben fekvés és evés és mozgás szabályszerű koordinációja adja a dackorszakmentes gyereket.

Egyébként meg egy fél év múlva lehet te is másféle levet írnál már...

Nem vagyok tökéletes anya, hiszen tökéletesség nem létezik. Fél év múlva is ugyanígy fogom látni/ írni. Ez a hiszti/ dac dolog nagyon jól kezelhető. Amikor látom, hogy olyan élethelyzet alakulna ki, hogy a gyerekre "rájönne" a hisztizés, akkor én mindig teljesen elterelem a figyelmét. Megölelgetem.Megszeretgetem. Megpuszilhatom.Érezze, hogy biztonságban van. A gyereknek ugyanis sokkal rosszabb hisztizni, mint amennyire az anyukának át kell élni a gyermekének a hisztizését. Az anyuka csak kívülről éli meg ezt a negatív érzést, a gyerekben viszont saját magában szinte háborúk jönnek létre. Fontos, hogy megértsd miért került a gyerek ebbe a helyzetbe: fáradt, éhes, túl sok élmény/ benyomás érte aznap a gyereket vagy bármi más. A napirend nagyon fontos, most is és később az oviban és a suliban is. Sajnos sokan már kisgyerekkorban is olyan követelményeket állítanak a gyerek elé, ami a gyerek számára igen megterhelő. Pl.: korai nyelvtanulás, bizonyos sportok már 2-3 évesen is. Így nem marad idő játszásra. Bár a kérdező jelen esetben írta, hogy játszik a gyerek: kiborítja a tejet, fél kg. cukrot stb.. Tehát az ő gyereke játszik, hiszen ez a gyerek szemszögéből játszás, a szülőnek kellemetlenség. A kérdező azt is írta, hogy fél óráig is ordít, amiben teljesen jogosan az anyuka kikészül. Én is beleőrülnék. De ez teljes egészében a figyelem felhívás jele: vegyél már észre, itt vagyok, velem foglalkozz, ne a sóval, ne a liszttel. Ha egy szóval válaszolni kell a kérdező utolsó mondatára,hogy mit lehet tenni, akkor egy dolgot tudsz tenni: Szeress!

Ide kapcsolódik szorosan:

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

És persze a felejthetetlen:

http://www.youtube.com/watch?v=fFwlAH_pvys