Rengeteget kiabálok 3,5 éves kisfiammal. Más van így?
Nagyon rosszul érzem magam miatta.
Figyelt kérdés
Nem tudom, mi van vele és velem is. :( Mindig szépen figyelmeztetem, ha rosszat akar csinálni, vagy, ha nem lehet valamit csinálni, mert mondjuk veszélyes, vagy pl. az ablakot akarja nyitogatni, amin nincs szúnyogháló, és önlenek be rajta a legyek...
Szóval szépen szólok, aztán egyre erélyesebben, végül már ráordítok. :( Ez egyébként minimum 3-4 figyelmeztetés után következik be. A szomszédok meg csak azt hallják, hogy ordítok a gyerekkel. :( Mondjuk az kevésbé izgat, mint a saját lelkiismeretem. Olyan rosszul érzem magam miatta, főleg, hogy ilyenkor sírni is szokott. :( Megütni még soha nem ütöttem meg, azt nem bocsájtanám meg magamnak. Hogy csináljam jól?
2012. aug. 1. 14:13
1/9 anonim válasza:
Hát jó tanáccsal nem tudok szolgálni max lelki támogatással, hogy sokszor én is így vagyok :( Rossz érzés, tudatosan próbálok figyelni, hogy ne legyek ennyire ingerült, mert félek, hogy később a hülye ideggyenge anyjaként fog rám gondolni. Gondolkodtam a magne B6-on bár gyanítom, hogy nálam nem a magnéziumhiány a ludas. Kimerült vagyok, sok volt mostanában a váratlan kiadás le vagyunk nullázva. Sokszor ha veszek 1-2 mély lélegzetet akkor jobb és türelmesebb vagyok. Remélem jön valaki valami jó tippel, mert én is a minap gondolkoztam azon, hogy mi a fenét csináljak (bár pár napja jobb a helyzet :D)
2012. aug. 1. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 A kérdező kommentje:
Ugyanez a félelmem nekem is. :(
2012. aug. 1. 14:27
3/9 anonim válasza:
Sziasztok,detto:)Egész nap ordítok a kisfiammal...én is várom a válaszokat:)Van valami a levegőben??
2012. aug. 1. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Akkor már hárman vagyunk...:(((
2,5 éves a fiam, soha semmi gond nem volt vele,de 3 hónapja,mintha kicserélték volna...Ordít,csapkod, nyávog egész nap.Én már Ranschburgtól elkezdve a suttogóig mindent elolvastam de hiába..egyátalán nem tudok uralakodni magamon, és ő sem...mintha megváltozott volna valami, nyilván ez a dackorszak meg a bontakozó egyénisége,ami engem néha megrémít.Gyakran kiabálok vele, utána a bűntudat gyötör...reményvesztett vagyok már.Most elvitte a papa délután, hogy pihenjek,de nemtudok csak ő jár a fejemben és itthon bőgök.Már arra is gondoltam,hogy depressziós vagyok,de szerintem csak nehezebben élem meg a dackorszakot..Bocsi,hogy offoltam, de olyan jólesett leírni így névtelenül...
2012. aug. 1. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 anonim válasza:
Utolsó vagyok, kaptam ma egy könyvet anyukámtól az a címe,hogy Hallgass a gyermekedre ! Diana Loomens és Julia Godoy írta, utánakerestem a neten és azt írják,hogy miután elolvasták és megfogadták a leírtakat gyökeresen megváltozott az életük.Hát ,nemtudom csajok,én teszek egy próbát hátha...egy hét múlva leírom a tapasztalatokat,még ma éjjel elolvasom a könyvet,aztán meglátjuk a gyakorlati rész,hogyan sikerül.:)
2012. aug. 1. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
sziasztok!
Csajok!!! Gyerekmentes szabadnap KELL!!!!
Az anyagiak persze ettől nem oldódnak meg tudom...
Kitartást mindenkinek!
2012. aug. 1. 18:07
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Hát ma nálam gyerekmentes nap volt,mert a papa elvitte,amikor meg hazahozta az apa vette át a foglalkozást...de valahogy ezt fejben kell elintézni szerintem ,mert mégis a gyereknevelési kudarcaimon kattog az agyam,nem tudok kikapcsolni.Nem tudom,ki,hogy van ezzel,de ha lejátszom fejben és megbocsátok magamnak,akkor tudok felszabadulni..de én tuti túlreagálom mert hajlamos vagyok rá.Az anyagiak meg...pfff..
2012. aug. 1. 18:32
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
Én még nem éltem át az anyaság szépségét, illetve problémáit(18 évesen furcsa is lenne:)), de van egy nálam jóval kisebb öcsém, na és persze sokat foglalkoztam már gyerekekkel. Remélem azért tudok jó javaslatokkal szolgálni. Egy kis pihenő a gyerekek nélkül, elmenni valahova, welness típusú dolgokra gondolok, kb. 1 napra. És utána jobb lesz. Mivel anyukánk lemondott rólunk sajnos, ezért már régóta én vagyok az öcsém "pótmamája". Én is vagyok néha úgy, hogy elvesztem türelmemet, de ha leülök vele beszélgetni(ha nagyobb), vagy játszani úgy, hogy nem kiabálsz rá,csak megnézed mit miért tesz, akkor jobban megismerheted, és megláthatod, hogy a kiabálás csak rosszabbá teszi a helyzetet. Egyébként meg épp az ovis korszak idején lesz dackorban a gyermek, és hogy miként kezeljük a kitöréseiket, az akár a további anya-gyermek kapcsolatot is befolyásolhatja. Pszichológusnak tanulok, ha további kérdések merülnének fel, nyugodtan kérdezzetek. Remélem tudtam segíteni, rosszindulatú megjegyzéseket nem szeretnék kapni.:)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: