Szinte sosem aggódom a gyerekért, mi lehet a baj velem?
A kislányom másfél éves, örökmozgó, felfedező. Olyan sokszor előfordul, hogy felmászik, vagy bemászik "veszélyes" helyekre. És olyankor a rokonok folyton ugrálnak, rám szólnak, hogy ne engedjem. Pl. a múltkor a teraszon felmászott a padra, fel is állt. A férjem azonnal ugrott, hogy "jajlefogesni", persze le is esett a gyerek.
Én meg meg sem rezzentem, nem is ijedtem meg. Ilyenkor elgondolkozom, hogy jobban kellene őt féltenem? Rossz anya vagyok, mert nem aggódom az ilyen helyzetekben?
Megmondom őszintén, az anyai ösztönök nálam nagyon nehezen jöttek. Sajnos depressziós is voltam, aztán elhagyott a férjem is, szóval nem volt fenékig tejfel az elmúlt időszak.
De akkor ez is az anyai ösztön hiánya lenne? Ezzel lehet valamit kezdeni? Ha mondjuk látom, hogy le fog esni, akkor sem kezd el dobogni a szívem, vagy hasonló. Annyira szégyellem magam. :(
A férjed aki elhagyott, az már nem a férjed, vagy igen?
Amúgy valami pszichés problémád tuti van egy anya nem lehet ennyire érzéketlen...
Technikailag a férjem, mert nem váltunk mêg el. És mivel nem olyan régen történt, nehezemre esik ex-ként emlegetni. :(
Már egy ideje gondolkozom szakember segítségén, de most azt hiszem, tényleg lépnem kell valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!