Szinte sosem aggódom a gyerekért, mi lehet a baj velem?

te ez a típusú vagy én meg nem hagynám ott fél napra se sehol a gyermekem

féltem is de nme mindentöl szabadon mozoghat amerre akár ha csak nem csinál vezsélyes dolgot nem szolok rá

Szerintem nem.

Muszáj esnie is, hogy tanuljon belőle. Gondolom az erkély korlátján nem engednéd egyensúlyozni.

A jajlefogesni meg olyan, hogy bevonzza...főleg ha megijesztjük vele a gyereket.

Hát nem lennék a gyereked....:S

Figyelj, az egy dolog, h a gyerek előtt én se mutatom, h megijedtem (vagy próbálom) de ez más: "Én meg meg sem rezzentem, nem is ijedtem meg" Ha betörte volna a fejét, vagy eltöri a kezét, akkor sem?

Én nem vagyok egy aggódós, de ha feláll egy magas helyre, ahonnan úgy tűnik, hogy le is esne, akkor odamegyek és leveszem. Mert bár nem aggódom halálra magam, és nem is kapok frászt, de azért pont nem akarom, hogy széttörje a fejét. Ha van rá mód, akkor a nagyobb esésektől megvédem (ez olyan anyai megérzés, amikor már látom, hogy tuti esni fog, akkor azért megpróbálom megóvni).

Az nem baj, hogy nem aggódsz ezerrel, és az sem baj, ha néha potyog egyet a gyerek, de azért mindent nem muszáj ráhagyni a gyerekre.

Nem ismerlek, így nem tudom milyen ember lehetsz, de amit írtál, abból úgy jön le, mintha kicsit befásultál volna. Olyan "minden mindegy" alapon írsz.

Nem ért mostanában valami probléma téged? Vagy mindig is ilyen voltál?

Én is ugyanilyen vagyok, a férjem az ellenkezője. Szerencsére még nem történt vele semmi komoly dolog. Mi még nem adtuk oda senkinek hogy vigyázzon rá, kivétel a nagyszülőknek 2-3 órára, de ez sem rajtam múlt, hanem a férjemen. Pedig már 3 éves. Én biztos odaadnám tovább is, mert lenne elég sok olyan dolgom, amit jobb gyerek nélkül elintézni.

Én is szoktam ezen agyalni, hogyha történne vele valami komoly, akkor az az én lazaságomnak lenne köszönhető, mert jobban kellett volna aggódnom, figyelnem, stb.