Nagyon rosszul kezeltem a helyzetet?

Kisfiam 21 hónapos, és mostanság jött rá, hogy vannak dolgok,amik az övé.Na ezt a játszótéren is előszeretettel hangoztatja.Persze mindig mondom neki,ha más játszik a játékával, hogy "igen,az a tiéd, de had játsszon vele, a kisfiú/kislány is,majd visszaadja."Általában 1-2x elmondom, ajánlok neki mást és minden oké.

Ma viszont totál kiakadt, hogy más játszott az ő lapátjával és hiába adtam neki mást, hiába mondtam neki akármit, csak sírt érte...A másik gyerek anyukája meg mondogatta a gyerekének, hogy adja oda, persze nem adta.

Azt hozzáteszem, hogy már fáradt volt,meg jön a foga amitől alapból nyűgösebb de persze ez nem kifogás.

Na a vége az lett, hogy kb5perc koncertezés után mondtam, hogy akkor megyünk, összepakoltam, határozottabban rászóltam, hogy most már fejezze be a sírást és eljöttünk.(mondjuk már amúgy is jöttünk volna)

És itthon még elmondtam neki, hogy így nem szabad viselkedni.

Igazából nem tudom a többi anyuka hogy látta kívülről,meg nem tudom mit vontak le magukban utána, csak ilyenkor mindig agyalok, hogy jól csinálom-e...1.gyerek,nem akarom elkényeztetni,de azt sem akarom, hogy vasszigorban éljen.Jó ha tudja mi az övé,de ne legyen irigy.

Szerintetek?Csak nekem valahogy olyan kellemetlen volt az hiszti amit lerendezett...