Mit csináljak a 2,5 éves fiammal? Rám van tapadva, egésznap követ itthon bennt a lakásba is, ha 1 percre kimegyek a szobábol, már sir és jön utánnam. Ez normális?

Off: Lehet, hogy még csak kismama vagyok, de a hátam mögött van 8 év babysitteres gyakorlat, amit kettő darab családnál töltöttem, pici gyerekekkel, akik bűn rosszak voltak, akaratosak, önzőek, stb. És a módszerek, amiket tanultam beválnak, akár hiszitek, akár nem.

Az, hogy nektek nem megy, az egy más kérdés.

Köszönöm a jó kivánságokat!

Még valami:

" Több-kevesebb ideig az enyémek is csinálták, és lám, normális, lelkileg egészséges iskolások lettek, akik nincsenek a nap 24 órájában rám tapadva."

Mit jelent az, hogy több kevesebb ideig? Csak mert nekem két hét alatt sikerült leszoktatnom a lúrkót az anyafüggőségről, kiváncsi lennék, hogy nektek menne-e az empátiával meg a csordultig telt szivetekkel...

Elnézést ha félre érthetően fogalmaztam(tunk).

Módszer sikerességében senki nem kételkedik, sőt elismerik.

Csak ez a módszer kicsit olyan mint amikor vizsgálják, hogy a béka a lábán hal e? Miután levágták a lábát nem ugrott a parancs szóra, ergo a füle a lábán van.

Sokan úgy látjuk, hogy inkább meg kell tanítani játszani Ez sok idő és energia. Végeredmény mind két esetben ugyan az. Gyerek játszik a szobában miközben te pl főzöl. Szerintem ez az út nem mindegy ahogy ide eljut a szülő és a gyereke.

Mondat egy része lemaradt.

Sokan úgy látjuk, hogy inkább meg kell tanítani játszani arra, hogy bízzon a szüleiben és magában.

Médea:

"Lehet, hogy még csak kismama vagyok, de a hátam mögött van 8 év babysitteres gyakorlat,"

Más gyerekével nem ugyanolyan szigorkodni mint a sajáttal. Na meg bébiszitterként különben sem szempont az, hogy 10 év múlva a szerelmi ügyeit veled tárgyalja meg, bízzon benned és abban, hogy rád bármiben számíthat.

Továbbá alkalmazottként nem kialvatlanul 24 órázol heti 7 napot, hanem szabott munkaidőd van.

"És a módszerek, amiket tanultam beválnak, akár hiszitek, akár nem."

Én meg az akkor két éves unokaöcsémet arra megtanítottam, hogy ha hozzánk jönnek, csak akkor léphet be az ajtómon, ha kopogott, kiszóltam hogy szabad, és igaz, hogy rosszcsont volt, de az én szobámban mint a kisangyal úgy viselkedett. A lakás más helységeiben letépte a tapétát, kiöntötte a körömlakkot, nálam semmi rosszat nem tett. Vigyáztam rá én is, egy költözés miatt laktunk is együtt: MÁS! Más gyereke MÁS!

Azóta tudom,amióta a sajátjaim megszülettek.

Értem. Valójában a módszer, amit leirtam, az önmagában megtanitja a gyereket arra, hogy egyedül is boldoguljon arra az egy órára, amig anya főz, mos, takarit, locsol, stb. Hiszen ha folyton együtt vagyunk vele, akkor soha nem tanulja meg. A fent emlitett módszerhez, ha valaki kitartó, és következetes, akkor pár napon belül iszonyat eredményt lehet elérni.

Az egyik kisfiú, akivel foglalkoztam 2 éves volt és folyamatosan az anyján lógott, mint egy kis majom. Szó szerint. Még abban is kételkedtem, hogy valaha is külön lettek volna fél órára. Két évesen este fél tizenkettőkor közölte az anyjával végre, hogy jó, lefeküdhetünk aludni, és természetesen a szülőkkel aludt együtt, mert a saját ágyában nem volt hajlandó rá. Este nyolctól fél tizenkettőig nyúzta az anyját, hogy ő nem akar egyedül aludni, tévét akar nézni, tejet akar inni, pisilni kell, minden elképzelhető kifogást kitalált, csak hogy meglegyen az anyjával a saját kis ideje (van a családban két másik nagyobb gyerek is). Egy hétbe telt, mire sikerült rávennünk, hogy az ágyában maradjon. Első nap 42-szer jött ki az ágyából egymás után, és a közepén, úgy 25. alkalomra, már püfölni kezdte az anyját. De anyu kitartó volt, és bár ő is elsirta magát, de megfogadta a tanácsomat és következetesen visszarakta az ágyba egy szó nélkül, úgy, hogy rá se nézett. Másfél órán belül a gyerek elfáradt és bealudt. Másnap lerövidült 37 alkalomra, harmadnap már csak 15-ször mászott ki az ágyból, mire letelt az egy hét, addigra teljesen nyugodtan elfogadta, hogy most alvásidő van. Anya ott maradt, amig el nem aludt. A második héten már bent sem kellett vele lenni, csak háromszor jött ki, de utána szót fogadott és egyedül elaludt. És ez csak az alvás. Ugyanezt végigcsináltuk a főzéssel, a másik két gyerek leckeidejével, és még sorolhatnám. Teljesen egészséges gyerek, lelkileg, szellemileg makulátlan, most másodikos, gyönyörűen olvas, rajzol, stb, teljesen önállóan csinálja a dolgait. Mindeközben, ha valami nem megy, akkor segitséget kér (pl háziban), tehát nem neveltünk belőle egy olyan gyereket, aki semmiben nem igényli a segitséget.

De még irhatnék egy regényt, mire megértetném veletek, hogy egy 2,5 évest le lehet szoktatni az anyafüggőségről, de nem szeretnék olyan sokáig géphez ragadva ülni. :)

Csak remélni tudom, hogy sikerül minél előbb megoldani a problémát, mert ez a túlzott ragaszkodás nem egészséges sem a gyereknek, sem a szülőknek.

Szép estét!

"Mit jelent az, hogy több kevesebb ideig? Csak mert nekem két hét alatt sikerült leszoktatnom a lúrkót az anyafüggőségről, kiváncsi lennék, hogy nektek menne-e az empátiával meg a csordultig telt szivetekkel..."

Azt jelenti, hogy nem tudom, hogy 2 év 2 hónapos korától 2 év 10 hónapos koráig vagy csak 2 év 4 hónapos koráig tartott, mert nem írtam le minden percünket. Arra emlékszem, hogy a nagyobb amíg csak egyedül volt, vittem magammal zuhanyozni (amíg fürödtem ő játszott a kád előtt), a kicsinek meg volt egy időszaka, amikor csak úgy tudtam mosogatni, hogy a hátamra volt kötve. Bár ez inkább nekik 1 éves koruk körül volt, mert nekem a két gyerek hamar játszópajtások lettek, tehát amikor a kicsi 2 éves lett, a nagyobb már folyton pónizott vele.

Hamar leszoktak róla, ezt jelenti az, hogy több-kevesebb ideig. Igaz, nem két hét volt, viszont minden apró dologgal hozzám fordulnak bizalommal, és szerintem ez a lényeg. És még egyszer: más gyerekével napi x órában, pihenten nagyon könnyű következetesnek és szigorúnak lenni, de teljesen más, amikor a sajátoddal vagy összezárva kialvatlanul és a nyakadban még ott a házimunka. Majd meglátod.

"De még irhatnék egy regényt, mire megértetném veletek, hogy egy 2,5 évest le lehet szoktatni az anyafüggőségről,"

Persze, le lehet. És mégis miért? Én alkalmazkodtam a körülményekhez (na azért a gyerekeknek sem volt szabad minden, nálam pl az tabu, hogy ha eszek, akkor nincs ölemben mászkálás): Gyerek engem akar? Mosogatni kell? Akkor rákötöttem a hátamra.

Az eredménye meg ott van, hogy így is megtanultak önállóan játszani, ha pl. nem megyünk sehová mert esős idő van, akkor úgy elvannak magukban és játszanak, hogy csak enni és pisilni jönnek ki. De mellette ha bármi bajuk van, hozzám fordulhatnak.

Az emlietett családnál a munkaidőm 0-24 volt, mert nem csak gyerekekre vigyáztam, hanem a "háztartást is vezettem", ami azt jelenti, hogy az anyukával "munkamegosztásban" voltunk. Ott laktam náluk 4 évig (külföld), tehát minden nap velük voltam, reggeltől estig, és egyetlen egy nap kimenőm volt egy hónapban, de azt is inkább velük töltöttem.

SZóval, van némi fogalmam róla, hogy milyen. De nyilván teljesen más lesz a sajátommal a dolog. Már csak azért is, mert a szeretet, féltés, felelősség stb mind-mind egy teljesen új szintre, ha úgy tetszik, dimenzióba fog átkerülni, és őszintén szólva nagyon nagyon várom. :)

"azt jelenti, hogy az anyukával "munkamegosztásban" voltunk."

Hát most nem leszel senkivel munkamegosztásban. Tiéd az éjszakai felkeléstől kezdve minden perc. De mondom, majd meglátod. Érzelmileg is teljesen más, és kialvatlanul fáradtan is.