Milyen rosszaságot kell elkövetnie gyermekednek ahhoz, hogy annyira kigyere a sodrodból, hogy elfenekeld?

Na remek...ismét egy "kiveremabiztosítékot" kérdés!!!

UNCSIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!

A férjem szokott a fenekére verni a 2 éves fiunknak, szintén akkor, amikor bántja a kistestvérét. Szerintem ezzel nagyon nem ér el semmit, ráadásul a gyerek pár hete már pelust sem hord, ami felfogná az ütést, így most már nagyon komolyan elbeszélgettem vele, hogy ezt ne csinálja.

Sajnos a férjemet is így nevelték, iszonyú rossz is a kapcsolata a szüleivel, be is látja, hogy a sok verés miatt, de egyszerűen el sem tud képzelni más fegyelmezési módot. :( Nem tudom, mi lesz így később, egyelőre bízom abban, hogy az észérvek majd hatnak rá, mert az eszével már belátta, hogy ez így nem jó.

Persze nem veri szíjjal megy agyba-főbe a gyereket, de szerintem az sem oké, ha egy 2 éves szinte minden nap kap a fenekére.

2,5 éves a fiam, eddig két ilyen alkalom volt:

1: hatszor kértem egymás után, hogy ne rugdossa délutáni alvásnál a fejemet, de nevetve folytatta, és szájbarúgott........

2: járdaszegélyen állva kb. ezredszer beszéltük meg, hogy előbb körülnézünk, és csak utána megyünk. Jött az autó, megálltunk, egy pillanatra elengedtem a vállát, már rohant is ki. Szerencsére az autósnak jók voltak a reflexei, satufékkel meg tudott állni....

Egyébként nem vagyok híve a csapkodásnak, azon kívül, hogy további agresszióra nevelem a fiamat, és nem tanítom meg neki, hogyan kell kultúráltam intézni a dolgokat, haszna nincs. Ráadásul mindkét alkalommal irtó lelkiismeret-furdalásom lett, hogy milyen tehetetlen vagyok.

Én talán akkor tenném ezt, ha nagyon szemtelen lenne velem szemben,visszapofázna, vagy káromkodna.. de ahol normálisan van nevelve a gyerek , ott ilyesmi nem fordulhat elő.. szerintem, ha már egészen kisbaba kortól következetesen nevelünk és ha már ért valamennyit elmagyarázzuk neki a dolgokat-magunkkal egy szinten kezeljük őket, nem lesz hisztis és ilyesmire nem lesz szükség.. persze ha nagyon feszegeti a húrokat lehet egy kicsit durvábban, de nem tettlegességgel.. csak annyira , hogy magába szálljon egy kicsit

viszont a te esetedben még ezt sem tartom jó ötletnek.. azért bántja a kisebb testvérét, mert kissé talán féltékeny rá.. lehet, hogy jogosan is, de ha új gyerek születik, akkor mindig féltékeny a nagyobb testvér.. ilyenkor is el kell neki magyarázni, hogy nem azért foglalkoztok többet a kicsivel, mert jobban szeretitek, hanem mert még fiatalabb, stb.. sok esetben ennyitől nem fog megváltozni, ilyenkor sokkal több időt kell fordítani a nagyobb gyerekre, lássa, hogy még mindig létezik a számotokra.. ha még le is szidjátok, főleg ha megveritek, akkor visszafordíthatatlan károkat okoztok benne... először is sokkal féltékenyebb lesz és még inkább piszkálni fogja a kicsit.. de a rosszabb az, hogy egész életében féltékeny lesz rá és kisebbségi komplexusa lesz a kicsi miatt.. ha nem változtattok ezen , nagyon el fogjátok cseszni szegény gyereket.. valószínű, hogy tényleg sokkal több figyelmet fordítotok a kisebbre és a nagyobb egy kicsit el lett felejtve.. ha ez megváltozik, a nagyobb is meg fog változni.. van erre nagyon sok módszer, csak általában mindig az ellenkezőjét csinálják a szülők és ezért lesz a legtöbb első gyerek egy rakás szerencsétlenség..

Itthon sarokba állítom, nem jöhet ki onnét 5 percig!

Az elején nem akart a sarokban maradni, röhögve kijött, de mindig vissz vittem, végén sírás rívás, ott maradt 5 percet, majd jött hogy Anya bocsánat.

Utánna ha rossz volt, elég annyit mondani mész a sarokba ha nem hagyod abba ezt vagy azt, elkezd sírni hogy nem akar a sarokba menni, és bocsánatot kér, lelkileg hatja meg a sarokba állítás. Érzi rosszat tett, és abba hadja a rosszalkodást.

Viszont ha elmegyünk valamerre, nem tudom sarokba állítani.

Akkor kiabálok vele, vagy pedig megfogom, és erélyesen lefogom a kezeit, és magyarázok neki.

Nagyon ritkán csapok a fenekére.

Minap strandon voltunk, nagyon kihozott a sodromból, mert nem akart megülni a fenekén míg ebédeltünk, el akart szaladni, a földön fetrengett.

Hiába mondtam, magyaráztam neki megesszük és megyünk fürödni, a vízbe. Na férjem mondta haggyad, ne húzd fel magad.

Fürödtünk, kinetünk a plédre hogy megint lekenem nap tejjel, elszaladt, be az elkerített részre ahová nem volt szabad menni mert füvet ültettek.

Elindúltunk fagyizni, megint elszaladt, alig érte utól a férjem, majdnem bele szaladt a mély vízbe, a medence szélénél csípte el.

Na mikor mentünk hazafelé pattant el nálam a húr, mikor mondtam neki üljön le szépen míg össze pakolunk, na akkor megint elszaladt. Vissza vittem a plédre, rácsaptam a fenekére, és mondtam neki hogy ott ülsz a pléden, el nem mozdulsz! Na akkor sírás rívás, mondta hogy bocsánat.

De annyira fel tudott húzni, mert annyiszor mondtam neki hogy bele fullad a vízbe ha elszalad és bele esik a medencébe, meg hogy ebédelni kell mert még nem evett aznap, meg hogy fogadjon szót.

Ilyenkor a fenékbe csapás is meghatja, mert utánna sírva ríva jön hogy nem akartam bocsánat.