Miért baj egyeseknek a napirend?

Dehogy ártasz, nagyon ügyi vagy.

Az enyémek is 20 hónaposak, és tudják, hogy mi után mi következik. A kedvencem, hogy simán elpakolnak maguk után ha már nem játszanak:-)

Tudják, mikor van ebéd, vacsora. "sorakoznak" az etetőszék előtt pld.

A lemenetel előtt már hozzák a szandáljukat.

Szerintem így kiegyensúlyozott egy baba, gyerek, hogy megvan a kis napirendje.

2 gyerekem van, ezzel kapcsolatban két dolog jutott eszembe, az egyik az, hogy kell vmiféle napirend, mert ehhez tudod Te is időzíteni a dolgaidat, de tudni kell lazának is lenni, ha kell "megbolygatni" a rendet. (Gondolok itt arra, h a kisebbik gyerkőcöm 8 hónapos, ő 8 körül aludt el mindig téli hónapokban. Most ha akarnám se tudnám, akkor altatni, kialakult, h fél9kor kezd álmosodni. Így átettem a fürdetést, mindent, és 9 körül alszik). De a napirend szükséges, a nagyobb is tudja, h fürcsizik, aztán kis tv-mese nézés és alcsizás.

Jön majd a híres dackorszak, akkor készülj fel, h borulni fog minden, úgy kell majd mindent "újraalakítani".

Nem. Neked és a babának is jobb, hogy van kiszámítható napirend.

Főleg, ha a gyereked ráállt a ritmusra. Más lenne a helyzet, ha minden este ordítás lenne, mert a melegben nem tudna elaludni, te meg mindig visszanyomnád a párnára, mondván, hogy idő van. Ekkor azt mondanám, hogy nem fontos ennyire a napirend, játsszon még egy fél órát, órát, és majd elalszik, ha álmos lesz :). De csak az extrém meleg miatt!!! De ha a babád "működik" így, az nem baj.

Én abszolút híve vagyok a napirendnek - ha nem lenne, három kicsi gyerekkel akár meg is bolondulhatnék itthon, hiszen még a legidősebb se töltötte be a négy évet, a legkisebb meg mindössze 3 hetes. Én hiszem, hogy a gyereknek is, a szülőnek is csak előnye származik egy olyan napirendből, ami úgy a gyerekekre, mint a szülőre "rá van szabva". Nem mondom, hogy kőbe van vésve a dolog és soha nem lehet tőle eltérni, de még nyaraláskor vagy egyéb különlegesebb eseménykor is igyekszem valamennyire betartani, mert csak könnyítek vele magunkon.

Az már nekem is túl fárasztó lenne, amit sokan csinálnak, hogy ha törik ha szakad, haza kell érni alvásidőre, mert alvás csak a saját ágyában van - nekem ez így túl sok lenne. Ha az alvásidő máshol ér minket, akkor alszanak autóban, babakocsiban, mamánál valamelyik szobában akár a nagyágyon, akár a saját utazóágyukban, ha magunkkal visszük, stb. Attól se megyek falnak, ha délben nem eszik főtt ételt a gyerek néha, mert egy-egy alkalomtól nem lesz baja. De enni kap a szokott időben, mert akkor éhes.

Aki napirend nélkül él, nem tudom, hogy csinálja a dolgait, nekem úgy nem megy.

Lányomnál is megvan a napirend, együtt alakítottuk, de főként ő.

Ha elcsúszunk nem kapok agybajt, de alapvetően megvan a napunk menete mindig és ez láthatóan jó neki is, nekem is.

Egy dologgal lehet csak a gyereknek ártani, ha mások beszólnak, ha mások miatt felborítjuk a saját kis életünket. Szóval nyugi, jól csinálod, és akinek meg nem tetszik, az foglalkozzon a saját gyerekével.

Ki így csinálja, ki úgy. Egy ennyi idősnek rendszerint már valamilyen megszokott rendben telik a napja, az pedig már az egyéni lazaságon múlik, hogy a szokásos időpontoktól ki mennyire szeret eltérni.

Nálunk például általában este 8-kor van a fürdetés, de ezeken a meleg napokon ez néha 9-re is kitolódik. Én nem bánom. Vagy rendszerint 1-kor ebédelünk, és utána van az alvás, de ma nagyon korán kelt, láttam, hogy fáradt, ezért negyed 1-kor ebédeltünk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs a gyereknek napirendje, hanem azt, hogy rugalmas.

A túlzott összevisszaság nekem sem jön be, egy kis lazaság viszont szerintem nem árt. Ezért aztán abból sincs soha gond, ha néha nem úgy jön ki a lépés, ahogy megszoktuk, másnap ugyanúgy megy minden a régi kerékvágásban. :)

Azt én sem tudom, hogy másoknak miért baj, de én hamar rájöttem saját kárunkon, hogy bizony fontos.

Az első babámmal volt egyszer, hogy ámokfutás szerű volt a hétvége, nagybevásárlás délelőtt, főzés, rokonlátogatás. Mint rutintalan kezdő anyuka, valahogy le se esett, hogy kimaradt a délelőtti pihi. Na délután a vendégségben annyira kiborult a babám, és olyan hisztérikusan sírt (pár hónapos volt), hogy több utcányit toltam a kocsiban, mire megnyugodott szegény és szinte beájult, olyan álmos volt már. Ahhoz már nem volt elég pici, hogy bárhol bármikor elaludjon, én meg még ezt nem tudtam sajnos. Ő azóta is kényes, bár ha egyszer elaludt, lehet ágyút sütögetni, de a pihenés körülményei fontosak neki.

Olyan előfordul, hogy nem kiadós ebéd van, hanem csak pár falat, ebből nem csinálok problémát. Ilyen esetben később eszik többet.

Kíváncsi leszek, hogy a kis tesóval hogy alakul majd, egyelőre tök jó, hogy délután majdnem teljesen egyszerre alszanak.

Mióta ketten vannak, még jobban figyelek, mert ők is meg én is nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk, ha nagyjából megvan mindennek a helye meg az ideje. 1-2 óra még belefér a "tűréshatárba", de nagyjából fix ideje van mindennek szerencsére.

Én azokat nem értem, akiknél semmiféle rendszer nincs, rosszul érezném magam úgy, bár amíg nekik megfelel, nekem sem fáj, csak ne akkor akarjanak látogatóba jönni, amikor aludni kéne az enyémeknek :))).