Csak nekem jelent lelki problémát, hogy bölcsibe megy a fiam?

Ha nem kellene visszamennem dolgozni, nem adnám bölcsibe. A gyerektársaságra van megoldás: játszótéren saját kis barátokat szerezhet, hiszen pl. nálunk minden egyes nap ugyanazok a gyerekek járnak le anyukájukkal, és még ott a játszóház is, mint alternatíva.

Én fiam megy bölcsibe szeptembertől, szintén kétéves most, de csak azért megy, mert nekem kell dolgoznom, különben nem tudnánk megélni. Ha nem kellene visszamennem, akkor minden nap vinném a játszótérre és ott is lenne gyerektársasága.

Emlékszem az első alkalomra, amikor a munkám miatt bölcsibe kellett vinnem a kisfiamat. Már 30 éve volt. Kitépte a kezemből a dadus, és vonszolta be. Hiába mondtam, hogy az volt megbeszélve, az első nap ott lehet maradni vele. Azt mondta, ez nem átjáróház. Most is összeszorul a torkom.

Nem adnám be, ha nem muszáj.

Ezt a kérdést én tettem fel pár napja, nagyon jó és biztató válaszokat kaptam:)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Idemásolom egy korábbi kérdésre adott válaszomat, a fiam szeptember óta jár, én egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam, tökös, fürge, mozgékony kiskölyök lett.

"Az enyémet nagyon megviselte, az első 4 hónapban szinte állandóan beteg volt.

Sajnos azt kell mondanom, ez jórészt az én hibám.

Szó szerint belebetegedtem az aggodalomba, hogy mi lesz az én kicsikémmel, folyton megkérdőjeleztem a gondozónőket, nem bíztam bennük, és ezt nyilván a fiam is érezte. Amikor elfogadtam a helyzetet, és sokkal együttműködőbb lettem, onnantól rengeteget javult a helyzet.

Azt azért látni kell, hogy a bölcsőde nem nevelési, hanem egészégügyi intézmény, tkp. gyerekmegőrző. Alig vannak tematikus foglalkozások, a gyerekek maguk játszanak felügyelet mellett egész nap."

Hogy enne, hogy aludna, ha nem vagy ott? Egyedül, ügyesen, nagyfiúsan. Nem értem, hogy sokan miért vannak a bölcsi ellen, mikor nem is tudják, hogy hogy viselkednek a gyerekek a bölcsiben, mert anya nem engedi, mert "mi lesz vele nélkülem?" Ezért van az a sok hisztis kérdés, hogy mit csináljak a gyerekkel, mert hisztizik, akaratos stb....

Otthon sohasem lesznek olyan szabályok, sohasem fogja úgy betartani a gyerkőc, mint közösségben. Legyen akár 2 éves, vagy 5 éves.

Nekem nem voltak fenntartásaim a bölcsivel kapcsolatban, mert tudtam mi zajlik ott bent (anyósom bölcsivezető évek óta), viszont arra tényleg ott jöttem rá, hogy a hiszti, a sírás csak anyának szól. Egy anyuka a beszoktatásnál mondta, hogy a reggeli sírás csak hiszti. Amint én is elfogadtam ezt, megszűnt a reggeli sírás...

Azt vettem észre, hogy azok gyerkőce szokik be nagyon sokáig, sokáig sír, van, hogy még napközben is, akik nem biztosak magukban, féltik a gyereket, és ezt a gyerek is átveszi.

Iszonyat az a fejlődés, amit a bölcsi óta produkálnak a gyerekek, és hiába eszik bent szépen egyedül (kezdettől fogva), hiába megy aludni a saját ágyába ebéd után, hiába pakolja el a játékokat miután már nem játszik vele, hiába öblíti ki a száját ügyesen fogmosáskor, hiába intézi a wc-n a dolgát kb 2 perc alatt és még sorolhatnám a példákat a bölcsiben, otthon az ellenkezőjét csinálja: játszik a kajával, ha nem etetem, akkor nem eszik sokszor, aludni nem alszik el egyedül, ebéd után sem, nem köpköd fogmosáskor itthon, a játékokat "nem tudja" hova kell rakni ha már nem játszik vele, csatatér a lakás, a wc-n könyörögni kell, hogy végezzen már, percekig ül, és játszik stb.... Ez csak anyának és apának szól. Persze a mi türelmünk is véges, főleg, mikor mindenhonnan azt halljuk, hogy ez a gyerek egy angyal. Persze mert sehol máshol nem viselkedik úgy, ahogy otthon.

És erre nem jöttem volna rá, ha nem adom bölcsibe, hanem lehet, hogy egy hisztis idegbeteg gyerekem lenne, mert itthon is csak azt hallaná, hogy ne tedd ezt meg azt, hányszor mondtam, nem érted? stb.

szóval önállósodás szempontjából valóban jót tesz neki a bölcsi. Nem hiszem, hogy a fiam is azért mert én, mint anya mondom neki, megpróbálja felvenni egyedül a szandált, nadrágot, stb... itthon még mindig cirkusz az öltözés, közben meg már egyedül is öltözik 2,5 évesen...

Jó, lehet, ha nem ment volna bölcsibe, már akkor is ilyeneket tudna, de ezt már sosem tudjuk meg. A csordaszellem csodákra képes. Főleg, ha nincs nagytesó, akit utánozni tudna. Nálunk első gyerkőc.

Én egyáltalán nem bántam meg, hogy jár bölcsibe, ma volt utoljára, és még szeptemberben megy egy évet.

A bölcsiben is mondókáznak, énekelnek, megtanult triciklizni is (tekerni, én nem vettem neki itthonra), festenek, ragasztgatnak, torna szobába járnak ha nem tudnak udvarra menni, most a melegben kint pancsolnak, homokoznak, szóval egyáltalán nem unatkoznak. A bölcsiben mindenféle játék van, ezért sem vettem neki pl. konyhapultot meg hasonló szerepjátékokhoz való méregdrága játékokat.... Inkább az együtt töltött időt tartalmasan töltjük.

Nem a bölcsivel ellen vagyok de nekem soknak tűnik az esdte fél7

eddig mindig veled volt és most csak lefekvés előtt lásson 1-2 órára

így elég komoly váltás 2 éves kis gyerkőcnek.