3 éves lányod étkezésére már odafigyelnél, ha úgy látnád kicsit túlsúlyos, kis duci? Nem fogyókúrára vagy diétára gondolok, nem is ezt írom direkt,

Ezt így tényleg lehetetlen megoldani. De ha legalább otthon szeretnél egy kis reformot, első körben a férjedet kell partnerré tenned ebben.

Édességet vedd vissza minimumra.Ne igyon csak vizet.Én főtt ételből is szabtam mennyiségi határt a lányomnak.Én szedtem neki és nem volt repeta ,mert ő is enne bármennyit pedig látom hogy már nem éhes.

Szerintem ne a közétkeztetéstől féltsd a gyereket... Egyszerűen meg kell tanulnia, hogy mikor lakott jól, és ha jól lakott, nem kell még egyszer szedni csak azért mert finom. Ahogy az édességet se kell felzabálni rögtön csak azért, mert finom... Szépen be kell osztani. Nem mondom, hogy diétázzon, de azért a cukros üdítőket és az édességeket szorítsd le minimálisra, ne legyen a mindennapok része. Szerintem már ezzel is látványos lenne az eredmény. Egy ilyen kicsi gyerek még rengeteget rohangál, normális főtt kajától nem kéne, hogy elhízzon. Ha édesre vágyik, gyümölcsöt adj neki, hogy azt szokja meg. Lehet készíteni házi sörbetet, ami melegben nagyon jól tud esni, azt csinálhatod mézzel vagy édesítőszerrel. Az pedig, hogy a férjed nem akar alkalmazkodni, később még lehet probléma. Én cukorbeteg vagyok, kb. megőrülnék, ha a férjem (aki mellesleg cukrász) itthon sütné a sütiket raklap számra, mert ő azt akar enni... Persze azt se lehet, hogy teljesen eltörlöd az ő étrendjét, de egy köztes megoldást igazán kereshetnétek (hogy pl. egy héten max egyszer van sült krumpli, és hetente egyszer lehet húsmentes nap, amikor rántott zöldség van, vagy valami rakott zöldség). Nyilván, aki ennyire szereti a húst és a köreteket, attól nem várhatod el, hogy salit egyen rántott sajttal minden nap, de ő se várhatja el tőled, hogy azt edd, amit ő akar.

Szívből átérzem a problémádat! Az én lányom januárban lesz 4 éves, és 19 kiló. Nem duci, de tömzsi, ahogy te is írtad. Az édességekről leszoktattam, persze azért néha-néha mintegy meglepinek kap, mégis csak gyerek, de nem alap hogy legyen itthon. Itthon én szedem ki az adagját a tányérba, és ha repetát kér, max. 1-2 evőkanálnyit (csapott) kap. Viszont nálunk az a gond, hogy az oviban tömik a gyereket, mert állítólag keményen beveri a hisztit ha nem kap. Többször előfordult, hogy a dajka néni úgy fogadott mikor mentem a gyerekért, hogy 4 adag levest, és két adag másodikat evett a gyerek, ja, és mellesleg befosott! A két és fél évesen szobatiszta gyerekemet szó szerint fosásig etették! Bocsánat hogy így fogalmazok, de ez így történt. Szóltam mindkét óvónőnek és a dajkának is, hogy ne adjanak neki repetát, max egy adagot, mert hízásra hajlamos, és azt sem gondolom normálisnak, hogy a gyerek pár hónap leforgása alatt hízott 3 kilót!! Úgy, hogy óvoda után még 1-2-3 órát sétálunk, biciklizünk, futkározunk, görkorizunk. Most itthon van a gyerek, kivettem egy-két hétre az oviból, és itthon nem is kér repetát, nem zabál két pofára. Mielőtt viszem oviba, beszélni fogok az óvodavezetővel, mert ez nem állapot, hogy disznót csináljanak a gyerekemből. Nekem fontos a gyerekem, szeretem, és nem akarom, hogy a későbbi életét megkeserítse a túlsúly, mert az egész életére kihat! Ha ezért hiszti, veszekedés lesz az óvodában az sem érdekel! A gyerekem egészsége mindennél fontosabb!

Előző vagyok, azt még kifelejtettem, hogy NEM EGÉSZSÉGES DOLOG EGY GYEREKNEK FELNŐTT ADAG ÉTELT ADNI! Hiszen az ő gyomruk nem akkora mint a felnőtteké!

Utolsónak teljesen igaza van! Én sose értettem, hogy miért vagyok kövér. De, mikor általános iskolás voltam, annyi kaját ettem, mint édesapám, aki nehéz fizikai munkát végez. Mindezt este 7 után. Szerintetek miért voltam kövér? Nekem apukám próbálta elmagyarázni, hogy nem kéne annyit ennem, meg hogy ha már jól laktam ne egyek, de amíg kicsi cuki kis gombóc ovis voltam, addig anyám meg nagyimék tömtek, mint a libát, mintha valami gasztronómiai verseny lenne, hogy ki tud finomabb sütit sütni a legszebb gombócnak a világon. Úgyhogy lövésem se volt, hogy mennyi az elég, mert mindig az volt, hogy "szedjél még, olyan kis sovány vagy". Nem, nem voltam sovány. De már az vagyok. Kínkeservek árán, de az vagyok. Viszont, ha sz@r kedvem van, olyan sütifalási rohamok jönnek rám, hogy hihetetlen. Szerencsére általában jó kedélyű vagyok. :D