Anyukák! Szerintetek a bölcsődében kap elég szeretet, törődést a gyerek? Nem ez lenne a legfontosabb ebben a korban?

Nekem pozitív tapasztalatom volt a bölcsivel. Ahova a fiam járt, ott nagyon is figyeltek a gyerekekre, láthatóan szerették őket. Amikor ment be, a gondozónő nagy öleléssel fogadta mindegyiket, ha arra volt szükség, akkor ölbe vették, szeretgették őket.

Amikor már picit nagyobb volt a fiam, és már jobban beszélt mondatokban, akkor ő is mindig mesélte, hogy ez volt, az volt, megbotlott, de kapott rögtön puszit a térdére, a gondozónők is mesélték, hogy pl. nehezen aludt el, de az egyik odaült mellé, simogatta, amíg el nem aludt, stb.

Egyébként sokat is tanult ott. Neki előnyére vált, hogy járt bölcsibe, tekintve, hogy egyke gyerek, és se az ismeretségi körben, se a családban nincs más gyerek, így a bölcsi volt az egyetlen hely, ahol olyan dolgokat megtanulhatott, mint kivárni a sorát, megosztozni dolgokon, alkalmazkodni másokhoz is. Nem azt mondom, itthon is kellett alkalmazkodni, de hát mi csak ketten voltunk (egyedül nevelem), így lényegesen kevesebb ilyen helyzet volt. A másik, hogy például otthon az evés is katasztrófa volt, alig volt olyan étel, ami a fogára való lett volna, a bölcsiben meg szó szerint MINDENT megevett, azt is sokszor mesélték, hogy ő mindenből háromszor is kért még :) Hétvégén meg örültem, ha nagy kegyesen megevett egy vajas kenyeret, hiába tettem én elé a legfinomabb fogásokat :)

Egy ilyen jól sikerült bölcsibe járás után szerencsére az ovival már semmi gond nem volt, két nap alatt beszokott. Mondjuk a bölcsiben sem volt ilyen téren probléma, csak ott persze ez több időt vett igénybe, de ott sem sírt egyszer sem, amikor én elmentem.

Nekem is be kellett adni a bölcsibe, igaz ő már akkor 2,5 éves volt.

De egyáltalán nem gyerekmegörző. Rengeteg dolgot csináltak. Minden reggeli előtt torna volt, az ő kis szintjüknek megfelelően. Kint a gondozónénik ott ültek a homokban (szó szerint) és csinálták a homokpogácsát, meg homokvárat. Segítették a kicsiket a csúszdára, mászókára. Gyereknapot szerveztek nekik. Mikulás ünnepséget. Ajándékot csináltak nekik húsvétra, meg mikulásra. Közösen csináltak velük ajándékot anyáknapjára.

Minden nap volt valami külön program, amiben nem volt kötelező részt venni, de jó volt. Ujjal festés, gyurmázás, meseolvasás, szivaccsl festés stb.

És igenis odafigyeltek a higiéniára, sőt csak ők tudták rávenni a szobatisztaságra.

Én sem hallottam olyanról, hogy bölcsi rajongó anyuka :) Aki beadja annk kell vinni tudtommal munkáltatói igazolást, így vagy mert rászorul vagy mert nem akar annyit kiesni a munkából visszamegy dolgozni. Gondolom elég kevesen vannak olyanok akik otthon lógatják a lábukat és a gyerek bölcsibe van, de ha van ilyen és van hely a gyereknek úgy, hogy nem túr ki mást akkor miért ne. Nincs ezzel sem semmi baj, minthogy azzal sem aki meg otthon akar lenni 3-5 évig a gyerekével. Egyéni döntés. A baj (legalább is nekem) azzal van, ha elkezdjük piszkálni sőt különböző jelzőket aggatni arra aki máshogyan gondolkodik, mint mi.

Ha szar a bölcsi, de be kell adni sem szar anya senki, minthogy az se aki 5 éves kora után viszi közösségbe a gyerekét.

2 évesnek fontosabb a szocializáció mint h anyukával kettesben legyen. szeretetet kapnak ott is,de-szerencsére-nem lógnak egymáson mint otthon. nem szabad visszafogni a gyereket a fejlődésben,csak hátrányára válik. én a fiamat otthon tartottam,3,5 volt mikor oviba került,nagyon nehéz volt neki. lányomat beadtam bölcsibe,már aznap ott aludt,nagyon jól ment neki a beilleszkedés.

oviban sem babusgatják őket nyakra-főre,suliban még annyira sem,most akkor soha ne menjen sehová?