Óvodába beszoktatás, félek tőle nagyon, talán most kiderül, hogy nem is szeret a lányom?

Igen, az okosak megmondták, h egy gyerek csak úgy tudja kifejezni a szeretetét, ahogy ők azt leírták.... na ne dőlj már be ezeknek a kamu szövegeknek..

ezeket általában olyanok írják, aki csak a szomszédban találkozott gyerekkel!

Ez baromság. Nekem két fiam van, egyik óvodás. Soha nem sírt elváláskor, ellenben örült, ha érte mentem. Én boldog voltam, hogy biztonságban érzi magát az oviban és szeret ott. Jártunk más miatt nevtanban és mondta a pszichónéni, hogy a gyerek tök nagy bizalommal van mindenki iránt, ez azt mutatja, hogy megbízik bennem, hogy nem éri ott rossz, ahová viszem. Ő irtó anyás, állandóan rajtam lóg itthon.

A másik kimondottan apás gyereket meg nem lehet másra hagyni, mert üvölt és kapaszkodik belém. Rajta látszik is, hogy bizalmatlan, mindentől fél, na, vele rémálom lesz az ovi, nagy sokára enged fel bárhol.

Ja és nagyon sokszor elmondtam mindig a gyereknek, hogy mikor megyek érte, ha bejöttek az udvarról, ha ebédeltek, sorba elmondtam, hogy mi a napirend, játszanak bent, mese, udvar, stb., hogy tudja, mire számíthat.

Itthon is sokszor elmondtam neki mindig a programokat, hogy mi lesz aznap, reggeli, bolt, játszó, stb. és megtanulta, hogy egymás után jönnek a dolgok, várni kell a játszóra. Talán ez segít.

Aztán meg az ordítós gyerek lehet csak addig sír, míg anyuka látja...

Jaaj mintha magamat olvasnám egy évvel ezelőttről:)) Nekem a fiam ilyen hogy bárkivel elment volna bárhová sose sírt nem félt az idegenektől a végletekig barátkozós, nyitott stb.

Ugyanezt olvastam én is hogy 2 féle gyerek van az egyik a kezdetektől sír ha otthagyják,nem sokat de valamennyit igen, a másik 2 hétig örömmel jár majd utána kezd sírós lenni egy kicsit.

(ezek azok az esetek ha szereti a szülőt de egészséges a kapcsolat tehát nem túlzottan kötődő meg ilyesmi).

Na hát én valósággal szorítottam hogy 2-3 hét elteltével kicsit álljon már ellen mikor oviba visszük:) Nehogy az derüljön ki (számomra) hogy nem is szeret:))

Jó nagy hülyeség nem? Ahelyett hogy örültem volna hogy szeretik, imádják az óvónénik és ő is őket és egy POZITIV helyre megy jó kedvvel:)

Egyébként 3 hét után elkapott vmi kis betegséget, nem mentünk egy hétig és az azutáni héten már pityergett bizony...(de ahogy elmentem már kutya baja se volt, hallgatóztam az ablaknál).

Na ez a lényeg, hogy örül-e ha érte mész. Amúgy ha most otthagyod valahol, tudja, hogy ez csak egyszeri eset. De ha ovis lesz, és két hét elteltével rájön, hogy ez egy maradandó helyzet, valószínűleg vagy sírni fog, vagy kérlelni fog esténként, hogy holnap ne menjünk oviba vagy más módon kifejezi, hogy veled szeretne otthon lenni. Én még olyat nem hallottam, hogy egy hároméves ne szeresse a gondoskodó anyukáját. Még a bántalmazott gyerekek is szeretik a szüleiket.

Apa persze más kérdés, mert apához ritkábban jut hozzá, ezért "értékesebb". Anya oz olyan tereptárgy-szerű, olyan magától értetődő dolog, de azért ha belegondolsz, nagyon is jó, hogy ez így van. Én igenis magától értetődő akarok lenni a gyerekemnek.