Ti engednétek a kislányotok közelébe egy ilyen kisgyereket, vagy csak túlreagálom?

Minden gyerek át esik ezen a korszakán. Mindig azt gondoltam az én gyerekem nem fog verekedni. Barátnőm fia 2 évesen volt ilyen, a lányom most 3 évesen kezdett el verekedni 2 hete.

Ezért ugyan úgy átjártunk, átjönnek. Kinövik.

A kezére én sem ütnék rá, de rá kell szólni határozottan. Nekem sose azzal van a bajom, ha egy gyerek rossz, hanem ha a szülő meg se próbál hatni rá.

Ha tényleg nagyon durva a helyzet, ha félted a kislány testi épségét, ne találkozz velük. A fémtárggyal dobálózás például elég kemény, de kisebb konfrontációknak mindig ki lesz téve. Azt meg is kell tanulni kezelni (anyukának is meg a kislánynak is).

Sajnos van ilyen, az én kisfiam is ilyen durva típus. Mindig rászólok, elviszem onnan, folyamatosan készenlétben állok, hogy ne tudjon senkiben kárt tenni, de a kezére én sem csapok ilyenért - nem azért mert elvből ellene vagyok, hanem mert nem hiszem, hogy az agressziót agresszióval lehetne leküzdeni. Talán rólam is sokan elmondják ezért, hogy "nem nevelek", ki tudja.

A fémtárgyas eset tényleg durva. Persze, ha szeretnéd, csökkentsed a találkozások számát, úgy érzem a soraidból, hogy ezt már el is döntötted.

5-ös vagyok. Azért kérlek, ne állatozzuk már le egymás gyerekét, főleg, ha a szülő megpróbál mindent megtenni a helyzet javítása érdekében! De ha nem próbál meg, akkor sem. Egy másfél éves még nem tud szándékosan úgy viselkedni, hogy azért állatnak kelljen titulálni.

Köszönöm.

Anyukája mit mond? Mond valamit egyáltalán?

Szerintem ez már nem az a kategória, amire azt lehet mondani,hogy "kinövi",meg, hogy "természetes".

Persze van dackorszak, előfordul 1-2 odacsapás a másik gyerekre, de mindennek van határa.

Én a gyerek anyukájával beszélnék erről először, ha nincs hatása, bizony nem találkoznék velük.

Én elég őszinte típus vagyok és az biztos, hogy ha az anyuka nem szól rá ilyen esetekben, akkor én rászólok akár más gyerekére is.

Persze udvariasan, és kissé nevelő szándékkal is:

"Naaa, nem szabad dobálni, biztos anya is mondta már neked sokszor hogy ez nagyon veszpélyes mert megsérülhet a másik baba"

Ha anyukának ebből sem esik le hogy rá kéne szólnia, akkor én neki is megmondanám, hoyg ne haragudjon, de te félted a gyerekedet, és mivel igen közel állnak ahoz hogy az ő fia maradandó sérülést okozzon a te gyerekednek, inkább egy darabig nem szeretnél találkozni.

Kész.

Ne szégyenkezz emiatt, gondolj mindig arra, hogy ha pl kiveri a lányod szemét és félszeműen kell elélnie az éléetét, akkor utólag már késő lesz azon bánkódni hogy bárcsak ne jártunk volna össze velük, vagy bárcsak elmondtam volna az anyukának hogy ez zavar, vagy bárcsak én rászóltam volna többször, vagy bárcsak bármi...

Ez nem játék!