Kiabálsz a kisgyerekeddel?

Kedves Kérdező!

Őszinteségedért nagy elismerés, itt anyukák között nem szégyen bevallani, hogy elönti az agyunkat a vér időnként, és tehetetlennek érezzük magunkat. Én is rángattam már meg a kislányomat nem egyszer, hétvégén meg "megvertem" párnával, ilyenek előfordulnak, néha szégyellem magam, máskor meg röhejesnek látom magam. Egyszer nem akarta visszavinni a helyére a kissámliját, megfogtam a kezével a sámlit és így elvittük a helyére, utána egy hétig a sámli helye ott volt a kezén. Hát nem vagyok rá büszke.

Mostanában azt kell mondanom hogy muszáj,a dac korszak közepén járunk és elég kemény! :( Folyton azt hallom hogy "nem,nem akarom,nem csinálom "stb........ Persze én nem vagyok az az engedékeny fajta mert úgy is addig mondom neki amíg nem úgy van ahogy annak lenni kell!Sokszor a füle botját sem mozdítja,olyan mintha megsem hallaná amit mondok és vagy ötödjére mondja hogy "mi,mit mondtál,hmmm? én erre meg "nem mi hanem tessék! Az úton is képes átmenni szétnézés nélkül holott naponta elmondom neki mi az átkelés menete.Érdekes módon ezt a kicsi bekötő utaknál csinálja,ez pedig a dac..........:(

Tényleg nem szép dolog a kiabálás,de sokszor hasznos!Persze van olyan habitusú gyerek aki szép szóval is ért de az ritka,legalábbis az én környezetemben!

Szia!

Sajnos minden nap.Van,hogy csak 1-2 alkalommal,de van,hogy egész nap,ha meg van kergülve.Pl ma délelőtt máshogy nem lehetett vele beszélni.Most alszik szerencsére,remélem angyalként ébred.Mindig megbánom,hogy megint ki tudott hozni a sodromból és midig megfogadom,hogy nem hagyom magam,de eddig még nem jöttem rá,hogy lehetnék türelmesebb.Alapból lobbanékony vagyok,ahogy jön,úgy megy a méreg,de azért nekem is vannak olyan napjaim,hogy birka türelmem van.Azokat a napokat imádom,mert olyankor bármit csinál nyugodt tudok maradni.

jAJ tökre megértelek...nekem ugyanez. 2 égetnivaló rossz fiú gyerek. És én is szoktam kiabálni, igen. Nem vagyok rá büszke de amikor hajt kifelé az autó elé akkor irigylem azt aki halál csendesen tud viselkedni akkor is.

Mondjuk én úgy "kiabálok" rájuk, hogy hangosan odakiáltok hogy állj már meg, nem látod hogy jön az autó vagy vmi ilyesmi...

de konkrétan leszidni nem szoktam, csak otthon.

Otthon is van kiabálás sajnos amikor épp veszélyes dolgokon törik a fejüket (állandóan...).

Nekünk nem kicsi a lakás de ez se jobb mert minél nagyobb a terület annál nagyobb kupit lehet csinálni...én is kialvatlan vagyok és fáradt.

Ütni mondjuk nem ütöttem meg még őket, erősebben megfogom a karjukat ha nem figyelnek. De a kiabálásra se vagyok büszke. Tökre unom hogy én vagyok az ordítozós ember a családban. (mert a férjemet persze kenyérre kenik, de fegyelem az nulla..)