Ti hogyan dolgoznátok fel, ha az anyósotok különbséget tenne a gyerekei és az unokái között?

Nekem 3 unokám van. Az első egy kisfiú. Egyszerűen imádtam. Sokat is volt nálunk, heti 3x, egész nap. Megszületett a lánytesója, bármennyire küzdöttem ellene - őt nem tudtam már úgy szeretni. Lehet azért, mert a fiú unoka pontosan olyan volt, mint a fiam, őt láttam benne kicsiként.

Aztán elköltöztek az ország másik végére. Van olyan, hogy egy évben egyszer látom őket, a menyemmel a viszony olyan semmilyen. Ha küldtem játékokat, ruhácskákat - meg sem köszönték, azt sem tudták a gyerekek, hogy küldtem. Vagy nem is értékelték. Tény, hogy mikor rákérdeztem, hogy örültél ennek v. annak - úgy nézett rám, mint ha nem is értené, mit kérdezek. Így aztán leszoktam az ajándékokról, még azt is feltételezem, hogy a menyem kidobta. Mert én küldtem.

Aztán született a lányomnál egy kisfiú. Ő itt él a közelünkben, s most már ő az 1.sz. kedvenc. Ráköltöm a jövedelmem nagy részét, mert látom az örömét, látom, hogy milyen csinoska a ruhákban.

Mondhatod, hogy ez a nagyi is különbséget tesz az unokái között. Igen, mert az adok-kapok itt érvényesül igazán.Szóval mindkét félnek tennie kell egy jó kapcsolatért. És a lányát az ember általában jobban szereti, mint a menyét. Még akkor is, ha nem olyan rossz a viszony közöttük, csak olyan semmilyen, távolságtartó.

És a lányom igényli a segítségemet, a fiam meg nem. Tehát lehet, hogy anyósod nem a fia ellen van, hanem esetleg ellened, vagy a lányáék jobban rá vannak szorulva, mint ti.Nagy dolgokban viszont nincs különbség: mindketten lakást kaptak tőlünk, tehát nincs mit egymás szemére vetniük.Aztán hogy melyikük él jobban a diplomájával, az már a személyiségüktől függ. A lányom inkább gyámolításra szorul, megkeres naponta a problémáival, a fiam meg időnként telefonon elmondja, hol tart.Akkor most egyiket jobban szeretem? Nem, csak egyikük kicsit eltávolodott tőlünk.

Nekem most 7 hónapos a lányom. Anyósommal jóban voltunk szülés előtt, én úgy éreztem, utána is. De nem olyan régen elmondta, hogy nagyon rosszul eset neki, hogy az első hetet anyukám töltötte itt, hogy inkább rá hallgattam, hogy ő mindig mindent előbb tudott meg, mint anyós. Valahol igaza van. Ugyanakkor én amikor volt valami, felhívtam a páromat, majd az anyukámat. A párom pedig nem hívta fel az anyját, csak amikor átjött/átmentünk akkor elmondtam neki én, hogy mi minden történt velünk.

Most már erre is figyelek. Kibújt a lányunk foga, 3 felé telefonáltam :-))

A hárman kiválóan összefoglalta a dolgokat!

Nem is értem, miért csodálkoznak a menyek, ha az anyós jobban szereti a lánygyermekük gyermekeit. A lányuk tőlük fogad el tanácsot, nem pedig: "egy idegen nekem ne mondja meg, hogy pelenkázzam a gyerekem" szöveggel lepattintják, ahogy szokták itt is írni a felháborodott menyek az anyósukról a hisztit.

Szóval lényegében mondani ne merjen semmit, beleavatkozni ne merjen semmibe, ne higgye, hogy az ő menye engedi csak úgy hozzányúlni az unokáihoz, de azért ajándékot hozzon, sőt pénzt is... Ja és ha hoz, akkor az úgyis szar lesz, nem olyan jó, amit a kismama szülei hoztak.