"Süket" anyósokkal mi a teendő?
Fiam 2,5 éves. A Mami mindent megenged neki,mindent. Mindig van a hűtőbe kinderszelet, a fiókban ropi egy nagy rakás.
Már többször mondtam neki, hogy ne adjon oda mindent egyszerre.....de "süket" volt, és mégis.
Megmondtam, hogy kólát nem ihat a gyerek, még picit sem. Ott a szemem láttára hagyott a poharába egy picit, és odaadta neki, mondván ennyitől semmi baja nem lesz. Pedig megmondtam hogy nem szabad, de mindegy.
Már mikor nyújtotta neki a poharat mondtam hogy NE adjon neki. De ááá, ennyitől semmi baja.
Történt tegnap, hogy maminál voltunk. Kapott egy túró rudit. Félig megette. Azonnal szaladt a fiókokhoz ropit keresni. Rászóltam, hogy NEM, egye meg a rudit, nem eszünk mindent össze-vissza. Mami erre: Gyere, majd adok neked ropit. Fiam húzogatja a fiókokat, keresi a ropit. Én tudtam melyikben van, gyors belenyúltam, és eldugtam más alá, hogy ne találja meg. Erre a mama kinyitja a fiókot. Mondom neki, NE ADJÁL NEKI, ...gyerek már ordít, hiszti. DE DE. Még egyszer elmondtam, NE adjál neki. Odaálltam a fiók mellé, hogy a mama se tudja kinyitni.
Na mondom, akkor megyünk hazafelé, fiam szinte fetreng a hisztitől hogy nem kapott ropit. Szinte arréb lökött a mama, és nyúlt a fiók felé. Már megint rászóltam, de már eréjesebben, NEEE ADJ NEKI ROPIT.... Szinte arréb taszított, és elővette a fél perce általam mélyebbre rejtett ropit.
Ti mit csinálnátok???? Már mondtam szépen. Tegnap már eréjesebben.... De "süket". EGyszerűen tanácstalan vagyok. Amit itthon próbálok véghezvinni következetesség, kicsi szigor, nevelés területén, a mama öt perc alatt szétrobbantja. .....egyszerűen kész vagyok.
válasza:Kedves Sókristály!
Had kelljek a kérdező védelmébe. A "felülbírálja" kifejezést először a 23. válaszoló használta.
Vagy mire gondolsz pontosan? Nem nagyon értem...:(
Nem mondom,hogy adott szituációban az anyuka a leghelyesebben cselekedett, de történetesen megértem, mert a helyzet engem is annyira felidegesített volna, hogy lehet hasonlóan cselekszem. Való igaz, nagy kár, hogy a gyerek is szemtanú volt, de ami megtörtént az megtörtént.
Olvastam Katalin Nagymama minden válaszát, csak azt tudom mondani, amit már írtam is. Minden eset más, mert különböző emberekről szól. Megértem őt és az elkeseredését, és támogatom a menyével való beszélgetés kezdeményezésében, de tartom magam ahhoz, hogy nem mindig a fiatalabb a ludas egy rossz kapcsolatban.
Számtalan példát írhatnék a saját családomból, nem teszem, fölösleges. Én beszélő viszonyban vagyok az anyósommal, nem tiltom tőle a gyerekeimet, sőt sokat segít. Ennek ellenére nagyon rosszul esnek tőle bizonyos dolgok, amikről próbáltunk már vele beszélni én is, a férjem is, de olyan mértékben akaratos, hogy minden hiába. Mi mindig csak "gyerekek" maradunk és nevelési kérdésben ő akkor is mindent jobban tud:(, és ő mindig mindent jól csinál. Szerinte... Szerintünk meg nem... Csak neki lehet igaza, mert ő az időseb???
válasza:A 24-es válaszban írtam a felülbírálásról. Remélem így már érthető az utolsó kommentem.
Az a baj, hogy úgy érzem elbeszélünk egymás mellett.
Én sem hiszem, hogy minden döntést anyósnak kellene meghozni, azt sem hiszem, hogy mindig a fiatalabb a ludas, és azt sem, hogy anyósnak joga lenne a gyerek előtt felülbírálni az anyát.
Neked ennek az egésznek a kezelési módjával van gondom, és erről már elég sokat írtam ennél a kérdésnél, nem akarom ismételni önmagamat.
Nagyon szépen írta Katalin nagymama. Egészen máshogy állna az idősebb generáció is ehhez a kérdéshez, ha megkapnák a kellő tiszteletet, odafigyelést, ha nem nemkívánatos személynek lenne minősítve.
Úgy érzem, ezen az oldalon az anyukák uszítják egymást az anyósok ellen. Sokan mert a terrorral célt értek el, sokan meg nem mertek lépni, és az ötleteiket megvalósítás híján másokon próbálják ki. Sok Katalin nagymama kellene ide, hogy megismerjétek a másik oldalt is.
Kedves Sókristály én nem tőled idéztem, nem is volt szándékom, hanem azt idéztem, amit az egyik kommentelő írt.
Nem értem minek ez az uszítás. Nem cselekedtem helyesen. Oké. Akkor kérdem én. Az adott helyzetben mi a helyes????
1. Nem ordítottam a mamával.
2. Gyerekkel sem ordítottam.
3. Először szépen kértem a mamát ne adja oda a ropit (nem írom le részletesen mit és mennyit evett előtte össze a fiam, aki olvasta itt miket írtam az érti)
4. Másodjára is szépen kértem a mamát, és visszatoltam a fiókot.
5. Harmadjára a mama ennek ellenére kivette (szinte arrébb taszított) a fiókból a ropit.
6. MOST szóltam egy kicsit többször erélyesebben hogy NE adja
7. ODAADTA.
Ennyi. Téma itt lezárva. Ennyi történt.
Miért nem cselekedtem helyesen? Hagytam, mert nem tettem semmit, csak szóltam hogy ne, de nem hallotta meg a mami. Ennyi. És így is fog történni legközelebb is ebben biztos vagyok. Vagy legközelebb ne is reagáljak erre? Ha a mamánál vagyok felejtsem el hogy gyerekem van, akinek azért vagyok az anyja mert "nevelnem" kellene viselkedni tanítani, mértékletességre, arra hogyan kell máshol viselkedni? Megtanítani hogy mamát nem "zsigereljük" ki azonnal, hanem kérünk.....Nem azonnal akarni akarni mindent, felbontani mindent, belekóstolni mindenbe, aztán meg otthagyni? Megtanítani arra hogy szépen kérjen, és a mami biztosan ad?
Senki nem nyilvánítja itt az anyósokat nem kívánatosnak,csak több hozzászóló leírta a tapasztalatát. A történeteket nem csak anyósokra lehet vonatkoztatni, lehet az családtag, testvér, az anyuka anyja....bárki. Éppen nálunk a mami csinálta. Ez van.
Nem tartom helyesnek az anyósok elleni uszítást. EGyáltalán most itt ki uszított kit? Ez balgaság.
A végén úgyis az jön le majd megint, hogy én vagyok az ilyen meg az olyan.
válasza:Helo Anyukák ! Katalin vagyok !
Annyira jo lenne igy virtuálisan beszélgetni,a nélkül,hogy egy mást leszolnánk,vagy minösitenénk,hiszen a vélemény szabad,de ne egymásrol,hanem a helyzetröl beszélgessünk,én például szivesen hallgatom a fiatalok véleményét ,javaslatait,bizisten megfogadom,ha megoldhato
ne mondjuk egymásra,hogy rosszul csinált valamit,hanem azt,hogyan csinálja másként esetleg jobban !
sok olyan helyzet van,aminek megoldásást elrontjuk,de már javitani nem tudjuk..hogyan ?
erre lenne jo,egy itteni beszélgetös,anonim HSZ !
a kérdés tehát,hogyan kezeljük az anyosunkat? menyeinket?
HELYZET! a kisebb fiam megkapta tölünk a kelenföldi 3 szobás lakásunkat,egy kertes társasházban,és az élettársa,3 éve,minden butorunka ki akarja onnan dobni,mert mi nem tudunk mindent elvinni a diosdi vickendházba!nem csunya butorokrol van szo,nem szocreál,
viszont mivel apukámé volt,nekem kedves
ezt ö miért nem érti meg ? miért sz@r minden,ami régi ?
miért kell kidobni,ami még jo és müködik ?
fiatalok,miért undorodtok minden régi cucctol ?
én pl.imádok bolha piacra járni!nem gyüjtögetek,de minden régi tárgyamhoz köt valami emlék,történet !
zsép napot nektek !
válasza:"nekem kedves
ezt ö miért nem érti meg ? miért sz@r minden,ami régi ?
miért kell kidobni,ami még jo és müködik ?
fiatalok,miért undorodtok minden régi cucctol ?
én pl.imádok bolha piacra járni!nem gyüjtögetek,de minden régi tárgyamhoz köt valami emlék,történet ! "
Kedves Katalin!
Bár már rég nem tartozik az eredeti kérdéshez, de mivel kíváncsi vagy a fiatalok véleményére, már ha a 36 évemmel még annak számítok, én leírom.
Nem sz@r minden ami régi, csak különbözőek vagyunk, ennél fogva kinek, kinek más az ízlásvilága. Ami neked tetszik, másnak nem, ami másnak, az meg lehet, hogy neked nem.
Én pl. tényleg nem szeretem a régi dolgokat, nem szeretek gyűjtögetni sem, mert rosszul vagyok egy túlzsúfolt lakásban, tele csecsebecsékkel, csészékkel, vázákkal, stb... Nem győzném takarítani (allergiás vagyok a háziporra, de ez csak egy dolog).
A bútorhoz, és a tárgyakhoz, ami neked kedves, mert emlék fűződik hozzá, ahhoz a menyednek semmi kötődése. Ezt is meg kell érteni és elfogadni. Mi is "megörököltünk" néhány bútort, ami őszintén nem tetszett, és egyáltalán nem volt praktikus. Nem hajítottam ki egyik napról a másikra, hanem közösen a férjemmel megegyezve feltettem 1 ft-ért a Tesz-veszre. Valakinek megtetszett, örült, hogy olcsón megkapta, én meg örültem, hogy elkerült. Engem nyomasztanak a régi bútorok, nem tehetek róla, nem azért mert finyáskodok, hanem mert nem érzem magam jól köztük.
Sok más dologban különbözik két generáció, egyiknek is, másiknak is el kell fogadni. Az én szüleim könnyen megválnak a tárgyi dolgoktól, talán túlságosan is ( a régi játékaimat tudom nélkül kidobálták, ez rosszul esett), anyósom meg mindent gyűjt és hajlamos lenne minket is elárasztani mindenfélével, amire semmi szükségünk. Neki is el kellene fogadnia, hogy ami neki élmény, élvezet ( a vásárlás pl. ), nekünk csak bosszúság, ránk minek erőlteti a 30. pár műszálas zoknit, a blúzokat, pólókat, ami nem a mi stílusunk? Ha szólunk bármiért, megsértődik.
válasza: válasza:Nagyon örülök,mert máris elöjöttek a régi emlékek a gyerekkorbol,ez jo dolog,meséljetek erröl a gyerekeknek is
nem tanitás képpen,csak ,mint egy mese az életemböl cimmel !
Jo,persze tudom,mindenkinek más dolog jelent örömet,a szekrény dolgot azért irtam ide,hogy elmondjátok,mit gondoltok..köszi a hozzászolást
a szekrény egyébként egy szép intarziás ,kétajtos polcos
hibátlan darab 1912böl,kézzel készült,
tehát nem egy 50-es évekbeli retro
és sajnálom,hogy ezt a fiam és a "kismenyem" nem akarták megérteni,na most az a helyzet lett,hogy megtartják,amig el tudom vinni
bocsi,hogy eltértem a témátol !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!