Normális, hogy egy 2 éves (26 hónapos) gyereknek vannak rigolyái? Mi a teendő, hogy ne ő legyen a "kisfőnök"?

Neked mint anyukának kell eldönteni hol a határ.

Döntsd el mi az ami ok és mi az amin változtatni kell.

Mert ugye neked is vannak rigojáid, és biztosan neked sem jó minden ahogy mások csinálnak.

Amúgy telejsen természetes ezt minden gyermek megteszi amit a tied.

Pl kétkézzel hintáztatásban semmi rosszat nem látok, miért is ne, ha úgy akarja. A cumit csak ö tudja melyik jó neki, nem te szívod.

Talán a hely kérdést korlátoznám, és ha kell ezerszer elmondanám, hogy bezzeg oda a mama is leülhet....

A dajkálásnál lányom is bepróbálkozott, de közöltem vele hogy vagy ordítva alszik el a kiságyba vagy ülve dajkálom. mikor betettem a kiságyba egyböl jó volt az ülve dajkálás is.

DE nem kell feltélten mindenben neked is az ellenkezöjét mondani. Hagyd meg a rigojáit ami jó neked is. pl kétkézzel hintáztatás. (az sokkal rosszabb lenne hogy szeretné ha a hinta menjen de nem engedi megfogni)

Nálunk rengeteg ilyen van, bár már 3 éves a fiam.

Én úgy vagyok vele, hogy ha belefér, akkor engedek neki.

Pl nálunk ő szereti engedni a fürdővizet, ha megkísérlem kiengedni, akkor vagy visít, vagy kihúzza a dugót, leengedi a vizet és újat enged, hát inkább hagyom, ne hisztizzen.

- ő szereti megcsinálni az ágyát, én nem csinálhatom (ha este sietnék az ágyazással, de ő pl a wc-n ül, akkor képes felugrani a wc-ről visítva, hogy meg ne csináljam az ágyát)

- ő szokta nyitni a kaput

- ő szokta elmosni a fogkeféjét

- ő veszi le a cipőt

És még sorolhatnám, rengeteg ilyen van.

Probléma akkor van, mikor hisztis, fáradt, én haladnék a dolgommal, de ő lelassít ezekkel, hogy mindent ő akar.

Az én kislányom is pont 26 hónapos:)

Hasonló hisztijei vannak, most ott tartunk, hogy mindent, de mindent egyedül akar csinálni, és ha merek segíteni bármiben is, akkor dührohamot kap és eldobja ami a kezében van.

Egyedül akar öltözni, vetkőzni, fogat mosni, levest enni, a pelust fel és levenni, porszívózni, a kerti virágokat nagy kannával öntözni. Amint engedek neki valamit egyedül végezni, onnantól az a természetes nála, hogy csak úgy csinálja.

A lányom is olyan, ha valamit egyszer csinálunk, akkor a következő alkalommal ragaszkodik ahhoz, hogy ugyanúgy hajtsuk végre pontról pontra. Szerintem ez teljesen normális, ő így tanulta, meg kell még értenie, hogy lehet másképp is.

Pl a szék. Lányunknak saját széke van, senki nem ül bele, tudja, hogy ez az övé. Emiatt természetes neki, hogy akkor másnak is ugyanúgy meg van a saját széke, pl. a mamának.

Idővel okosodnak, meg fogják tanulni, hogy többféleképpen közelíthető meg egy dolog.

Arra kérdésedre, hogy normális-e a válaszom az, hogy teljesen normális. Ne aggódj emiatt, majd kinövi őket sorban.

Én, ha tehetem, engedek neki. Miért ne tartanám tiszteletben őt? De ha nem működik az adott helyzetben az ő elképzelése, akkor elmagyarázom, hogy abban a helyzetben miért nem, és úgy cselekszem ahogy ésszerű.