Akik együtt alszanak gyermekeikkel miért teszi?

Nekem három éves koráig aludt velem a kislányom. Most 5 éves és most sem alszik külön szobában, hanem a mi ágyunk mellé van tolva az ő ágya és úgy alszunk. Ő is külön, mi is, de mégis együtt és kényelmesen.

Nálunk 8 hónaposan került közénk mikor nagyon beteg volt. Így könnyebb volt felültetni ha nagyon köhögött és majd megfulladt, meg ha kellett akkor gyógyszert adni neki. Stb., stb.

Én nem tudom más hogyan tudja átteni a másik szobába, nekem nincs hozzá kedves és erős sem. A férjem egyetért velem, úgyhogy nincs baj. Mondjuk lehet ha lenne tesója akkor más lenne, mert akkor ketten lennének. De így nem igazán.

Amúgy biztos abból fakad nekem ez az engedékenység, hogy nekem sem volt sokáig külön szobám, valamint a mamámék neveletek fel. Szobám kb. 18 éves koromra lett, addigra meg elmentem kollégiumba, ott megismerkedtem a párommal és azóta is együtt élünk, lassan már 11 éve. Tehát ettől még egészséges párkapcsolatom és családom lett.

Persze mi is kiépítjük a másik szobát, amint jut rá egy kis pénz, szeretnék neki én is külön szobát, még ha nem is alszik most ott, de ha szeretne akkor tudjon menni, szokja hogy van egy külön kis birodalma. Ha majd iskolás lesz oda szeretném az íróasztalát stb., szokja hogy külön van egy kicsit.

Tehát én úgy érzem, hogy most még jó így az alvás, ahogy fent írtam, de ha úgy látom eljön az ideje külön megy, de erőltetni nem fogom, eljön az ideje úgy is hogy külön kuckót, szobát ágyat szeretne.