Miért van az, hogy a férjemmel nem tudunk együtt gyereket nevelni?

Akkor kérlek, hasznos tanácsot is adj, hogyan neveljem, ha már az ötvenedik nemet hallom tőle? Én eddig mindig így csináltam, mint ahogy sok mindenki más is. Nem az első nemre büntetem, hanem amikor már sokadszorra is akaratoskodik. Úgyhogy ha ezen kívül van hasznos tanács, akkor hallgatlak!

A sokadszori beszélgetésen is túl vagyunk már. Alapjáratban elismeri, hogy valóban nevelni kellene és ezt nem úgy kellene csinálni, hogy minden büntetést csak beígérünk, illetve mindent megcsinálunk, amit a gyerek szeretne, a gyakorlatban azonban mégsem akar menni. Én nem tagadom, nekem is vannak idegesebb napjaim, amikor türelmetlenebb vagyok, de nem szoktam mindenért rászólni a gyerekre.

Igen, én is valahogy így gondolom. Most már abszolút nem vesz komolyan. Az érdekes egyébként a dologban, hogy ha ketten vagyunk a lányommal, akkor nagyon okosan viselkedik, meg lehet győzni arról, ha valami olyat szeretne, amit nem lehet, de ha hazaér a férjem, akkor kezdődik az akaratoskodás, mert tudja, hogy apával együtt majd "ellenem tudnak fordulni". Csak az egészben az a baj, hogy a férjemnek ezt nem tudom elmagyarázni. :(

Köszönöm a válaszokat. Igazatok van, nekem kellene végigvinni a büntetést is, mondjuk ez a tegnapi pont olyan volt, amikor (este lévén) mást nem nagyon tudtam kitalálni ami éppen akkor büntetés lenne, csak azt, hogy kevesebb mese lesz. Tekintve,hogy este apa az altató mindig, ezért csakis ő tudta volna ezt betartatni. Az egész egyébként úgy zajlott, hogy öltözködésnél akaratoskodott, akkor mondta neki a férjem, hogy még egy szót nem fogadás és ugrik egy mese. De amikor ismét nem fogadott szót, akkor nem erősítette meg, hogy akkor kevesebbet fog mesélni. Ekkor szóltam bele én. Ezt lehet, hogy nem kellett volna, de úgy éreztem, tartsuk már be, amit "ígértünk". Szóval ez a tegnapi ilyen szitu volt. Már ma is volt akaratoskodás. 3 szelet kalácsot kentem a férjemnek reggelire. A gyerkőc gabonapárnát kért tejjel, mint általában mindig. Amikor meglátta az apjánál a kalácsot, akkor azonnal elvett belőle egyet, hogy azt ő eszi, végül amikor megette, akkor közölte, hogy még egyet eszik, az ő reggelijét viszont nem eszi meg. A férjem próbált ugyan kicsit ellenállni, hogy elvegye előle a kaját, de végül mégiscsak sikerült a lánynak. A saját reggelije meg ott maradt. Szóval megint egy olyan szitu volt, hogy a gyerek végülis bármit megtehet. Mondjuk én rögtön próbáltam keménykedni, mondtam neki, hogy akkor ma nem kap édességet. Én ezt be is fogom tartani. Lehet, hogy a leírtakból az jön le, hogy én meg nagyon szigorú vagyok, ez nem így van, csak 2 adott szitut írtam le, próbálnám megkeresni az arany középutat, csak így nehéz nagyon. Köszönöm még egyszer a válaszokat, ha van még valakinek tanácsa, szívesen fogadom.

5-ös válaszolónak: A férjem többször volt már 1-1 napot a gyerkőccel egyedül, volt, hogy szabin volt, gyerkőc meg beteg, én meg dolgoztam. Nem volt probléma. Biztosan van egyébként benne egy jó kis féltékenység is, mert ha hárman vagyunk itthon, akkor ilyen a természete. Velem sem csinálja általában ezeket. Csak ilyenkor tudja, hogy én keményebb vagyok, mint az apja, ha valamit nem lehet, rögtön megy apához, hogy de mégis. És végül általában meg is van, amit szeretne, végül én érzem magam szarnak.