Miért van az, hogy a férjemmel nem tudunk együtt gyereket nevelni?

4 éves a lányunk. Az alapprobléma az, hogy a férjem mindent megenged neki, nem büntet vagyis csak ígérgeti a büntetést, de SOHA nem tartja be. Én betartanám, de a végén én vagyok "leszavazva" és én vagyok a "kegyetlen anya" amiért próbálnék valami korlátot felállítani. Annyira elegem van már ebből! :( Persze aztán ő is ugyanúgy ki van akadva, ha a gyerek hisztis, akaratos. Ma példa: nem fogadott szót már sokadszorra. Nekem elegem lett és mondtam, hogy 5 mese helyett 4 lesz. A gyerek elkezdett sírni, az apja mindjárt kiakadt, hogy mindig veszekszünk. Nem érti, hogy ez már az utolsó csepp volt. Ő nem akarja hallgatni, ahogy sír a gyerek, inkább megcsinál neki mindent. Most úgy elmentek aludni, hogy azt válaszolta a gyerek azon kérdésére, hogy ugye 5 mese lesz, hogy "majd meglátjuk". Tuti, hogy ötöt mesél neki és megint nem lett betartva az ígéret. Bocsi, de annyira elegem van. Gyereknevelésen kívül mindenben azonos hullámhosszon vagyunk, de ebbe beletörik a bicskánk mindig. Amikor pici volt, akkor is állandóan fölkapdosta, csak hogy ne sírjon. Kb. másfél éves koráig ringatni kellett altatásnál és nem maradt el egyedül. Ezt már beismerte, hogy az ő hibája volt, de könyörgöm mit érünk azzal, ha mindig későn ismeri be, amikor már "el van rontva az egész". :( Nagyon el vagyok keseredve.