Ti megemlítenétek a helyemben? Lent.

Nos, a sztori a következő. A szüleim elváltak, anyukám és apukám is újraházasodott. Mind két helyen született kistesó. Anyu oldaláról a kisöcsémet imádom, egy végtelenül sportos és fitt kis gyerek, 11 éves, de sosem volt kövér, vagy tunya. Apu oldaláról viszont a 6 éves öcsém tényleg rengeteget eszik! Már régóta feltűnt nekem, hogy ebédre pl. annyit, amennyit én 60 kilós és 6 hónapos terhes létemre nem tudnék magamba erőltetni akkor sem, ha akarnám. Apukám világ életében sportolt, tele van a ház serlegekkel és érmekkel. A nő viszont, akit elvett egyáltalán nem az a fajta, de ez nem is az én dolgom úgy érzem. Az viszont, hogy a féltestvérem már most jóval nagyobb darab a társainál és látom, hogy egyre csak nő és nő, sport vagy bármiféle mozgás viszont abszolút nincs bevezetve az életébe, bevallom őszintén aggódom. Bár nem az én gyerekem, de most komolyan.. Ti hagynátok idáig fajulni a dolgokat? Nincs túl jó viszonyom a nővel, félek, hogyha megemlíteném neki az észrevételeimet, akkor megharagudna, vagy flegma módon reagálna. Így viszont sajnos már most látom, hogy mi lesz szegény gyerekből. Egyébként irtó édes pofija van, bár annak ellenére, hogy jövőre iskolába megy egy köszönést nem tud soha kierőltetni magából, kommunikálni meg egyáltalán nem lehet vele, mert semminek nézi az embert. Hogy tudnék rávilágítani Apukámnál, hogy ez így nem mehet tovább? Nem akarom, hogy sértődés legyen belőle, vagy bármi.. Segítenétek?