Te raknál hámot a gyerekedre sétához?

Nem, soha. Megfogom a kezét, ha olyan helyen vagyunk, ahol kiszaladhat az útra.

(Ha szellemileg sérült gyerekről van szó, aki akaratos, nagyon nehéz bánni vele és másoknak is árthat, akkor talán meggondolnám.)

Szerintem nem a feken tartas a lenyeg. Kepzelj el egy forgalmas csomopontot, aluljarot. Megveszed a berleted es addig egy percre elengeded a gyerek kezet es o mar le is lepett. Hiaba keresed, nincs sehol. Jobb a ham, mintha eltunik a gyerek.

Akkor valtozott meg a velemenyem, amikor a ferjem mult heten talalt egy harom eves kisfiut az arpad hidnal, tokegyedul koszalt, at akart menni az uton. Senkinek nem kivanom, amit a szulei ateltek. Akkor inkabb ham szerintem, mint egy elveszett gyerek.

"Kepzelj el egy forgalmas csomopontot, aluljarot. Megveszed a berleted es addig egy percre elengeded a gyerek kezet es o mar le is lepett."

Szerintem egy szülőnek legyen annyi esze, hogyha elviszi magával a gyereket, akkor figyeljen rá. Én is voltam már hasonló helyen, és tudtam figyelni a gyerekre. És magyaráztam is neki elég nyomatékosan, hogy maradjon mellettem. Egy ekkora gyerek már megérti. Ha meg még nem érti meg, akkor ne vigye a szülő ilyen helyre magával, vagy tegye babakocsiba vagy kösse magára babahordozó eszközben. Meg lehet oldani hám nélkül.

Raktam :) Nagyon csinos hercegnős volt.

Akaratos, makacs gyerek. Segítségem nem volt, így többszörös bokatöréssel és "birodalmi lépegetős" járógipsszel kénytelen voltam menni boltba stb. Persze mindkét kezemben hatalmas táskákat cipeltem. A kicsi naná, hogy kifutott az útra egy galamb után, holott TUDTA, hogy nem szabad. 10 cm-en múlott, hogy nem csapta el egy városi terepjárós, aki nem épp megengedett sebességgel közlekedett.

Utána rendeltem meg külföldről (nagyon csinik vannak, olyan mint a nadrágtartó, nem pedig a nyakára kötve mint a kutyának csak hogy a hasonlattal éljek). Mikor mentünk, már nyújtotta a kezét, hogy vegyük fel.

Ennyit arról, hogy anyuka fogja a kezét, fusson utána, kiabáljon utána stb. Jólnevelt, ügyes kislány, mégis a galambokért meg van őrülve.

S most köszönettel imádom a lányom de nem tekintem és nem is tekintettem kutyának, akit pórázon kell vezetni. De ha mozgássérült vagy felpakolva, a gyerek pedig egy percre megzakkan megnézném azt aki nem kap a szívéhez!

8.: hát jó, azért ha ennyire nincs más választás, akkor oké, a helyedben talán én is elgondolkodtam volna rajta.

De amikor az anyuka csupán kényelmi szempontból rakja a gyerekére, hogy ne kelljen rá figyelni, az gusztustalan, már bocsánat. A múltkor én is láttam egy anyukát: tűsarkú tipegő, kis retikülön kívül semmi más cucc, közben elmélyülten figyeli a kirakatokat. A gyerek a hámban, anyuka rá se néz a gyerekre. Ez egy plázában volt valamelyik nap, és nem fél percre nem figyelt rá, mert amíg figyeltem őket, az legalább 10 perc volt...