Mit lehet erre reagálni? Gyerekvigyázás.
3,5 éves a gyerekünk, és olyan halaszthatatlan programunk volt, hogy egyikünk szüleit kértük meg, hogy vigyázzon a kicsire, míg hazaérünk - kb. 2-3 órát. Vidékről jöttek fel, épp az utolsó pillanatban értek hozzánk, a nagymama rögtön bement a szobába, leült és lefoglalta a gyereket, nagypapa tartotta a frontot - amint később rájöttünk - abban a 3 percben: neki mondtam, mit hol talál, mi az ebéd, egyenek, illetve ő zárt utánunk.
Mikor hazajöttünk, a gyerek evett, ivott, még nem aludt, ők viszont nem ebédeltek, és nem is maradtak öt percet sem, mondván sietnek. Kicsit furcsa volt, de mivel vidéken laknak (bár nem annyira messze), tudomásul vettem.
Most 2 hét után kiderült, hogy azért rohantak annyira, mert a nagymamának előző nap enyhe infarktusa volt, és saját felelősségre eljött a kórházból, hiszen megígérték, hogy vigyáznak a gyerekre.
Én most nem is akarok semmi mást hozzáfűzni, hogy mit és hogyan érzek - kíváncsi vagyok, ki hogy fogná ezt föl.
válasza: válasza:én nagyon nagyon letolnám a nagymamát!
azt a jó lelkét, Istenem, hogy ennyire fontos neki, hogy betartsa az ígéretét :(
igenis tessék neki elmagyarázni, hogy az unoka nem arra az egy alkalomra tartott igényt a nagyira hanem még sok sok éven keresztül szeretnétek köztetek tudni!
nagyon becsüljétek meg a nagymamát, persze miután jól leteremtettétek!
Én anyukám még soha nem vigyázott a fiamra pedig már 2,5 éves :˛(((
válasza: válasza:Hát felhívnám a nagymamát és megmondanám hogy máskor az ö életével ne játszon mert egy gyerekre kell vigyázni és egy ilyen vigyázás még ha legfontosabb üzleti ügy sem ér egy emer életet.
De azért megköszönném nagyon neki.
válasza:
válasza:Részint jó, hogy tényleg csak ennyit írtam, mert így azt írtátok, amit gondoltok, és nem volt támpont. De részint mégsem az igazi, mert így valóban egy "nagy tett" - de én nagyon másként látom!
Ez volt az első, hogy vigyáztak a lányunkra, ugyanis eddig nem mertük rájuk bízni, annyi, számomra rémtörténetet meséltek a saját lányukkal és fiúkkal kapcsolatban - nagy büszkén. Írok egyet-egyet. Féléves volt a nagyobb, amikor a nagymama visszament dolgozni, és a babát addig egyedül otthon hagyta a kiságyban, mert nem vették be ilyen picinek a bölcsődébe, de mivel 5 percre dolgozott és csak napi 4 órát, így minden órában átment megnézni vagy megetetni.
3 hónapos korától kakaóval és tejbegrízzel etette őket mint fő táplálék, és állandóan ezzel cukkoltak.
A legnagyobb fogcsikorgató fagyban is kint altatta a csecsemőit 3-4 órát, míg ő főzött a családnak, takarított vagy játszott az akkor már nagyobbikkal.
(Amúgy egyáltalán nem öregek, 50 és 55 közöttiek.)
Tehát most bennem nem a hála tombol, hanem az irdatlan nagy felelőtlenség érzése: MI LETT VOLNA, HA ISMÉT ROSSZUL LESZ, HOVÁ ROHANNAK EGY VADIDEGEN VÁROSBAN, ÉS MI LESZ AZ ÉN GYEREKEMMEL - NE ADJ ISTEN OTtHON HAGYJÁK EGYEDÜL??? És akkor nem mellékesen még neki is végig kell élni, hogy a nagyi nagyon rosszul van (ami ugye jelentősen nagyobb eséllyel bekövetkezhetett volna, mint egy átlagos napon.)
Lehet, hogy most nekem nagyon friss az élmény, és mint írtam, a saját gyerekem közvetlenül az érintett, de így érzek :(:(:(
Lett volna két lehetőség, ami elfogadható lett volna számunkra: vagy eljön a nagypapa egyedül, vagy előző nap este telefonálnak, hogy ez van, nem tudnak jönni - tökéletesen megértettem volna.
Ettől függetlenül köszönöm az őszinte válaszaitokat!
válasza:Ők maximálisan tekintélyelvűek, így leginkább semlegesnek nevezném a kapcsolatunkat, mindig megadtam nekik a tiszteletet, de udvariasan azt is megmondtam például, hogy én nem etetem még fasírttal a 3 hónapos gyereket, hiába az a szokás a falujukban. A cukkolásokat meg elengedtem a fülem mellett.
Viszont soha nem kommentáltam vagy kritizáltam az ő viselkedésüket a saját gyerekeikkel szemben: meghallgattam, és kész.
Mivel túl sokat nem is találkozunk, tényleg semlegesnek mondanám.
válasza:Hát én mikor elolvastam a kérdést, rögtön arra gondoltam, hogy és ha rosszul lett volna a nagyi?
Akkor mihez kezdenek? Szerintem irdatlan nagy felelőtlenség volt mind magukkal, mind a gyerekkel szemben!
Ettől függetlenül le a kalappal és bizony jár a köszönet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!