Figyelemzavaros, viselkedésproblémás gyereket lehet e mindenáron megfeleltetni a környezetenek, úgy, hogy nem saját magához mértek követelünk tőle?

Azok a dolgok, amiket teszel a gyerekért, nem csak arra jók, hogy nyugodtan alhass, hanem valóban hasznosak. Tudom, próbáltam, végigcsináltam.

Hogy miket válaszolj? Akik vagy közel álltak hozzánk, természetesen tudták, mi a helyzet. Szerencsére a család, az ismerősök nem tartották butaságnak, hogy mindenfelé járunk, inkább segítettek.

Csak akkor mondtam néhány mondatot a problémáról, ha mondjuk tömegközlekedési eszközön, játszótéren konkrétan rákérdeztek a tünetekre. Próbáltam a gyereket lekötni, hogy minél kevéssé viselkedjen kirívóan, nyilván ez több-kevesebb sikerrel járt. Mindenkivel határozott voltam, de nem elutasító, aki megjegyzéseket tett. Két mondatban tudattam, hogy tudom, probléma van, dolgozunk a megoldáson.

Voltak nagyon kemény szituációk, nagy kiborulások. A legnehezebb az ovis szülők kezelése volt. Ők ugyanis szembementek minden szakvéleménnyel, és azt a következtetést vonták le, hogy nem szeretjük a gyereket, nem törődünk vele, el kell tőlünk venni. Ez nekik szuper megoldás lett volna, mert nem járt volna oda tovább oviba :-( Túléltük, továbbléptünk, együtt maradtunk, és ez a lényeg :-)