Hogy kezelitek, amikor 2.5 éves gyermeketek nem fogad szót?

Nálunk most napi szinten meg a NEEM a kintléten.Nem akar bejönni,hát én nem könyörgök,megfogom és beviszem,közbe próbál rugdoskodni meg ordít.Elterelem a figyelmét,elkezdem a zsip-zsuppot,máris nevet.Ekkor rögtön komolyra veszem a dolgot és elmondom neki ezt nem szeretem ha így viselkedsz,most be kell menni,nézd milyen koszos a kezed megmossuk stb.Vagy ha kérek tőle valamit és nem,akkor otthagyom elmegyek,és egy kicsit nem foglalkozom vele.Jön utánam hogy anya lécci.ekkor is elmondom hogy kértem valamit,akkor ha meg csinálod én örülök neki és én is figyelek rád.Szerencsére nem dacol nagyon mert amit lehet megengedek neki,nagyon sok beszéddel meg lehet győzni.A lényeg hogy a nem mindíg legyen nem,ne na jó még eddig vagy addig kint lehet stb.

Sajnos elég nehezen,türelem kell hozzá az biztos de nekem is fogytán van! Hasonló képpen csinálom én is mint az elő válaszoló,bár már mostanában ez sem nagyon hatásos.Tegnap pl egy bevásárlóközpontban dacolta meg magát,hiába szóltam neki hogy jöjjön megmakacsolta magát és még a földre is lefeküdt,az hajtotta hogy nem,nem jövök,hagyjam békén stb.Persze én nem állítottam fel,néztek is rám ki így ki úgy hogy ott állok a fetrengő gyerek felett de nem érdekelt(vagyis csak úgy csináltam,persze kellemetlen volt a helyzet).Aztán láthatatlan lett és szólítgattam szanaszét nézve hogy hol van nem látom.Mondta ő hogy itt vagyok,de csak akkor láttam meg mikor felállt,és mondtam neki hogy ne tűnjön el folyton mert haza kell menjek magamba.Azt mondta többet ilyet nem csinál,de persze attól még feszegeti a határait!Sajnos egyre dacosabb,és nehezen kezelhető,van hogy csak akkor ért ha felemelem a hangom de ez sem megoldás a legtöbb szófogadatlanságra! Reménykedem hogy nem tart nála sokáig ez a korszak!