Anyukák! Ti mit csináltok, ha gyermeketek értetlen, nem fogad szót? Mivel büntetitek, hogyan kezelitek?

Szerintem a tesóval példálózni az egyik legrosszabb választás, annál már a fenékre csapás is jobb.

Nálunk ha dühös és türelmetlen vagyok akkor büntetés megy, pl nem nézhet mesét. Ha több energiám van akkor megpróbálom az ő szemszögéből nézni a dolgokat (vajon miért lehet rossz, azért mert több figyelmet akar sb) vagy egyszerűen megpróbálni nem tudomást venni róla és a rosszalkodásáról (persze ha kárt akar tenni valakiben/valamiben vagy magában akkor határozottan rászólok). Ilyenkor nem beszélgetek vele, nem válaszolok az érdeklődő kérdéseire, hanem azt mondom, hogy szomorú vagyok nagyon amiért ezt meg azt csináltad így nincs kedvem/energiám csevegni veled. Ez sokszor hatásos, mert elgondolkodik a dolgokon.

Aztán amit még szoktam (nem vagyok rá büszke), hogy kiabálok vele :(

Nekünk is kettő van igaz a kicsi 18 hónapos még csak, de akkor sem mondom, hogy látod ő mennyire jobban szót fogad. Van egy imádott unokatesója is ő is sokkal kezesebb kislány, de vele sem szoktam példálozni, úgy érzem, hogy ezzel csak azt érném el, hogy megutálná, persze nem biztos.

Az én fiam is 4 éves, és a kistesója neki még pocakban van.(31 hetes vagyok.) Nálunk kifejezetten az a tapasztalat, hogy a rosszalkodás mennyisége egyenes arányban van a pocakom méretének növekedésével. :) Pedig a fiam volt az, aki nálunk először előhozakodott a tesó témával, és most mégis elbizonytalanodott, és féltékeny. Ha bármire azt mondom, hogy "szép", akkor rögtön jön a kérdés: "és én nem vagyok szép? engem már nem szeretsz?"

A csibészségekkel is "tesztel" minket, hogy akkor is szeretjük-e, ha ő éppen egy "égedelem büdöskölök".

A legrosszabb, amit ilyenkor egy anya tehet, ha pont azzal a tesóval hasonlítja őt össze, aki miatt ő kevesebb figyelmet kap, mint azelőtt. Bármilyen hihetetlen is, nálunk sem válik be sem a bünti, sem a szidás, ellenben ha nem hagyjuk magunkat felidegesíteni az apjával, és nem reagálunk a csibészségekre, végül mindig a kisfiam az, aki sírva fakad, és ha ez után megölelgetjük, és megszeretgetjük, utána napokig, néha hetekig "béke" van itthon.

Feltétel nélküli szeretet. Kistestvér érkezésekor ez az egyetlen módszer, ami működik. És higgyétek el, éppen hogy ezzel óvjátok meg a gyereket a legjobban attól, hogy végül tényleg egy bbüdöskölökké váljon, aki ráadásul egy életen át haragszik majd a testvérére...