Ti akarjátok tudni születendő gyermeketek nemét? Miért ha nem és miért ha igen?

Én tudni akartam, mert én szerettem volna megedződni fiús vagy lányos anyának. :)

Hogy érthetőbb legyek, nekem tudnom kellett, hogy aszerint érezzem őt, milyen nemű. Hogy felkészüljek rá, hogy olvasgassak róla, milyen egy fiú és milyen egy lány baba gondozása stb. Vagy csak egyszerűen tudjam mégis ki rejtőzik odabent.

Plusz próbáltam unisex színeket venni, de nekem valahogy ez nem jött össze, alig találtam.

Mikor megtudtam lányom lesz, akkor már nem zavart, ha bekerült a csomagba egy-egy rózsaszín darab is.

Ja, és nem szeretem a meglepetéseket. :)

Persze így is lehet baki, és félrenézhetik uh-n a nemét, de mondjuk nagyon korán megmutatta magát a kisasszony, és minden doki mindvégig lányt mondott, úgyhogy beleélhettem magam. S tényleg lány is lett. Én örültem, hogy megtudhattam még pocakosan a nemét.

Én is szerettem volna tudni, az elsőnél megmondták 18 hetesen, a másodiknál a 32.hétig vacakoltak (mindkettő lány)

Természetesen a vásárlás miatt, de szerintem a kíváncsiság is hajtott bennünket :)Nem bántam meg, hogy nem volt meglepi egyik lányom sem. :)

Természetesen (nekem ez a természetes :) ) nem akartuk tudni egyik gyerekünknél sem, hogy milyen nemű. Hogy miért? Mert csak :) Nem volt jelentősége. Számomra egyik sem indok, amiket itt felsoroltak a többiek.

Ruhák: nem lehetetlen az unisex színösszeállítás: zöld, halványkék, bézs, bordó, halványbarna, sárga, stb. Mivel mindig is három csemetét szerettünk volna, na meg a barátnők is "szülő korban" vannak, így ugyanúgy vettünk lányosat, mint fiúsat. Ha nem a mi gyerekünk, akkor majd a sógornőm/barátnőm/más rokon gyereke(i) hordják.

Szoba: Én fizikailag rosszul érzem magam egy kék szobába, az összes többi szín pedig ugyanúgy lehet egy lányos szoba alapja, mint egy fiúsé. Kiegészítő kérdése minden.

Néven szólítás: a férjemet, anyukámat, apukámat, öcsémet, húgomat sem a nevén szólítom. A pocakos léte határozza meg a nevét, egy fiú és egy lány névvel készültünk per gyerek. Olyan, amilyen rá illik, amikor még pocakban élt. Én soha nem értettem meg azokat, akik már gyerekkorukban kitalálják, hogy Katikának fogják hívni a gyerekét, vagy akik a "maradéknevet" adják a következő csemetének. De ismerek olyat, aki több névvel készült, amikor meglátta a gyerekét, akkor döntötték el, hogy mi legyen.

Ami viszont nagyon érdekes, hogy én világ életemben utáltam a meglepetéseket, de ez valahogy nem tűnik annak.

Még a mai világban sem mindig egyértelmű, hogy fiú v. lány van a pocakban. Elég sok ilyen kérdést olvasgattam már ezzel kapcsolatban ("hogy dolgozzam fel, hogy lány/fiú?"), plusz az egyik barátnőmnek 4szer "váltott nemet" a babája, mind a négyszer azt mondták, hogy ezer% hogy fiú/lány.

Ez már csak hab a tortán: teljesen más értelmet nyer az első mondat, amit a születés után mondanak neked: Gratulálok anyuka, kislánya született!

Két lány és egy pocaklakó anyukája