Mit tegyek vigyen pszichologushoz? Ugy érzem Én rontottam el!

Mindenképp kell szakember - nem feltétlenül rontottál el bármit is, lehet, hogy egyszerűen csak az a típus a kislányod, aki mélyen elfojtja sokáig a problémáit (ezért nem látszik rajta sem az új párod, sem a születendő kisbaba iránti féltékenység), de mindenképp komoly a probléma, amit jó lenne orvosolni még azelőtt, hogy a kistestvér megszületik.

Viszont én magán pszichológust keresnék, nem tudom, nálatok milyen a nevelési tanácsadó, de rengeteg rosszat hallani róla, lesz--rják az ember fejét. Nektek pedig gyorsan kell a segítség.

Egy jó szakember helyére fogja tenni a dolgokat, ne aggódj, te csak szeresd a gyereket mint eddig, a többi a pszichológus dolga - ha neked van tennivalód, azt is el fogja mondani. Szurkolok, hogy minden rendbejöjjön! És sok boldogságot az új picihez is!

Én elvált szülők egykéje vagyok (voltam, édesapa sajnos már nem él). Én is csináltam, és érdekes, mert én is kiszúrtam a fényképeket, sőt apámat a közös képekről kifirkáltam.

Azért csináltam mert szerettem, és nem jött értem annyiszor ahányszor akartam, nem úgy alakultak a dolgok ahogy én szerettem volna. Azt hogy jöjjön vissza, de akkor még ezekhez a dolgokhoz nem értettem, csak annyit akartam legyen vegyünk. Kb 7-8 éves lehettem.

Fontos hogy az apukával jó legyen a kapcsolatod neked is, és kislányod és lássa ezt, és próbáljatok meg vele közösen beszélgetni.

Engem se vitt senki nevelési tanácsadóba, sem pszichológushoz, mégis itt vagyok.

Először próbálkozzatok az apukával közösen, és ha végképp nem megy, akkor nevelési tanácsadó.

Nekem az tűnt fel, hogy sokat játszik a szobájában. És örül apukájának mikor hazajön. Te is játszol vele sokat ? Mert az nagyon fontos a ti kapcsolatotoknak !

Ha elmentek pszicholósughoz, nem kell a gyereknek tudnia, hogy miért és hova mentek. Elmegyünk beszélgetni egy nénivel, vagy bácsival, hátha tud nekünk jótanácsot adni, hogy ne legyél mérges. Ilyesmit lehet mondani, vagy a végét ennek is le lehet hagyni. Te ismered, te tudod mit bír el a gyerek, hogy ne ellenkezzen.

Szerintem is érik az, hogy féltékeny legyen, ne bízzatok abban, (mint sokan), hogy a kisbaba majd megoldja a helyzetet, és lehetőleg ne akkor kezdjetek változtatni a kislánynál. MIkor baba jön, nem szabad éppen semmiféle változást bevezetni a nagy életében, mert egyből a kicsire fogja és újra féltékenység lép elő.

Játsz vele sokat, értesd meg, hogy néha minden anyuka szigorú. De kevesebb legyen az efféle beszélgetés, inkább maga az élmény együttlét növekedjen, hogy ne csak szöveg legyen, hanem ott mögötte a cselekedet.

Épp elég, hogy az apukája becsapja. ANnak meg megkellene mondani, hogy nem mondja, hogy elviszi a kislányt, vagy jön, vagy bármi a gyereknek, mert szegényt szivatja meg, és ő nem tehet az egészről.