Mit rontottam el? Miért változott meg így? Mit kéne másképp csinálnom?

Három gyerekem van. A középsőről van most szó. Szeptemberben volt 2 éves, tavaly február óta jár bölcsődébe. Tavaly még a nővérével (aki 14 hónappal idősebb) járt egy csoportba, soha, semmi rosszat nem mondtak róluk a gondozónők. Idén szeptemberben egyedül maradt, mert a nővére elkezdte az óvodát. Nagyon megviselte a különválás, a bölcsiben nem foglalkoztak a gondjával, ráadásul az egyik gondozónő még el is ment táppénzre. Nem akart bölcsődébe járni, szabályosan erőszakkal szedték le a nagyobbik gyerekemről reggelente. Bent állítólag jól elvolt, délután nekem már nyűgös, sírós volt, éjszaka rengetegszer ébredt. Végül sikerült elintéznünk, hogy egy másik csoportba kerüljön. Ide két nap alatt megszeretett járni, rendeződött a napja, a kedve az éjszakája. Minden egyes nap rákérdezek a gondozónőinél, hogy milyen volt a gyerek, stb... A válasz idáig mindig az volt, hogy minden rendben volt vele, sőt ezelőtt két héttel még azt hallgattam, hogy az én fiam túl jól nevelt, nagyon hagyja magát. Erre tegnap délután kérdezem a fiam, hogy kivel játszott. Ő elkezdi mondani, hogy a Boti csúnya volt, mert bántotta őt és ő sírt miatta. Én erre azt válaszoltam neki, hogy nem sírni kell, hanem mondja meg a Botinak, hogy ilyet csak buták csinálnak, és adja vissza neki. Ma reggel csak szajkózza, hogy a Boti csúnya. Beérünk a bölcsibe, megkérdezem a Gondozónőt, hogy mégis mi történt tegnap a két gyerek között. Erre azt a választ kaptam, hogy mostanában a fiam nagyon verekszik. Mindenkivel kötekedik, nem viseli, ha a gondozónők mással foglalkoznak. Irigy és féltékeny. Állandóan a felnőttekhez furakodik, olyan, mint egy feneketlen pohár, sosem elég neki a szeretgetés, annyira szeretethiánya van. Én csak hallgattam és süllyedtem el szégyenemben. Azt tudtam, hogy a fiam olyan, hogy mindenkire mosolyog, szívesen ül mások ölében, bújik, simogat, mert én is ilyen vagyok. Tény, hogy rengeteg testi kontaktusra van igénye, de ez baj? Itthon szokott összeveszni a nővérével, szokták egymást meg-meg lökni egy-egy játékért, van, hogy összemarakodnak egy játékon. De ez mióta világ a világ így történt közöttük. Bent a bölcsiben mégsem tették. Más testvérek is gondolom össze tudnak veszni egy játékon. A gondozónő szerint ez azért van, mert féltékeny a középsőm a legkisebbre és így akarja felhívni magára a figyelmet. De miért most? Mikor a kicsi is már 8 hónapos? Miért nem akkor, amikor megszületett, és egész nap csak szoptattam szinte? Szégyenlem, hogy a fiam verekszik bent. Szégyenlem, ha azért igényli mások szeretetét, mert tőlem nem kap eleget. De mit kéne tennem? Kivehetem a közösségből és nézheti, hogy itthon robotolok. Ahelyett, hogy a korosztályával játszana, játszhat a 8. hónapos húgával. Mert ténylegesen csak délután tudok velük foglalkozni, mikor már mindennel végeztem és hazahoztam őket a bölcsiből, óvodából. Ilyenkor alig foglalkozom a legkisebbel, minden figyelmem a nagyoké. Nem különböztetem meg egyiket sem. Nem szeretem egyiket sem jobban a másiknál. Feszült vagyok és kimerült mostanában. Pont tegnap mondtam a férjemnek, hogy változtatnom kell magamon, mert ez így nem jó. Mostanában elég hamar szakad nálam a cérna, ezt aláírom. Ettől változott volna így? De valahogy olyan hihetetlen az, amit elmondott róla a gondozónő. Itthon tényleg bújik, és tényleg szeles. De nem verekedős és nem féltékeny. Kiegyensúlyozott, mindig mosolygós gyereknek látjuk. Múlt hét pénteken mondta a gyerekorvos is, hogy akár hányszor megy be a csoportjába, ő mindig mosolyog, jó kedvű. Kétségbe esésemben felhívtam az anyukámat, ő milyennek látta mostanában a gyerekemet. Volt nála kint két napot nem is olyan rég a két nagyobbik gyerek. Szerinte semmi baj nem volt vele. Lehet, hogy csak védekezés képen mondta a gondozónő, mert hogy a másik verekedett, de ők nem szóltak róla? Nem tudom, de azt tudom, hogy most már pocsék anyának érzem magam. És fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni a fiammal. Hogy vegyem rá, hogy ne verekedjen ott, hiszen nem is vagyok ott. Mert az én jelenlétemben nem viselkedik így.