Ha egy kisgyerek nem barátkozó és érzékeny a zajokra, az már autista?

Szerintem meg kétévesen még egy gyermek nem barátkozik olyan nagyon a többiekkel, nem igazán érdeklik a kortársai és a lábujjhegyen járás önmagában szintén nem jelent autizmust. Sőt, egyik tünet sem, amit eddig leírtatok. Ezek mind simán lehetnek kétéves gyermek tulajdonságai.

Biztos vagyok benne, hogy egy autista gyermekre sok más tünet megjelenésével együtt tudnak pontos diagnózist mondani.

Az autizmus jelei

A gyerek elzárkózik az emberi kapcsolatoktól, kerüli a szemkontaktust.

Túlérzékeny a hanghatásokra, vagy közönyösen viselkedik velük szemben.

Nem beszél, vagy helytelenül használja a nyelvet, és gépiesen megismétli, amit mások mondanak.

Ugyanazokat a mozdulatokat ismételgeti, előre-hátra hintázik, ritmikusan a falba ütögeti a fejét.

Hosszasan bámulja a tárgyak részleteit, például egy játékautó kerekét.

Nem tudja értelmezni a testbeszédet, a gesztusokat és a mimikát.

Nem hajlandó szerepjátékokat játszani.

Aggodalmasan őrködik a rend és a napirendje szabályossága felett.

Arca kifejezéstelen, a hangja monoton.

Önsebző magatartás jellemzi, hiányzik a veszélyérzete.

Az enyhe autizmus az Asperger szindróma. Szerintem nagyon feltűnő, a barátnőm gyerekénél egyből feltűnt, hogy furcsa. Neki viszont ez volt a természetes. Nem tartott szemkontaktust. Kedves, barátkozó, viszont csak beszél, és beszél megállás nélkül, de csak az őt érdeklő témákról. Majdnem kitűnő tanuló, hihetetlen okos, de a nonverbális jeleket nem tudja értelmezni, a kommunikáció neki nem megy. A beilleszkedéssel óriási gondjai vannak. Az autisták között van, aki kedves, és közvetlen, nagyon átfogó, bonyolult kórkép. Az enyhe autisták (Aspergeresek) be bírnak illeszkedni a társadalomba. Őket nevezik bogaras tudósoknak, furcsa embereknek, stb.

Ha autista gyermeked lenne, akkor biztosan megéreznéd, mert velük rettenetesen nehéz. Egy műsorban azt mondták, hogy, aki maga próbálja nevelni az autista gyermekét, az egy szent. Sajnos egy ilyen esetben házasságok bomlanak fel, anyákat hagynak magukra a gyermekükkel.

Itt most, akkor részletesen:

Az autista pszichopatára (autizmus = öntörvényűség, a pszichiátriában a schizophrenia = hasadásos elmebaj egyik jellemző tünete) az jellemző, hogy „beszűkül”, a realitásoktól elszakadva saját világába zárkózik, környezetével, még a legszűkebbel sem alakít ki megfelelő kapcsolatot.

Kisgyermekkorban beszéde ki sem alakul (lásd: mutizmus), de matekommunikációra sem képes,

csupán tárgyakhoz, helyhez, helyzetekhez ragaszkodik. Ha később lép fel, a már kialakult kapcsolatai szűnnek meg, súlyos esetben lassan dementálódik.

Az autizmus problematikája az elmúlt években az érdeklődés előterébe került. Alább korszerű

szemléletről olvashatunk néhány fontos gondolatot. Az autizmussal kapcsolatos számos kérdésben

mai felfogásunk azonos a klasszikus nézetekkel, számos kérdésben azonban élesen különbözik tőlük. Egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható syndroma, amely

különböző, agyi dysfunctiót okozó tényezők hatására jöhet létre. Jelenlegi tudásunk alapján

alcsoportokat egyértelműen elkülöníteni nem lehetséges.

A klinikai kép igen sokféle lehet, az autizmus súlyossága, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyermek személyisége függvényében. A klasszikus típusok (Kanner-sy., Asperger-sy) helyett, a gyakorlati szempontok szerint Lorna Wing a következő phenomenológiai

csoportokat írta le (megjegyezve, hogy a gyermekek fejlődésük során típust válthatnak, tehát nincs szó mereven különálló diagnosztikus entitásokról):

-Izolált típus: szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem tűr,

szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél, vagy csak sztereotip módon, funkcionális cél nélkül.

Tartását, mozgását, aktivitását is bizzarrériák, szimpla, főleg mechanikus sztereotípiák jellemzik.

Számos halmozottan sérült, értelmi fogyatékos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a

legrosszabb.

-Passzív típus: viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a bizarr viselkedés

jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr, ezért a fejlesztés esélyei ennél a

csoportnál a legjobbak.

-Bizarr típus: viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálisat is meghaladó

mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcsolataik nélkülözik a

kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét, felületesek. Közeledéseik gyakran

inadequatak, sztereotip jellegűek, pl. tartalmukban (azonos, vagy azonos témakörű kérdések

sztereotip özöne, személyi adatokról, közlekedésről stb.).

A hagyományos felfogással, amely az autizmust rendkívül súlyos és rendkívül ritka elmebetegségnek tartotta, szemben áll az a felismerés, hogy az autizmus súlyos és enyhébb formái, illetve a teljes és a

részleges – atípusos képek egy spektrumon helyezkednek el, és az átmeneti, nehezen

diagnosztizálható eseteken át a normalitás övezetébe olvadnak. Az enyhébb esetek diagnózisa igen fontos, mert az érintettek a súlyosakhoz hasonló jellegű segítségre szorulnak. Értelemszerűen a diagnosztikus módszerek finomodásával és így az enyhébb, illetve komplexebb esetek egyre

gyakoribb felismerésével az autista és PDD-populáció egyre szélesebb. Ez a tény is magyarázhatja a különböző statisztikai adatok közti ellentmondásokat.

A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem psychosisnak tartjuk,

hanem állapotnak, mégpedig fogyatékos állapotnak. Ennek megfelelően nem gyógyítható, az esetleg jelentős mértékű fejlődés mellett az alapvető károsodás az egész életen át fennáll. A várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja