Ha egy kisgyerek nem barátkozó és érzékeny a zajokra, az már autista?

Hát a határvonalat a szakember húzza meg. Attól függ mennyi idős a gyerek. Szeparációs időszakban nem mérvadó, ha nem barátkozós, de mondjuk egy 3 évesnél már lehet gyanús, ha te is ott vagy, és nem bízik, nem reagál szituációkra. Az abszolút rossz helyzet az, amikor veled is kerüli a kontaktot, így tudom legegyszerűbben leírni.

Ez egy elég bonyolult dolog, én ismerek egy olyan enyhe autista kisfiút, akiről én meg nem mondtam volna, hogy az... Az én fiam meg egészségesnek mondják, de vannak olyan húzásai, amikor eltöprengek, hogy nem lehet-e, hogy autista... Mostanában elég gyorsan ráhúzzák egy gyerekre, hogy autista. Én személy szerint nagyon félénk voltam kislánynak, a húgom még jobban, de semmi bajunk. Erősen függ a neveléstől, attól, hogy a szülők hogyan viselkednek idegen környezetben (pl. a játszótéren ha nem kezdtek beszélgetésbe az idegen anyukákkal, gyerekekkel, nem alakítotok közösen barátságokat a gyermekeddel, akkor nem lesz barátságos az idegenekkel, mert nem tudja ezt megtanulni) Szerintem ne ess kétségbe, és ne olvasgass erről, mert csak magad idegesíted... Vannak félénk gyerekek, meg vannak bátrak. Az autista meg az, aki olyan, mint az "Esőember". :) Egy pedagógiai végzettségű anyuka

Az első jól irja. Akkor gyanús,ha a családtagjaira se reagál úgy,ahogy elvárható lenne,nem néz az ember szemébe,nem nyitott,nem érdeklődő. De az,hogy idegenekkel nem közvetlen,nem barátkozó,az nem azt jelenti,hogy autista. Pl kisfiam kb 1,5 éves koráig orditott,ha idegen jött fel hozzánk és hozzászólt. -távoli rokonok előtt nem beszélt. Majd fokozatosan önmagától megnyilt, nagyon barátkozós és beszédes lett mindenkivel. Szóval a gyerekeknél vannak félénkebb korszakok,attól még nem beteg.

Hát én is csak cáfolni tudom. A kisfiam néhány hetes korától gyűlöli a hangos dolgokat (porszívó, turmix stb) Most 3 és fél éves, most már időnként odajön megnézni hogy keveri a habot a habverő, de mai napig inkább behúzódik a szobájába. Soha nem volt egy barátkozós tipus, sőt, másfél-2 évesen még akkor is üvöltött, ha a nagyszülei jöttek hozzánk, pedig őket imádja. Egyszerűen neki ez volt a dackorszak, senki ne jöjjön hozzánk sehová ne menjünk. Most óvodás, hihetetlen módon megnyílt, példásan köszön, ha bemegyünk valahova, kezdeményezi a beszélgetéseket, sőt, ha látja, hogy a téren fociznak a nagyfiúk odakiabál nekik, hogy hajrá, meg góóól :) Minap pedig épp egy kórházi folyosón mentünk végig és odaköszönt az egyik rendelő előtt várakozókra, hogy csókolom emberek :)) Tehát barátságos emberszerető lett. Szerintem csak meg kellett érnie erre. De az biztos, hogy soha, senkiben fel sem merült, hogy autista lenne.

Nézd én ezt nem hiszem el. Mármint, hogy azokat, akiknél óviba derül ki, hogy autisták, hogy a szülők legalább egyike nem gyanakodott. Inkább csak elnyomta magában ezt a rossz lehetőséget. Az emberi agy sokmindenre képes (pl:molaterhesség), így arra is, hogy átlépjen a gyanújeleken, és ezt úgy adja elő, hogy ő nem is gondolt erre. Az autista gyermekek ahogy nőnek úgy lesz egyre szemmel láthatóbb a különbség/nyilvánvalóbb a betegség. És ez pont úgy működik, hogy míg az egészséges gyermek egyre nyitottabb a világra, ő marad ugyanannyira nyitott, mint volt, és ez már zártság... Ezért óvis kor előtt nehezebb is megállapítani. Ezek a gyerekek általában 1-2 személyjel (szülő, testvér) megfelelő közeget tudnak kialakítani, mással nehezebben jönnek ki, alkalmazkodásra képtelenek, és sajnos egyik ismerősöm tesója (autista) agresszív is (ez nyilván nem kis korban probléma). De két 1-2 éves korban a szülő is simán észre veheti, súlyosabb esetben akár előbb is. Szóval aki óvodáskorban szembesül csak vele, az addig ámította, becsapta magát. Nem tudom, de olvasva ezeket a kommenteket azt éreztem (akinek nem inge...), hogy mindenki örül, hogy nem autista a gyereke, de közelről senki nem élte át ezt a dolgot, mert ez igenis észrevehető. Nyilván annak, akinek nem autista a gyereke attól fura lenne mást hallani, mint hogy ne izgulj, te vagy bárki kiben ez felmerül. Azt figyeld meg, hogy a veled való kapcsolata milyen, és hogyan reagál váratlan napirendjében eddig nem lévő dolgokra, játékokra. De azért 2 évesnél is meg lehet különböztetni a félénket az autistától. Ő ugyanis egy külön kis világban él, amibe néha beenged, de akkor is csak félig...

Én is pedagógus vagyok, óvónő és valószínű nem ugyanabba a suliba jártam vagy más a tapasztalatom, mint a 2. válaszadónak, de ellent kell, hogy mondjak. Pontosan, hogy nagyon is nehezen mondják ki ma bárkiről, hogy autista, és iszonyatosan embertelen és embert próbáló tortúrán kell végig menni az érintett családnak ehez. Ezért is kell nagoyn meggondolni, hogy kit indítunk el vizsgálatra. Az viszont igaz, hogy egyre több gyermeknél merülnek fel bizonyos gyanújelek. A mi 25 fős csoportunkban évente 3-5 gyermeket figyelünk az óvoda pszichológusával együttműködve ilyen irányban. Jól teszed, ha nem olvasgatod a netes oldalakat, ezekben nem sok hiteles információt találsz. Sajnos a többségüknek az Esőember esete az autizmus, és a helyzet korántsem erről szól. A skála olyan széles, hogy van autista teljes értékű életetélő, sikeres munkájú, családot alapító ember és van a súlyos autizmus ez az eseteknek csupán néhány százaléka. Ezeknél a gyerekeknél a szocializáció valóban másként történik. De a félreértések elkerüléséért tegyük hozzá, hogy autista gyermek is lehet nagyon nyitott, kommunikatív. Igen van ilyen is. Mindenkivel szóba áll, és be nem áll a szája. Erre is figyelni kell. Sőt! Különbséget tenni a félénk és az enyhe autizmus között egy szakember is nehezen tud. Ezen az oldalon is sokszor merül fel az aggály az édesanyákban, ha egy picit visszahúzódó a gyermek, a média káros hatására, pedig korántsem ez a legfontosabb kórjelző. pl. az autisztikus tüneteket hordozó gyermekek nagyobb hányadánál figyelhető meg a lábujjhegyenjárás, mint a kommunikáció zavara. Én azt javaslom neked, hogy bízz a gyermekedben, ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van szükséged akár csak a saját megnyugtatásodhoz, akkor miharabb kérj, de inkább egy szakembertől, gyermekpszichológustól, gyógypedagógustól, aki megnézi a gyermeked és hiteles választ tud adni, mert itt mi csak vaktába lövöldöznénk, ne adj isten feleslegesen riogatnánk. Szakember már 1 év alatti gyermekről is tud mondani vélemyényt.