Ki tudom valaha engesztelni a fiam? Mikor fog megbocsájtani?

Félve írom a kérdést, mert valószínüleg csak letolást fogok kapni, de nincs hová kibeszélni bánatom. A most másfél éves fiam már születésekor is hangosan és sokat sírt, mondhatnám, hogy "erőszakos" volt, de hát egy kisbaba nem direkt ilyen, egyszerűen nehezebb természetű volt. Nehéz időszakok voltak, hasfájás, fogfájás, minden megviselte, és engem is. Az apjának végtelen türelme van, soha de soha nem volt hozzá hangos szava (igaz, napi pár órát tölt vele), én viszont nehezen viselem a hisztit, sírást. Apja mindent megenged neki, én viszont próbálom a szabályokat betartani. Hogy ezért is, vagy nem, de engem sose szeretett annyira, mint az apját. Ha egyszer rákiabálok, akkor hetekig tart, míg "visszaszelidítem".Nem hibázhatok, mert hetekig bűntet. Mindenhol azt látom,hogy egy babának az anyja az "isten", hozzá ragaszkodik, (még ott is, ahol az anya állandóan kiabál vele, veri(!!!),nem fogalkozik vele.)Már szedek mindenféle magneB6ot, valeriana relaxot, bármit, nehogy véletlenül rosszul szóljak hozzá, vagy a hisztinél elveszítsem a türelmem. Na, hosszú idő után,ma délutáni alvásnál nem sikerült...Sokadik próbálkozásnál rákiabáltam, hogy elég legyen, feküdjön le, "bevágtam" a kiságyába. Persze két perc múlva aludt, de én azóta bőgök, hogy mekkora állat vagyok, és legszívesebben felébreszteném, hogy kérjem, hogy ne haragudjon, átölelhessem megint..De ezután most két hétig menekülni fog tőlem..Annyira sajnálom, és annyira szeretném, ha mindez nem történt volna meg. Nagyon szeretném, ha úgy szeretne, mint más gyerek az anyukáját, bár ezek után...Szóval, ha lehet, most ne az jöjjön, hogy "mit vársz, megérdemelted", inkább nem is tudom, talán, azt mondja meg valaki, hogy fog ő még szeretni engem?Köszönöm, hogy meghallgattatok.