Újkeletű félelmek 3.5 évesnél - mit tehetek, hogyan oldjam?

Értelmes, gazdag érzelemvilágú, néhány tekintetben kissé érzékeny idegrendszerű a kislányom. Újabban szinte hetente akad valami, amitől eddig nem félt, de mostmár hirtelen igen.

Pl

- eddig vígan elvolt a sötétben, izgi volt neki, szeretett bújócskázni, villogós-foszforeszkáló dolgokkal bíbelődni stb... móka volt neki, avagy semmibe vette: gond nélkül kiment éjjel egyedül Wc-re (irányfény van a folyosón és egy kislámpát fel tud kapcsolni a fürdőben). Most meg akkor sem mer bemenni egy lekapcsolt lámpájú helyiségbe, ha az ajtó tárva-nyitva és a szomszéd szobában full fény van, ami nagyon is jól bevilágítja a cél-szobát.De nem, még a küszöböt sem lépné át semmiképp...

- sose félt semmilyen állattól, együtt bogarásztunk, kígyót/békát simogattunk, örömmel ráült lóra-tehénre, kézből etetett bármit, az állatkertben egy éve kiverte a hisztit mert a tigrishez nem lehet bemenni... most meg ránézni sem bír semmire, ami pókszerű, vagy sok lába van, és mindentől rettentően tart, ami nagyobb mint egy öleb. Ha 10 méterre ér szemben az utcán egy kutya, akkor fel kell venni a gyereket, mert szinte lesokkol.

ez talán a két legerősebb példám, de számtalan apró dolog van még: pl eddig mókából pukkasztott lufit, most meg játszani sem szívesen kezd vele, mert szerinte fura tapintású megfogni a gumit, vagy eddig megevett mindent, most meg láthatóan hányinger kerülgeti sok eddig kedves étele láttán. És érzem, hogy nem szimuláció vagy mittomén, hanem tényleg úgy érez abban a szituban.

Nyilván nem erőltetem, meg igyekszem nem keríteni feneket ezeknek a dolgoknak, hanem próbálom úgy alakítani, hogy minden megy tovább, mintha nem lenne számottevő, és egyáltalán nem foglalkoztatna ez a sok újkeletű félelem.

De valójában nem tudom, hogy ráhagyjam-e ezt így? Vagy próbáljak-e rábeszéléssel-észérvekkel hatni rá?

Amúgy ovis, tudtommal mostanában semmi különös dolog nem érte őt, okos-ügyes, a beszokás is viszonylag simán ment (előtte bölcsis is volt). Az óvónéniket régről ismerem, jó szakemberek és emberileg is közel állnak hozzánk, tudom, hogy jeleznék, ha bármi gond lenne a lányommal odabent.

Az itthoni dolgokban sincs semmi változás, semmi extra történés, nem rétem, miért most jelentek meg ezek a félelmek így nagy hirtelen, kb két hónapja.