Ettől még oviba való? Meg fog nyílni a többi gyerek előtt is, vagy így marad?

Igen, nekem is ezt mondták, hogy erőltetni nem szabad, így én inkább mostmár az óvónőtől kérdezem, nem a gyerektől, hogy játszott-e esetleg mással is vagy csak egyedül.

5-ös válaszoló vagyok. Ha elfogadtok egy jó tanácsot, amit én szeptemberben az óvónőktől kaptam. Azzal, hogy a gyerek érzi rajtam a bizonytalanságot, aggódást pont azt érem el, hogy nem fog tudni megnyílni az óvodában. Sokáig szívtelennek tartottam ezt a megoldást, majd mikor az arcomban nevetett az óvónő, hogy "Anyuka! Higgye el, a gyereke nagyon is jól érzi itt magát, csak magának szól a cirkusz!" akkor elbizonytalanodtam. És a gyerek a napi sírás adagjával sírásra ösztökélte a kisebbik tesót is (aki e miatt a bölcsibe nem akart menni) és persze engem is. Őszintén mondom, hogy elfáradtam, és egy kiadós hisztije után, ráförmedtem, hogy márpedig erre én nem vagyok kíváncsi, és ha gondolja szívesen elbeszélgetek vele a történtekről, de csak hiszti nélkül, nyugodtan. Rá fél órára odajött hozzám, hogy beszélgessünk. Elmagyaráztam neki, hogy az élet tele van szabályokkal, ilyen szabály az óvoda is. Az, hogy neki oda kell járnia, ott kell játszania, aludnia stb... De én tudom, hogy nagyon jó hely, tudom, hogy ő nagyon okos, nagyon aranyos kislány, ezért biztosan nagyon sokan fogják őt ott szeretni. Rá egy fél órára odajött hozzám, és közölte, hogy rendben van, többet nem fog sírni miatta. Az óvónőkkel konzultálva megbeszéltük, hogy nem viszem haza délben, hanem ott altatom, hogy heti kétszer alvás után még szakkörre fog járni. Ezzel is éreztetjük vele, hogy ő is ugyan olyan gyerek, mint a többi. Hetek alatt jött a változás. Ma már egy cserfes (persze önmagához képest, azért megválogatja, hogy kivel), barátkozós, belevaló kislány lett ott is.