Hogy reagálnál erre a szituációra?
Viszem vagy hozom a kisfiamat az oviból, amikor belépek, hangosan köszönök a többi anyukának, apukának, rám néznek azt ennyi. Elfordulnak, de köszönni véletlenül sem köszönnek. Van pár anyuka, akikkel pár szót váltunk néha, de a többi arra nem méltat, hogy köszönjön. Nem mindig én viszem az oviba a gyereket, van hogy a férjem, van hogy a nagymama, de azért, mert nem találkozunk nap mint nap az oviban, nem tudom miért ne lehetne a köszönésemre köszönéssel reagálni. Nem is nagy ovi, mert kisváros, összesen 50 gyerek van, sok a testvér közte. Nem tudom, már kezdem unni, hogy nem köszönnek vissza. Már azon agyalok, hogy egyszer jó hangosan benyögöm, hogy nem is tudom kinek és miért köszöngetek itt...
Te mit tennél?
Nem akarok olyat se csinálni, hogy nem köszönök, de ezt sem akarom, hogy ennyire levegőnek nézzenek.
> Nem akarok olyat se csinálni, hogy nem köszönök
Mert miért?
Nem egy oviba járnak a gyermekeink? :)
Nálunk van egy anyuka, akinél megfigyeltem, hogy sokan nem köszönnek neki. Fogalmam sincs miért, mert Ő mindig köszön, igaz, hogy nagyon halkan. Eleinte én is azt hittem hogy luxus neki a köszönés, de aztán rájöttem hogy köszön Ő, csak nagyon halkan.
Szerintem ne foglalkozz vele, csak vedd lazán, és kezdj el beszélgetni az egyikükkel, mintha mi sem történt volna, mintha barátságosan visszaköszönt volna. Ne vedd a szívedre, inkább kezdj el velük kedvesen ismerkedni. De egyszerre csak az egyikkel.
Vagy nem is kell köszönni hangosan, akik éppen rád néznek, mikor belépsz, csak biccents feléjük mosolyogva vagy éppen mogorván, szigorúan, mint akinek valami nem tetszik, közben kicsit végigmérve őket, ez utóbbi sokszor hatásosabb, megjegyeznek majd, és legközelebb már máshogy viszonyulnak hozzád.
Amúgy tényleg ne sértődj meg ezen, mert ilyenkor sokan úgy vannak vele, hogy a másikra várnak, majd ő köszön "mindannyiuk nevében", illetve sokan akár hiszed, akár nem, zavarban vannak, és szégyellnek hangosan köszönni, nem akarják magukra vonni mindenki figyelmét, vagy egyszerűen csak nem szeretik a feltűnést.
Csak annak köszönj, aki mellett vagy közelében épp megállsz, és rögtön tegyél is fel neki valami apró kérdést, hogy boldogulnak(-tok) ezzel a nagy hóval? Juj, képzeld, majdnem elestem, ahogy jöttem ide. Vagy valami óvodai dolgot. Bármit, csak szólj hozzá ahhoz, aki épp a legközelebb van hozzád. Ha felteszel neki egy kérdést, közben nézz rá, fordulj felé, akkor biztos, hogy fog válaszolni. Ekkor meg már mindegy is, hogy nem köszönt. Amikor elindulnak haza, úgyis fog már ezután köszönni. Vagy ha már ott van ekkor a te gyereked is, mondhatod a sajátodnak hangosan, hogy ők is halljk, hogy: mondd szépen, hogy pápá! Akkor biztos, hogy ők is visszaköszönnek.
Ne is foglalkozz velük,sajnos sok a BUMKÓ ember.El vannak szállva maguktól.
Én többet nem köszönnék ennyi s csak észre veszi magát egy idő után,hogy levegőnek nézem.
4 gyerkőc anyukája
Az a poén, hogy látásból mindenkit ismerek... és engem is ismernek látásból.
Belépek, mindig van 5 szülő legalább, de egyszerűen nem köszönnek vissza, max az, akivel beszélgetni is szoktam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!