Egyre nagyobb a szakadék a fiam és köztem, pedig még csak 3 éves?

Hát először is felejtsd el, hogy ilyen körülmények között született, mert nekem úgy tűnik, magadat hibáztatod. Tévedés, hogy minden rajtunk múlik, hogy minden a nevelés. Szeretetben vártad és neveled.

Ő ilyen, lehet, hogy figyelemzavaros vagy autisztikus lesz, tök mindegy abból a szempontból, hogy a te gyereked, és szereted, és szeretnéd akkor is, hogy fogyatékkal született volna, mert szeretnéd, mert te vagy az anyja. Fogadd el, hogy ő ilyen. Erre van minden embernek a legnagyobb szüksége, hogy elfogadják, hogy ne akarják alapjaiban megváltoztatni. Neki ilyenek az igényei, ezt meg kell tanulni elfogadni. Majd az okosok fognak rá esetleg valami magyarázatot vagy diagnózist adni, akkor lesz egy papírod, ez az érzelmi részén a dolognak semmit nem változtat.

Asszem Ranschburgtól olvastam, de lehet, hogy nem, hogy az a jó anya (mert tökéletes ugye nincsen, csak jó), aki alkalmazkodni tud a gyereke (nevelési, érzelmi és a többi) igényeihez.

Neki ilyen igényei vannak, nagyobb távolságot szeret tartani, nektek ehhez kell alkalmazkodni.

Nekem ez a véleményem, de kérlek, kezeld fenntartással, mert ilyen mélységekben beleszólni egy anya-gyermek kapcsolatba igazából senkinek nincs joga.

Ja és hidd el, szoros vele a kapcsolatod. Csak nem tudja kimutatni. Nagyon nehéz lehet Neked, bátor vagy, hogy nekirugaszkodtál ennek az írásnak!

Nekem az az érzésem (de lehet hogy tévedek) hogy magadat okolod ezért az egészért, úgy érzed te vagy az oka annak hogy "szakadék" van köztetek.

Pedig valójában szerintem nem így van, csak keresed az okokat egyfolytában, és magadat hibáztatod. (azzal hogy nem terveztétek)

Ugyanúgy szereted mint a kislányt, ugyanazt megadod neki is érzelmileg, csak tőle nem ugyanúgy kapod vissza mint a kislánytól.

De ezért nem te vagy a hibás!!!!! hanem ő ilyen természet, nem tudja úgy kifejezni az érzéseit, de én 1000 %-ra biztos vagyok benne hogy ő is imád téged, csak nem tudja úgy kimutatni, ahogy mi anyukánk azt várnánk.

Egyébként meg tudod azt pontosabban fogalmazni, hogy mit értesz szakadék alatt és az alatt hogy vmi nem jó? azon kívül hogy őt nem lehet úgy ölelgetni meg puszilgatni? miből érzed még azt hogy vmi nem okés köztetek?

ha a védőnőm azt mondaná, én elvinném őt kivizsgáltatni.

úgy vagyok vele, ha gond van, az derüljön ki időben!

az a baj, hogy itt senki nem fog tudni neked igazán tanácsot adni, mert mi "csak anyák" vagyunk, ráadásul nem írtál le minden apró részletet a fiadról amit ugye egy korai fejlesztőben megkérdeznek

(épp most töltöttem ki a korais kérdőívet, több mint 10 oldal volt és mindent de minden megkérdeztek, még a kakijáról is volt kérdés :D)

amiben tudunk segíteni az egy kis támasz, szóval ne emészd magad, bármi is van, nem te tehetsz róla! vannak "ridegebb gyerekek és vannak bújósak. lehet nálatok is csak erről van szó. enyém is kis undok volt kb. 2 éves koráig, most meg anyás. de pl. aludni most se engedi, hogy odabújjak.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, csak a kérdező kommentjeit.

A helyedben én elvinném szakemberhez, mert az, hogy nem szereti a testi érintkezéseket, kerüli a szemkontaktust, késik a beszédfejlődése, ezek mind az autizmus tünetei, velejárói. Mondom ezt úgy neked, hogy a férjem keresztfia autista, tehát találkoztam már ilyen gyerekkel.

Kívánom, hogy ne ez legyen, de ha mégis, akkor speciális képzéssel, diétával segíthetsz rajta.