A párotokkal mindenben egyetértetek ha a gyereknevelésről van szó?

nálunk más okból van a gond.

férjem nagyon sokat dolgozik, nagyon későn ér haza.

pl. az nem egyszer volt, hogy hazatelefonált fektetés előtt negyed órával, hogy ne tegyem le a gyereket mert mindjárt itthon van. behülyítem csórikámat, hogy apa mindjárt jön, ma későn feküdhet le... aztán egy óra múlva férjem sehol, szegénykém csalódottan fekszik le :(

de olyan is volt már, hogy beosont apa hozzá egy jóéjt puszira, gyerek felébredt és elkezdett játszani apával :SSS ez mondjuk éjjel 1kor.

de persze már nem szólhatok semmit. ha egyikünk megenged valamit akkor a másikunk befogja :)

meg persze apa nem büntet. talán eddig 3x volt, hogy rákiabált mert butaságot csinált, persze elbőgte magát, de úgy zokogott mint ha ölnénk.

én ordibálhatok neki naphosszat, meg se hallja :)

szóval nálunk nem az egyikünk szigorúbb hanem gyakorlatilag csak én nevelem, apa meg a jó fej bohóc akivel mókázni lehet... :)

7-es vagyok. Hát nálunk is kb. úgy, mint a 11-esnél, én próbálom nevelni, a férjem meg csak hülyéskedni szeret vele, ha valamire azt mondja, hogy nem szabad, azt is bohóckodva, persze, hogy nem veszi komolyan a gyerek.

Kérdező: igen, már beszéltünk erről, igazat is adott nekem, amikor higgadtan (és gyerek nélkül) megbeszéltük, de sajnos úgy néz ki, nem tudjuk tartani magunkat ehhez. Bár azért hozzáteszem, valóban türelmetlenebb típus vagyok, de hogy ordítok, az azért túlzás. Tegnap is pl. orrot akartunk szívni, hát a gyerek folyamatosan ellenkezik (hozzáteszem 3,5 éves egyébként teljesen magának szívja, csak makacs napja volt) kiakadtam és akkor valóban kiabáltam, erre a fejemhez vágja, hogy egész nap anyázok. Néztem rá bután, hogy mit akar ezzel mondani, mert aznap "csak fegyelmezni próbáltam volna a gyereket", de szó nem volt folyamatos veszekedésről. :(