Azt gondolta hogy nem én nevelem a gyermekem?
Csak jól ki akarom bosszankodni magam. Szóval a szitu: születése óta egyedül nevelem a lányom, a minap volt épp két és fél éves. Ezen a napon délután pár órára elvittem őt a volt párom anyukájához, akivel amúgy nagyon jó a kapcsolatunk, s én addig elmentem meginni egy kávét egy férfiismerősömmel. A felszolgáló egy évek óta nem látott ismerős csaj volt, a gyermekem apjával közös régi ismerősünk, de még várandósságom előtt találkoztam vele utoljára. Mivel régen többször is megfordultunk ugyanabban a társaságban, biztos hallott egy-két pletykát, nem is lepődtem meg, amikor a gyermekemről kérdezett. Azt kérdezte, hogy vagyunk, és amúgy hol van most. Mondtam hogy a nagyinál. És hogy épp ma lett két és fél éves. Erre azt kérdi (amúgy tök kedvesen): és, meglátogattad a nagy nap alkalmából?
Se köpni se nyelni nem tudtam. Mi az hogy meglátogattam-e? Vele vagyok a nap 24 órájában, legfeljebb heti egyszer-kétszer pár órát van a nagyiéknál, amúgy totál egyedül harcolom meg a mindennapokat, már egészen születése óta, és az apja is csak havonta egyszer néz felé, és erre azt kérdezi, hogy meglátogattam-e a saját gyermekem e nagy nap alkalmából??? Még jó hogy nem azt kérdezte, küldtem-e neki képeslapot... Sajnos semmi frappáns nem jutott eszembe, megdöbbenésemben csak annyit mondtam: "Meglátogatni? Hisz vele voltam egész nap!"
A lehető legrosszabbul sikerült válasz volt, mert szerintem úgy értette, hogy ma a két és fél éve megünneplésének alkalmából vele voltam, de amúgy nem szoktam, jó helyen van ott a nagyinál. De olyan abszurdnak tűnt az egész, hogy kellett pár perc, mire felfogtam: ez a csaj tényleg azt hiszi, a nagyi neveli a lányom. Mire észbekaptam, a leányzó már javában serénykedett a pult mögött, és én inkább nem akartam több szót váltani vele, hamar távoztunk is... De azóta is bánt a dolog. Mégis miből gondolhatta? Csupán abból, hogy fiatalon szültem, kedvezőtlen körülmények közé? Amúgy egy idős velem, 23 évesek vagyunk. Azzal nyugtatom magam, hogy ez inkább rá nézve ciki, mert ezek szerint neki tök természetes lenne, hogy ha becsúszna egy gyerek, odadobná a nagyinak... De akkoris fájt a feltételezése. Ti mit reagáltatok volna hasonló helyzetben?
válasza: válasza:Jó, szóval az a lényeg, hogy mikor megkérdezte "Azt kérdezte, hogy vagyunk, és amúgy hol van most." Ami egyébként kérdőjellel zárandó, úgy gondolta kinél lakik, hát a nagyinál, vágtad rá. Mondta meglátogattad már a"nagy napon?", erre te a helyes reakció helyett, mint "ja nem nála lakik csak most meglátogatta a nagyit", te inkább se nem köptél vagy nyeltél, majd szó nélkül távoztál.
Istenem, még mindig röhögök :D.
1. függő beszédről hallottál már? kérdőjellel a kérdés zárandó, de a fent említett összetett mondat nem az.
2. a "hol van most" közel sem jelenti azt, hogy "hol lakik". a fenti helyzetben szenderd értelmezése a csaj kérdésének: hol van most? = hová tetted a gyereket amíg randizol?
3. válaszoltam a lánynak, írtam is, hogy mit. nem szó nélkül távoztunk. ő dolgozni ment, a társalgást befejeztük, és én már nem akartam újraéleszteni. ennyi.
oké, hogy hülyének akarod látni a nőket, de azért ez a ferdített értelmezés már túlzás, így csak te tűnsz idiótának.
válasza: válasza:szegény kérdező :)
csak jól ki akarod írni magadból, erre ketten neked esnek :S
szerintem jogosan akadtál ki, és én is lefagyok ilyen szituációkban. én is 23 vagyok, 2 gyerekem van, 5 éve vagyok házas, de ez amit írtál az emberek általános hozzáállása, vagyis: ennyi idősen tuti csak becsúszott, tuti nem bír senki ilyen fiatalon egyedül a felelősséget vállalni, tőlem mindig azt kérdezték, "tervezett baba?" a végén nyakonvágtam volna érte mindenkit. Szerintem ahogy reagáltál, kb úgy tudtam volna csak én is, max lehet utánamegyek, hogy "ne haragudj, az előbb nem esett le, mire gondolhattál. Ugye nem feltételezed, hogy nem velem él a gyermekem?" még vitázni is leálltam volna az első sokk után :) tőlem mikor még csak a nagyfiam volt 4 hónapos és bementem vele egy büfébe menüt venni, megkérdezte a csaj: "de édi, sokat vagy vele?" :) nem ismertem a csajt, így nem voltam mérges csak nevettem, mert a bébiszitterének nézett! :)))
nyugi, már túl vagy rajta!
válasza: válasza:Próbálj inkább felülkerekedni az ilyen hülyeségeken. Mert sajnos az emberek ilyen hülyék, pletykálnak, okoskodnak és a legritkább esetben jó indulatúak. Velem is történtek már ilyen kiakasztó dolgok, volt, hogy a saját édesapámat nézték megrontónak. A piacon sétáltunk egymás mellett, én akkor 25 éves voltam, házas, 6 éve együtt a férjemmel, és utolsó hónapban jártam. A nénike konkrétan nekem esett, hogy miért kell nekem ilyen öreg emberrel összeállnom, hol tart ez a világ, hogy leány anyát csinálnak egy ilyen fiatal kis nőből ilyen idős férfiak.
Aztán volt olyan, hogy a két gyerekemmel voltam játszótéren, és már nagy pocakos terhes voltam ismét. A kedves anyuka kérdése: legalább egy apától vannak? A két nagy között 14 hónap van, a kicsi és a középső között 18. Szerinted ilyen gyorsan váltogatom a partneremet? Amióta meg megszületett a harmadik folyamatosan kapom a kedves beszólásokat, hogy csak úgy potyogtatok, stb... Én már megtanultam csípősen visszaválaszolni, és nevetni a meglepődött arcokon.
válasza:köszönöm a válaszokat. tudom hogy nem reagáltam túl jól, és hogy simán tisztázhattam volna a dolgot ott helyben. és igaza van az utolsónak is, hülye és gonosz gondolat volt a részemről a lány "meggyanusítása". egyszerűen cask egy ostoba félreértés volt és kész. kösz hogy lenyugtattatok :)
blastoffitspartytime: nem hiszem hogy különös sértődékenységre utalna, hogy zokon veszem, ha valaki kiröhög, mikor panaszkodom (bármily piti problémáról is legyen szó).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!