Határozottság, és következetesség = lelki terror a gyerek számára? Vagy tényleg bántom a gyerekem? (bocsi, de kicsit hosszú lett)

Hát ezek a pasik! :)

Nálunk is folyamatos vitatéma a gyereknevelés a férjemmel és ugyanilyen szituk miatt. Tehát hogy ő enged, én nem engedek. És a végén én érzem sz@rul magam. Most jelenleg ott tartunk, hogy a férjem képes magyarázni neki 10-15 percig is, hogy mit miért nem csinál meg. Mondtam, én tök más mentalitású vagyok, én ezt képtelen vagyok megtenni. Azt beszéltük meg, hogy ezt akkor átvállalja 2-3 hétig, ha eredménye lesz, akkor folytathatjuk tovább így, ha nem, akkor jön az én keményebb nevelésem, ami bizony sírással jár. Nekem az esik rosszul, amikor rámförmed, hogy ordítok a gyerekkel. Ez általában annyit jelent, hogy felemelem a hangom.

Te nem csináltál semmit rosszul, a férjed nem reagálta le jól a helyzetet. Muszáj következetesnek és bizonyos esetekben szigorúnak lenni, mert tényleg a gyerek fog irányítani és terrorizálni egy idő után.

nem olvastam el a válaszokat, lehet valaki írta már.

nekem az az egy mondatod lógott ki a nevelésedből, hogy először csináltad következetesen.

szerintem nem ez a következetesség amit most csináltál. most helyesen elkezdted nevelni és ha majd mindig ezt teszed, vagyis mindig megteszed amivel megfenyegeted, na az lesz a következetesség :)

szerintem jól csinálod, de tényleg mindig... :)

én mondjuk megölelgetem a fiamat, ha megkapta a büntetését, jelen esetben azt ugye, hogy nem mentetek le, nekem már sok, hogy még haragudjak is rá miután megbüntettem, de ezt te tudod, hogy jobb neked. igen, talán nekem ez már szigor :)

Ajánlom a párod figyelmébe ezt a könyvet!

[link]

Szerintem neked sem árt elolvasni, mert ahogy írtad, magamra ismertem. Én most olvasom, nekem is barátnőm ajánlotta, akinek szintén (több) kisgyerekes barátnői ajánlották....

Nagyon olvasatja magát a könyv, igazából pont a dacolás kezeléséről van benne szó: a lényege, hogy a gyerekek természetüktől fogva küzdenek a hatalom megszerzéséért, azonban mivel nincsenek rá megérve, ha átkerül a hatalom hozzájuk, összezavarja őket, és ez váltja ki a dacot, a hisztit, a goromba viselkedést. Mert nem tudnak mit kezdeni a rájuk ruházott hatalommal gyermek révén. Így segít a szülőknek megtartani a hatalmat, és szó nincs arról, hogy gonosz lenne a szülő, vagy nem szeretné a gyereket. Csupán a szülő a felnőtt, neki kell irányítani egy családi kapcsolatban, nem a gyereknek. Ez a könyv nem 1-2 évesekről szól, de ha már a dackorszak elején tisztában vagyunk ezzel, akkor megelőzhető a későbbi (9-10) éves kori feleselés, tiszteletlenség stb. És akinél már kialakult, állítólag azt is kezelni kell és lehet.

Nem vagyok egy könyvből nevelős, de az ilyeneket szeretem olvasni, mert magamtól nem jutnának eszembe. Ez a könyv konkrét szituációkat is leír, köztük azt is, amit te írtál.

Egyébként nálunk is ugyanígy kezdődött, ezt a példát szeretem felhozni én is... bár még hiszti nem nagyon van nálunk, csak ez az örökös "nem". 2 éves a fiam.

Kitartás, és jól csináltad, beszélj a pároddal, az enyémet is meg kéne nevelni.... :o))

Bocsi, nekem sincs idom elolvasni a valaszokat de meg visszaterek csak most eppen melohelyrol netezek. :)

Az en kisfiam lassan 2 honapos es en rajottem, hogy a konyorgessel semmit sem erek el nalla, mert hasonlo a helyzet mint nallatok. Ezert kaptam egy jo tippet, hogy valasztas ele kell allitani a gyereket de elotte el kell neki mondani, hogy te tisztaba vagy azzal, hogy o mennyire nem szeret feloltozni. Ha elfogadod a gyereked erzeseit azzal mar fel sikert aratsz. Szoval en azota ugy szoktam kezdeni a kabat felveveset, gyogyszer beadast, orszivast... es barmit amit tudom, hogy nem szeret, hogy elmondom neki, hgoy tudom mennyire nem szereti a kabatot felvenni, a gyaogyszert bevenni... de sajnos hideg van kint, szeretnem ha meggyogyulna... Aztan valasztas ele allitom, pl. melyik kabatot szeretned felvenni a keket vagy a barnat, hogyan szeretned felvenni a kabatot, anya tartja vagy te tartod es anya segit, anya bohockodjon vagy tancoljon amig felvesszuk a kabatot, a kisvonatot vagy az sus fel napot enekeljem neked amig felvesszuk a kabatot... Vegtelen sok otlet van, olyannal probalkozz amit szeret.

Nálunk ugyanez már többször előfordult 15 hónapos kisfiammal... Mivel nála még az észérvek nem igazán hatnak (szerintem nem érti), némi kedves kérés után egyszerűen megfogom és ráadom a kabátot/overált. Amikor már rajta van, semmi baja sincs, kimegyünk és teljesen el van felejtve az incidens. Volt olyan is, hogy annyira hisztizett, hogy inkább benn maradtunk, de akkor csak sétálni mentünk volna, elég vacak idő volt és nekem sem volt túl sok kedvem kimenni. Ha konkrét dolgunk van (pl. megyünk a mamához), nem érdekel a hiszti, felvesszük a kabátot és kész.

Szerintem nem vagy rossz anya, csak bizonytalan, és ezt később a kisfiad is megérzi majd rajtad (vagy már most is) és ki fogja használni. Döntsd el, mit akarsz csinálni, és tedd azt, nyugodtan, határozottan. Kisebb kompromisszumokat persze lehet tenni, így a pici is jobban érzi magát. Amit fentebb írtak, a választási lehetőség, sok dicséret és a részletes magyarázat is nagyon fontos.

A férjednek nincs igaza, ez nem terror, és nem bántás. Mivel nem ő volt az adott szituációban, nem érezte át a helyzetedet. Megnézném, mit csinálna egy ilyen szituban. Nyugodj meg, és légy erős, ne omolj össze a gyerek előtt, mert az őt is összezavarja.