Ez a hozzáállás csak szerintem probléma?

Én ugyanilyen vagyok kedves kérdező, mint te. Mondjuk nekem a nagyobb gyerkőcöm amúgy is az a típus akinek hatszázszor kell valamit elmondani hogy rögzüljön és mindig figyelmeztetni kell hogy ha ezt meg azt csinálja akkor büntetés jön. A kisebbik gyerekem sokkal egyszerübb eset és szabálykövetőbb.

Amikor egy nap 30 olyan szituáció van/volt hogy ő kiakad piszlicsáré hülyeségeken (levisszük az emeletről a játékait, én segíteni akarok és leviszek helyette párat ő meg nyavajog vagy ordít hogy pedig a macit ő akarta és én azt miért vittem le...felviszem újra a macit, és lehozza ő. Aztán eltelik 20-30 perc és ismét jön egy ilyen témakör szóval én PONtosan MEGÉRTEM MIÉRT szakad a cérna egy idő után).

Szerencsére nálunk a férjemet meg lehetett győzni erről hogy ne csak minden szó nélkül "sajnálgassa" meg a gyerkőcöt, hanem közben mondja is el, hogy látod kisfiam most milyen jót pancsolhatnánk/játszhatnánk/sétálhatnánk még ha nem ordítottál volna a vizet kicsapkodva/ dobtad volna földre magad mert nem kaptál meg valamit stb.

Szóval valahogy így kéne a te férjednek is hogy csak ennyit elmond hogy mi mindent csinálhatnának mondjuk ahelyett hogy épp büntit kapott.

Sok sikert és kitartást!!

És én tökre értettem hogy NEM a vígasztalás a bajod hanem hogy apa kvázi nem támogat meg téged a döntésedben meg a nevelésben hanem szembe megy kicsit így hogy jaj gyere megvígasztallak ha ez a GENYÓ ANYUKÁD leszidott...(nem rád értem hanem így példaként írom).