Ez a hozzáállás csak szerintem probléma?

Van egy 3,5 éves kislányunk. Most van benne a dackorszakba. Férjemmel nagyon szeretjük egymást, nagyon jól kijövünk, egyetlen dolgot kivéve, az pedig a gyerek nevelése. Ő sokkal engedékenyebb, én sokkal türelmetlenebb (ami tudom, hogy hiba!). Az alábbi szitu volt tegnap. Lányom ismét egy semmiségen elkezdett hisztizni (szerintem lényegtelen, de leírom, hogy kinyomtam a fogkefére a fogkrémet és elkezdett hisztizni, hogy ő akarja). Végül, mivel belelovalta magát a hisztibe, mondtam, hogy oké, holnap nem kap semmi nasit (túró rudit szoktuk megvonni ilyenkor). Akkor már elszakadt a cérna. Apja fürdött. Amikor kijött a fürdőszobából, odament a gyerekhez, aki azonnal ölelte és kérte a vigasztalást és hogy vegye fel. Én nagyon berágtam, mert teljesen vigasztalásnak tűnt a szitu. Azt mondtam a férjemnek, hogy ezt nem kéne, mert a gyereknek az jön le, hogy én leszidom, ő pedig vigasztalja, ebből nem fogja megtanulni, hogy mit nem szabad. Erre azt mondta a férjem, hogy megkapta a büntetést (túró rudi megvonás), ő nem fog 2 napig haragudni rá. Én tudtára adtam, hogy nem is azt kérem, hogy haragudjon rá, hanem azt, hogy normál hangnemben el kéne magyarázni, hogy nem jól viselkedett, de a lényeg, hogy nem ajnározni és vigasztalni. Rosszul gondolom? Melyikünknek van igaza ebben az ügyben? De egyébként ez rendszeres, hogy vigasztalja a hiszti után (közben).