Mit tennel a helyemben? 2.5 eves lanyom meg mindig nagyon felos! Bovebben lent!

Semmiképpen nem javaslok gyermeket bölcsibe adni, se oviba, 3 éves kor alatt; ezt általában véve mondom. A bölcsi egyedüli valódi célja, hogy tehermentesítse azokat a szülőket, akik kénytelenek -és valóban kénytelenek- dolgozni menni, ahova csemetéjüket meg ugyebár általában nem vihetik magukkal.

Nem az a cél, 3 éveskor alatt, hogy gyerektársaságban legyen, hanem messzemenően a szülője mellett a helye. Így hát a babysitteres megoldást is javaslom mellőzni. Az, hogy fél mások társaságában, akár gyermektársaságban, természetes dolog, 3 éves kor alattiak nagy részére jellemző. Nagyon pici még, és semmiben nem fog hátrányt szenvedni, ha szinte csak veled van, esetleg néha-néha egy megbízható rokonnál futólag, ha a gyerek jól érzi ott magát, de alapvetően a szülőjére vágyik és ez így van jól, a pszichés fejlődésére nézve pontosan ez az ideális a 3 év alattiak számára. Tehát nem fog kevésbé fejlődni, nem marad isis korára félős amiatt, mert vele voltál legalább a 3., 4. életévéig. Se amiatt ne mszenved hátrányt ,ha addig nincs gyermektársaságban. Hátrányt akkro fog szenvedni, ha erőlteted a helyzetet, hogy gyerekek közé viszed minden áron, ha sitterre hagyod, ha bölcsiben , oviban hagyod...

Ráadásul a nyugati országokban (ha ott vagytok) mivel nem kis pénz még az állami ovi, bölcsi sem, ott végképp nem a szakmai elveket veszik figyelembe az intézménybe való beadás szempontjából.

Ha végig gondolod, amit írtam, sejtheted, miért érte rossz élmény az oviban. Nem tehetsz róla, nem tudhattad. Most már tudod. Bár nem valószínű, hogy az általad leírt negatív ovis élménye tartós, mély nyomot hagyna benne (bár nem ismerem pontosan annak körülményeit), de ne tetézd a kicsinyedre nézve a továbbiakban a lehetséges negatív pszichés hatást, javaslom.

Hanem legyél vele, szeretettel, türelemmel. Pont a te társaságod kell neki. :)

Lelkileg is építő, boldog, kellemes gyermeknevelést kívánok neked! :)

Egy óvodapedagógus.

Szívesen. Együtt érzek veled.

Itt csak pár sort ejtek meg, mivel privit is írtál, arról nem is szólva, hogy bizonytalanságodnak adtál hangot, teljesen újfajta infónak is írtál priviben, tehát furán venné ki magát, ha itt írnék választ, mivel nem látszik a mondandód másik fele...

A privát az meg privát, ugyebár nem illik publikussá tenni, kimásolni, tehát inkább ott válaszolok érdemben. :)

Kitartást, összehozunk megoldást, többeket megkérdeztél, engem is, több szem többet lát, még ha esetleg el is bizonytalanít téged sokak sokféle meglátása... Döntened viszont neked kell végső soron...

Előző vagyok. F O N T O S ! Kiderült, hogy nem te voltál, aki rám írt priviben, csak hát félreérthető volt, ahogyan az illető megszólított engem priviben, azt hittem, te írtál. Tisztázásképpen rákérdeztem az illetőre: jóvá hagyja-e, hogy amely priviket e kérdéskörben írtam számára, idemásolhatom-e, esetleg bizonyos részek kihagyásával, mivel alapvetően szakmai privát. Úgy gondolom, ez kivételes eset a privátokra nézve és így lenne korrekt, hogy tiszta legyen a dolog.

Ha megérkezik az illető válasza, másolom, melyeket megírtam neki, mialatt azt hittem, neked írok.

...................még mindig az előző vagyok, megjött a jóváhagyása az illető privizőnek. :)

________Akkor tehát másolom, amelyeket számára írtam jelen kérdésre, EGYBEN az ő problémáira, KÉT RÉSZBEN:

Utólag írom, hogy mivel hosszú lett levelem, van ,hogy nem minden mellégépelésem veszem észre utólag, és úgy marad; előre is elnézést kérek tőled emiatt.

Nézzük sorban...:

1)

Igen, ahol a pénz motivál, és az ebbéli érdek ellentmond a szakmai elveknek, ott nagy eséllyel nem a szakmai elveknek megfelelően nyilatkoznak, járnak el. Egy orvosnak, neurológusnak is elsősorban a kuncsaft a lényeg, bár nem feltétlen. Azonban van egy olyan gyanum, hogy a neurológus azért javasolt a két évesednek társaságot, mert hátha a változatosság, és/vagy az addig jellemzőkön való (amúgy sajnos öncélú meggondolásból eredő) megváltoztatása majd hátha erdeményt hoz. Tehát ő nem gyermeknevelési tapasztalatokra alapozza meglátását, hanem EZ ESETBEN "találomra", kizárásos alapon, csupán sejtve a megoldást, szerintem, ráadásul NEM AZ Ő TERÜLETE, nem az ő kompetenciája a nevelés, mivel ő orvos, ezt tartsd szem előtt, kérlek! Azért arra kiváncsi lennék, az a neurológus gyermekekre szakosodott-e... bár még az sem sokat jelentene ez esetben. Ilyen kérdésekben inkább gyermekpszichológust javaslok, valamint a gyermek életkorára szakosodott pedagógust; itt Magyarországon ráadásul játékterápiát szoktak alkalmazni a lelki problémák kiderítésére, a játékot meg élvezi a gyermek ugyebár; általában a Nevelési Tanácsadóban jellemző, hogy kifejezetten gy.pszi-usok végzik (ingyenesen, azt'szem 5 éves korig), és van itt erre lehetőség. Angliában nem tudom, mik a HATÉKONY lehetőségek a gyermek lelki probléméinak feltárására és feloldására, végül megoldás találására. A NevTanban a szülővel meg elbeszélgetnek a gyermeket ért hatásokról és más vonatkozásokról, a gyermekkel pedig játékterápiát folytatnak tehát.

Nézd, itthon kb. 1985 körül óvodareform indult, a reformerek közé tartozik a máig is aktív, sok évtizedes nevelési gyakorlattal is bíró gyermekpszichológus , Vekerdy Tamás, akivel egyetemben teljesen kristálytiszta logikájú, humánus, gyermekközpontú (nem elkényeztetésre épülő, hanem a gyermek alapvető igényeiből kiinduló), a gyermekeket kibontakoztató, és életkori sajátosságaikat messzemenően figyelembe vevő módszertant hoztak létre, és a magyar óvodák legalább 80%-ra hatott a kilencvenes évekre, azóta meg mégtöbb ovis csoport erre a látásmódra épít, nem véletlenül. Persze többnyire kiegészítik A RÉSZLETEKKEL, pl. léteznek Freinet alapú, Montessory alapú óvodai programok, de az ALAPJA Vekerdyiék elveire épül, még az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (ONOAP/ONAP) is nagyrész erre épül, ami 1996-ban véglegesen összefoglalta és alapvetően szükséges szintre emelte ezen bázis elveket. ÉN IS EBBŐL INDULOK KI, PLUSZ SAJÁT TAPASZTALATAIMBÓL, ezt vedd figyelemben döntésednél, javaslom.

2)

A kisgyermek , kb. 5 éves koráig ösztönösen: vagy egyedül szeret játszani, vagy a felnőttet igényli ehhez. NEM IGAZÁN A GYEREKPAJTÁSOKAT. A gyermekpszich. elmélet is alátámasztja és óvodában is tapasztalom, hogy kb. 4-5 éves korIG a gyermekek többnyire egymás MELLETT játszanak! Nem igazán egymással! Egymással majd 4-5 évesen jön meg az igényük játszani. Vannak kivételek persze, de ez a tipikus. A felnőtt játszótárs pedig elsősorban a szülő, akit igényel, másodsorban a vele hozzáértően foglalkozó, gyermekszerető felnőtt, pl. egy jó pedagógus, aki az adott gyermek ÉLETKORI SAJTÁSOSSÁGAIT FIGYELEMBE VÉVE képes és hajlandó foglalkozni vele, tehát hiába jó tanítóbácsi/-néni valaki, ha nem ért az ovisok lelkéhez különösebben, vagy nem maradéktalanul ért, akkor akaratlanul is követ el hibákat rendszeresen. Hibát olykor mindenki elkövet, de minimálisra kell szorítani. Az anya, és apa bár lehet, hogy nem szakértő, de benne látja a gyermek a legfőbb érzelmi támaszt, és a szülői ösztön is segít ráérezni, mi a jó a gyermeknek, bár sajnos ez önmagában nem elég, ezért követ el rendszeresen hibákat sok szülő, a gyermekére nézve. Persze ha meg van a jó szándék a szülőben, az értékelendő, avval indul a dolog, de szükséges rendszeresen konzultálni pedagógusokkal is, és/vagy gyermekpszichológussal, mégpedig a gyerek korosztályára szakosodottakkal. Én bár 3-6 évesekre vagyok szakosodva, de nyilván a főiskolán a megelőző és rákövetkező évekről is tanultunk eleget, bár a 3-6 éves életkorról a leginkább. Hiszen látnunk kell az időbeli folyamat összefüggéseit is. Tehát gyermekedről, úgy gondolom, sokkal autentikusabb, hiteles infót adhatok neked, mint egy neurológus még akkor is ,ha az illető gyermekorvos. Tisztelem a szakmáját, de nem nevelés specialista, ellenben velem. Persze egy 8 éves neveléséről meg én tudnék csupán csak félig-meddig biztos módon hozzájárulni, mert nem egészen kompetenciám a kisikolás kor, és az egészség ügyi kérdésekhez meg keveset értek.

Elgondolkodtató, hogy az orvos és a neurológus egymásnak ellentmondott. Szóval nem az ő kompetenciájuk, ne alapozz arra, ha javasolhatom. Ők egészség ügyi problémákhoz értenek. Egy pedagógus és egy gyermekpszichológus meg a gyermek lelkivilágához, ennél fogva nevelésükhöz értenek inkább, így pl. jómagam.

3)

Még egyszer hangsúlyozom, életkori sajátosság 3, 3 és fél éves korig, hogy a legtöbb ilyen korú félős mások társaságában, más gyermekek között is, és messzemenően a szüleiben lát érzelmi támaszt (rosszabb esetbe n bennük se, ha olyanok a szülők). Ne zavarjon meg, hogy e korúak kb. 15-20%-a élvezi a gyerekek társaságát - ez egyéni alkatból, temperamentumból ered, ráadásul még ők is legalább annyi igénylik a "mama szoknyáját", mint a legtöbb ilyen korú. Ez teljesen normális. Akkor fog megfelelően fejlődni lelkileg -és evvel összefüggésben motoros, és értelmi vonatkozásban is-, ha szinte mindig a szülei társaságában van. Persze előnyös, hogy OLYKOR más is legyen e társaságban (pl. 2 éves gyerek - anya, és vagy apa - egy rokon; vagy pl. 2 éves gyerek - legalább eyg szülője - más kisgyermek(ek)), de ez nem feltétel a megfelelő fejlődésükre nézve. Egy kivétel van: az óvodai beszoktatás során, ami ideális esetbe n2-3 hátig tart oly módon, hogy az első héten 3-4 órát van a gyerek az oviban, ÉS VÉGIG OT VAN ANYA, VAGY APA! Második héten már csak egy órácskát van vele szülő, ekkor távozik a csoportszobából (akár a nevelési intézményből), de csak 2-3 órára hagyja ott a gyermeket! A harmadik héten már azonnal távozhat a szülő, amint megérkezett gyermekével, de csak 2-4 órára hagyja ot a picurt! És csak a 4. héttől lenne ideális akár 8 órára is ott hagyni, nem előbb!

Bölcsibe is hasonló metódussal lehet beszoktatni, csak hát ha megoldható, hogy mellőzze a gyermek a bölcsödei ott tartózkodást, akkor azt javaslom. Tehát a bölcsi csak végszükség esetére van, azaz ha mindenképp muszáj munkahelyre mennie a szülőnek, akkor legyen, aki vigyáz a gyerekre. Pontosítok: három év alatti gyermek NE legyen beíratva semmiféle gondozási-nevelési itnézménybe, azaz se bölcsibe ,se oviba! Csak ha muszáj, mert nincs ki vigyázzon rá órákig.

4)

Gondolj bele, egy 2 és fél - 3 éves gyermek is még nagyon kicsike! Lehetőleg mindig mellette kell legyen az, aki a messzemenően legelső érzelmi támasza, azaz a szülő!

A rózsát se lehet úgy növeszteni, hogy húzkodjuk a szárát, mondván: "naaa, nőőőőlj már gyorsabban!" Sőt, megkockáztatjuk, hogy elszakad, de minimum gátolja a növekedésben ez a hozzáállás. Minden életkor egy külön fázis, még ha nem is élesek az átmenetek egyikből a másikba. Persze akadna kegyéni eltérések is, de az ALAPVETŐ életkori sajátosságok terén csak minimális. Nagyobb különbség kisgyerek-kisgyerek között pl. temperamentumben lehet, de nem ez a tényező a fő momentum a nevelési elvek meghatározásánál. Persze az elmélet nem egy konkrét recept, csak irányadó, de nélkülözehtetlen! Mivel tapasztalatokra, átfogó, sok éves vizsgálatokra épülnek.

5)

Pontosan ezt már valszeg nem tudjuk meg, mi történt vele az oviban, de sejtésem szerint az általad említett óvónőváltás az oka, talán. Elég kellemetlen rendszer, hogy ott fizetni kell (itthon is, de csak minimálisan, almapénz, esetleg plusz kajapénz , tisztatásig csomagba szappan, ilyesmi - óvodánként változó, de államiban alig jár anyagi költséggel nálunk). Azonban ez a te élethelyzeted, hogy külföldön tartózkosz, evvel jár ugyebár, sajnos sok pénz... ennek ellnére úgy vélem, jól tetted, hoyg azonnal kivetted őt onnan annak ellenére ,hogy előre egy hónapra befizetted. A gyerek a pénznél is többet ér, te is tudod. Jó szándékkal ezért vélted úgy, hogy beadod oda, költesz rá, de helyes erkölcsi döntésnek vélem ezek után hagyni elúszni a pénzt -azáltal, hogy aztán mégis kivetted az intézményből-, ha a gyermek lelkének, fejlődésének megmentésével függ össze. Persze azt a sok pénzt is a gyerekre lehetett volna költeni, ami elúszott, de hidd el, sokkal többet nyert e szituban a gyereked, mint vesztett! Tehát megnyugodhatsz. Nyilván volt elég pénzed, ha külföndön vagy, és ha nem hajéktalanként vagy kénytelen élni ott. Akor meg nagy baj nincs,ennyivel megúsztad. Ettől függetlenül együtt érzek veled, hogy a "tanulópénzed" (a helyzetből okultál) nem kevés volt.

6)

Egyébként a vegyes (életkorú) csoportoknak nagyon sok előnye van, persze mindennek meg van az előnye és hátránya, de egyébként én még az életkorokra bontottnál is hatékonyabbnak és gyerekbarátabbnak tartom, persze 3-6 éves kor között (de ha 2 évesnek is muszáj oviba/bölcsibe mennie, akkor rájuk nézve is a vegyes mégjobb, szerintem, de ez részletkérdés). Az más kérdés, hogy ha egy fő pedagógusra túl sok gyermek jut, az már nehezebben megvalósíthatóbbá teszi a nevelési elveket, hiszen kénytelen ez esetben szétszórtabban figyelni a csoportra a pedag., nehezebb érdemben foglalkozni a gyermekekkel, pláne differenciáltan, egyénileg nehéz ilyenkor.

. . . F O L Y . K Ö V . . . . .

. . . F O L Y T A T Á S :

7)

További javaslat: ne alkalmazz direkt fejelsztés, amig nincs legalább 7 éves a gyermek. Nem tudom, ilyen-e a hozzáállásod, de sajna a szülők 90%-ánra jellemző ez a hibás hozzáállás, ami a gyermekük fejlődése iránti aggódás vált ki belőlük, holott nem megalapozott a gyermek direkt tanítása.

Mindjárt adok linket arról, amit máshol írtam, mit értek a direkt tanítás (azaz oktatás) alatt, ami hiba, ami "szájbarágós", ami iskolás hozzáállás, és nem való 7 évesnél kisebbnek, MERT HÁTRÁLTATJA FEJLŐDÉSÉT ÉRTELMILEG IS! A magyar ovik legalább 80%-ában ügyelnek ezen hiba elkerülésére, tehát FELEJTSD EL a "tanulós játékot", és a "játékos tanulást"! :) Olvass Vekerdy Tamástól, de pl. youtube-n előadásokat is hallgathatsz tőle, keress rá youtube -n, pl. így: vekerdy óvoda.

______Kivételek:

- a vészhelyzetre okítás (úttesten átkelés, forró kályhához nem nyúlunk stb),

- a hétköznapi rutin ("azért mosunk kezet szappannal , kicsim, mert... okos kisfiam/lányom vagy, és ezért te is tudod már :)" stb.),

- probléma esetén RÖGTÖN UTÁNA magyarázat adása,

- külföldön az idegen nyelv játékos tanítása.

A link, ahol írtam arról, mi hibás, mi helyes e vonatkozásban:

... itt csak a 4. bekezdésem (sorszámoztam ott is), a nov.16-aiban, 22.57 :

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..

_ Egy beírótól idézek az első mondatomban ott:

" óvóda oktatási intézmény, ahol oktatni is kell a gyereket. " - erre azt mondom, az egyik, lehető legnagyobb óvodapedagógiai baklövés, ha oktatják az óvodás korú gyermeket! Az óvodás látens (rejtett) módon tanul, tehát észre sem veszi, "szívja magába" az információt, de ha direkt módon tanítjuk (más szóval ha oktatjuk), az hosszú távon lemaradást okoz neki, még akkor is, ha láthatólag esetleg tetszik is neki az oktatás (látszólag!). A rövidség kedvéért most nem indoklom (soszor megtettem már a fórumon), javaslom Vekerdy Tamás, jelentős, sok évtizedes gyakorlati tapasztalattal is bíró gyermekpszichológus youtube -os előadásait hallgatni, valamint írásait olvasni. Bár a szakma 90% -a ezen az állásponton van, mégis kiemelem az ő személyét, mivel ő volt az egyik első számú reformer az óvodapedagógia terén (nyolcvanas évek). Hangsúlyozom: az óvodás korúakra vonatkozik, amit most kifejtetem. (Bár kisikolás korban is csak fokozatosan, évről évre kellene átváltani az oktatás alkalmazására, az lenne az ideális a gyermek minden irányú -szellemi, érzelmi, áttételesen a motoros- fejlődésére nézve.) A tartalmas óvodai élet a KISgyermek legalapvetőbb tevékenységére épít: a játékra. Ez annyira nagyon nagyon alapvető, hogy az óvodai neevlés országos alapprogramja (ONAp, vagy ONOAP) is kimondja. Se nem fejlesztjük őket közvetlen módon, se nem tanítjük közvetlen módon őket, mert hosszú távon káros! Direkt fejlesztésben részlegesen csak az egészségügyileg károsodot óvodások részesülhetnek, ők is csak szigorúan felépített módszerekkel és a szabad játékna kis szigorúan helyet kell biztosítani számukra is, hogy megfelelően fejlődhessenek miden téren!

Az, hogy a minisztereknek köze nins a szakmához, az egy dolog. Nem csoda, hogy iylen marhaságot ők követnek el, hogy "oktatási" intézménynek kategorizálják az óvodát.

_ EDDIG TART, AMIT OTT ÍRTAM.

... majd a rákövetkezőn , nov.17-én, 21.31:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble.. __oldal-1

_ ...ezt írttam ott:

Csak annyit Vekerdy kapcsán, hogy nem véletlenül a legtöbb óvodai csoport (kb. 1985 óta) alkalmazza a többek között általa megreformált módszertanát. Rendkívül megalapozott és életszerű és gyermekközpontú (de nem a kényeztetésre épít persze).

Javaslom utána olvasni és youtube -n nézni tőle előadásait, aki esetleg nem ismeri, hogy képben legyen.

Igencsak elgondolkodtató furcsaság, hogy a Vekerdy-t ellenzők a 6 év alatti gyermekek nevelését nem a legalapvetőbb tevékenységükben azaz a játékban látják a fejlődés mozgatórugóját, hanem játékos TANÍTÁSBAN.

Elfelejtik, hogy különösek a picurok tanulnak könnyedén ÖSZTÖNÖSEN (látens módon tanulnak, azaz rejtett , ösztönös módon, és megjegyzem, kedves felnőttek, és én magam: mi nem így tanulunk a legszívesebben ÉS FŐLEG EMIATT LEGHATÉKONYABBAN, oldottan, nem didaktikusan, hm? ;) ), amit leginkább támogtani aképpen lehet, ha ingergazdag a környezet (de nem az eszköz, nem a játékszer), és egyben a felnőtt REJTVE BEÉPÍTI a gyermekkel való játékfolyamatba a számtalan féle ismeretet.

Komolyan gondolják a Vekerdy ellenzők, hogy a kisgyermek aképpen tanulnának hatékonyan, ha "szájába rágjuk" az ismereteket: "Naaa , milyen színű ez a játékkocka, kicsim? Igeeeen, kék, ügyes vagy..." ?? ÍÍÍGY?? "Rákérdezősdivel", direkt módon?? És ehhez hasonlóan? Na ne már! :))

tudomásul veszem bár az ellenvéleményeket, de döbbenet számomra, hogyan is vélekedhet vki úgy, hogy az óvodák 90%-a által alappal , joggal elfogadott Vekerdy alapelvek hatására a gyerek idővel hátrányba kerül, csak mert pl. nem rágom a szájába az ismeretet már pici korában?? :)) Döbbenet. Épp attól kerül szellemi hátrányba, ha már ovisként didaktikusan kezelem őt, még ha játékos is a tanítás...

Én továbbra is beépítem a megnyilvánulásomba az ismeretet és nem rágom a szájába az ovisnak ,se bölcsisnek; az előző analógiájára tehát pl. eképpen tartom helyesnek, mialatt játszom a picurral; a szögletes zárójeleseket persze nem mondom a gyereknek, csak nektek jelzem a hangsúlyokat, főbb szempontokat általuk:

- De jó ötleted van, tényleg, azt a kék [!infó a színekről!] kockát oda is tehetjük... hűű, de magas már [!mennyiségi info!] ez a vár :) ... és keskeny is [!szintén!], vigyázz, óvatosan, mert keskeny az alapja is... nehogy eldőljön a vár... nah, az a garázs mellette meg jó széles [!], nem is dől ám az autókra... csak a vár ne essen rá... nagyon ötletesen építed, de nekem is van egy ötletem, figyelj csak, elég , ha az a kúpot [!alakzatról infó!] a tetejére teszed, mert ha magasabb, rádőlhet a garázsra, amiben ott van az a három [!számnév infó!] teherautód..."

SATÖBBI.

Nem kívánok különösebben vitázni erről, mert úgy látom, egyesekkel meddő.

Köszönöm szépen a kedves kérdező türelmét, hogy az egyik beíróval való ellenvéleményemnek ismét hangot adtam. :)

_ EDDIG TART, AMIT OTT ÍRTAM.

8)

Vélhetőleg ez az "kis" affér, ami az oviban érte, nem fog tartós kárt okozni a gyermekedben, sem fejlődési lemaradást, de jobb, ha az ilyen szituk ritkák ebben az érzékeny életkorban! Minél ifjabb egy gyermek, átlagban annál érzékenyebb, a hatás annál erőteljesebb a jelleme alakulására, a fejlődésére nézve.

Kellemes és boldog gyermeknevelést kívánok neked mind többször! :) Bármi problémád van a kisgyermek nevelés kapcsán, nyugodtan írj, egy héten belül reagálok, mostanában átlag 2-3 naponta itt vagyok.

- - - - - - -

...egy pici KIEGészítésem:

Jut eszembe (ez némileg paralel avval az elvvel, hogy nem alkalmazunk kisgyerekkel direkt fejlesztést se, direkt tanítást se), a beszédfejlődésben árt a javítgatás, tehát akár magyarul, akár angolul tanítod, illetve beszélgetsz vele, SOSE JAVÍTSD ki amit mond, mert gátlást okozhat! Hanem egészen egyszerűen mivel a felnőtt: modell értékű a kisgyermek szemében (a felnőtteket utánozza, azt tanulja, amit lát, érzékel , tapasztal másoknál), ezért te csak beszélj úgy, ahogyan szeretnéd, hogy ő is beszéljen, azaz ügyelj a helyes kiejtésre, a helyes nyelvtanra, néha túl is artikulálhatod a szavakat, de csak olykor, a prototípus miatt, de túlnyomórészt legyél természetes. :) Nyilván ne azt szokta meg, hogy túlartikulálsz - az csak azért kell olykor, hogy könnyebben érzékelje a szó helyes formáját. Egy példa most arra, mivel érheted el, hogy IDŐVEL, SZÉP FOKOZATOSAN elhagyja a nyelvtani, és a kiejtésbeli hibákat

Pl. azt mondja: "könyvt kéjek anya" ("a könyvEt kéReM, anya" helyett), akkor te csak foglald bele ÉSZREVÉTLENÜL a saját mondandódba ismét a helyes verziót, helyes kiejtéssel: "a könyvet kéred, kicsim?" - túlhangsúlyozás NÉLKÜL, természetes kiejtéssel. :) Aztán amikor te alkalmazol egyesszám első személyt, észre fogja venni és rögzül benne idővel, hogy így fejezzük ki magunkat, egy példa, az előző analógiájára: "Kisfiam, a könyvet kérem, nem a kisautót.. köszi! :)"

Satöbbi... más nyelven is (pl. angol) hasonlóak a vonatkozó alapelvek.

- - - - - - - -

T O V Á B B I A K :

Örülök, hogy tudtam segíteni, és továbbra is állok rendelkezésedre, meg annak, aki kéri, és szintén korrekt persze, mint te. Azonban kissé kellemetlenül érint engem, hogy nem jelezted egyértelműen, hogy az általad idézett topciban te nem a kérdező vagy (sőt, ott csak a kérdező írt egyelőre, meg én), és így most szerintem az lesz a korrekt eljárás, ha megengeded, hogy abba a topicba egy-az-egyben kimásoljam a neked írt összes privimet, és a kezdő prividet, hogy érthető, logikus vonala legyen a kimásolásak, még ha egy az magán jellegű is, de hát te voltál figyelmetlen egy kissé. ;) Amúgy meg semmi nagyon magán jellegűt se te, sem én nem írtunk benne, de ha találsz olyat benne, minél előbb jelezd, kérlek, még e percekben lenne jó, mielőbb rendbe tenni, és azon sorok nélkül másolom ki a fórumba, mivel szegény kérdező meg hiába vár a válaszomra, azt hitem, neki írtam privit. :) Ettől függetlenül nincs baj, örülök, hogy másnak is szolgálatára lehettem, de legyél kicsit körültekintőbb máskor, kérlek, mert most így körülményes a megoldás egy picit. :)

Amúgy mivel szinte minden vonatkozó lényeget leírtam számodra e kérdéskörben, amit tudtam, így csak kevés kieg-t teszek már a jelen kérdéskörhöz, de ha lesz új kérdésed, arra is írok holnaptól, vgy amikortól ismét ráérek, szívesen. :) (Ma már csak arra marad energiám, hogy másoknak is válaszoljak a fórumon. :) De ettől még írhatsz nekem ma megint privit, legfeljebb 1-2-3 nap, mire reagálok arra. :) )

A)

"es a kozosseg mellett szol az, hogy testvereknel a nagyobb gyerek "huzza" a fejlodesben a kisebbet, nincs hasonloan kozossegben? (nem olyan durvan, mint a rozsas pelda)"

Ezért írtam ,hogy a vegyes életkorú ovis csoport előnyösebb, na de semmiféle nevelési intézményt 3 év alattiaknak nem ajánlok, ismétlem. :)

B)

Értelek, hogy mire jön a baba, ha pont akkor oviba megy a nagy, esetleg félreérti, testvérféltékenység lehet stb, sok szülő aggódik emiatt, nézd, egyéni mérlegelésen múlik konkrétan ez a felvetésed, ebbe nem szólhatok bele és nincs is rá recept. A lényeg , hogy még nagyobb a baj, ha 3. szülinapja előtt oviba megy , na jó, ha csak 1-2 hónap van addig, nem vészes, de ne sokkal előbb! Sőt, még 4 évesen se késő oviba járni!! De az 5. életévig azért ne várjon senki...

C)

Ez zseniális Vekerdytől, kb. 5-ször 10 perces előadás, 5 részre bontva, itt az első (a többi a youtube jobb oldali sávján, folyamatosan) :

_ 5/1 Óvodaérettségtől az iskolaérettségig - Vekerdy Tamás előadása

http://www.youtube.com/watch?v=NiMO7n1kKRk