Lanyom 2.5 eves. Mostanaban eszrevettem hogy sokat nyul a suniahoz. Hasonlo koru lanyok anyukai nallatok volt/van ilyen? Mit tesztek? Bovebben lent!

Én is szoktam már ovis koromban, bár belém jól belenevelte nagymamám, hogy fúj, koszos, büdös, undorító a puncim.

Na jól odavágott a szexuális életemnek ez a neveltetés.

Amit tenned kell, hogy elmondod neki, hogy mások előtt ezt nem szabad csinálni.

hozzáteszem, a kislányom egy éves, ha lekerül a pelus abban a pillanatban a csiklójánál kalandozik a kis keze.

Most nézz magadba, térj vissza a gyerekkorodba: te is gyűrted a takarót a lábad közé.... Igaz?

Ő ebből annyit vesz észre, hogy kellemes érzés, ha a nunijának feszül a plüss. De ez nem rossz, nem bűnös dolog. A lényeg, hogy azért tényleg ne mások előtt matasson a bugyiba!

Lányom 1 éves múlt, 9 hónapos korában jött rá, hogy hogyan tud magának örömet szerezni. Én is kétségbe estem, de mivel már olvastam róla, tudtam, hogy természetes. Kétségbeesésem oka inkább az volt, hogy ő a babakocsiban csinálta - nyáron, feltűnően. Bár a Férjem szerint kívülről, hirtelen ránézve annyi látszik, hogy feszíti magát, mintha ki akarna szállni. Beszéltünk a védőnővel, ő is azt mondta, hogy természetes, nem kell vele foglalkozni. Ha idősebb lesz - 2-3 éves -, akkor el lehet neki magyarázni, hogy mások előtt nem illik. De addig nincs teendő. Viszont azt mondta, hogy örüljünk, mert jó lesz a szexuális élete nagykorában:o)

Tényleg fura, hogy az ember gyermeke ilyeneket csinál, de emlékszem, én is csináltam és nagyon jó volt és nem értettem, hogy ha az Anyukám látta, miért förmedt rám. Szerencsére nekem nem okozott törést a szexuális életemben. Egyébként én is így altattam magam és olyan jókat durmoltam:o) Szóval fura, de szokj hozzá és ne bántsd a Picit ezért!

Sokféle választ kaptál, így én már nem ismétlem meg. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy mondd meg neki, hogy nem baj, ha csinálja, ez nem rossz, de csak egyedül csináljuk, mások előtt nem.

Ne hitesd el vele, hogy rosszat csinál, ne szólj rá, ne ébressz benne lelkiismeretfurdalást, mert jól kicseszel vele.

(azt se csináld, amit az egyik válaszoló írt, hogy a nevét mondta, és máris tudta a gyerek hogy rosszat csinál?! -ugyanis nem csinál rosszat, teljesen természetes amit csinál, csak a lényeg, hogy ne mások előtt csinálja.)

Nagyon sok a megfelelő válasz, bár akad pár ,amivel vitáznék, illetve korrigálnám; az egyiket az előttem szóló megtette, köszönöm neki. Kiegészítéseket is teszek:

1)

Társadalmi szerkezetünk okán sokan nőnek fel úgy, hogy a "szőnyeg alá van söpörve" a szexualitás, főleg az ehhez hasonló "kényesebb kérdések", ezért megértem a kedves kérdező anyuka érzelmeit. Mégis jelzem számodra, hogy az élet során számos olyan dologgal találkozik az ember, ami meglepi őt, ezért nagyon jól tetted most (is), hogy többek véleményét, tapasztalatát kikéred. Ha ilyenkor vannak, akik máshogyan éreznek és máshogyan látják, gondolom átrágod, de ami hozzátennék ehhez: egyszerűen muszáj az érzelmeiden is változtatni, ha a gondolkodásodat meg akartad változtatni adott dologban és sikerült is.

Valóban természetes a maszturbálás, MINDEN ÉLETKORBAN. A gyermekpszichológia épp úgy ír erről (és természetesnek tartja, sőt, kívánatosnak, a gyermek egészséges fejlődésére nézve -pszichoszexuális fejlődése miatt közvetlenül is), mint amiket tapasztal a legtöbb szülő, aki észreveszi gyermekén. Sőt, mindkettőről -hétköznapi tapasztalat és a szakirodalom- elmondható, hogy újszülött (!) kortól már észleli: már akkortól jellemző (egyébként csecsemő-onániának hívják ezt, és csak azért emelem ki, hogy lásd, abszolut velünk született dologról van szó, ami azonnal megnyilvánul, rendszeresen, sőt, mivel az újszülött motoros képességei még nem igazán kifejlettek, azaz manuális készsége alig van, így gyakorta aképpen "oldja meg", hogy önmagát megfeszítve teszi, gyakran pl. hason, előre-hátra ringatva magát, ha már tud hasra fordulni; pelenkázáskor gyakran tapasztalhatjátok, hogy ha "ott" törlitek meg neki, vagy kacag, vagy csodálkozva, merengve bámul).

2)

Egyetértek avval, hogy hagyni kell a gyermeket, hogy tegye.

Természetesen nem mindegy az intenzitása, gyakorisága. Azonban!: ha túlzást észlelünk (azaz naponta többször végzi, más játék HELYETT, tehát a napja nagyobb részét kiteszi az önkielégítés), akkor is tisztelni kell a gyermek ezen megnyilvánulását is, hagyni kell továbbra is, DE meg kell ilyen esetben keresni AZ OKÁT, ami szinte mindig pszichés ok, tehát valami stressz érte, vagy netán trauma (az a ritkább és a szélsőbb eset persze). Van meg van az ok, az OKOT kell kezelni, nem a következményét, tehát nem szabad soha , semmilyen körülmények között leszoktatni a maszturbálásról a gyermeket (és senkit), pláne nem megalázni. Sajnos akadnak az idősebb óvodapedagógusok között (más generáció, máshogyan nőttek fel), akik rácsapnak a gyermek kezére, holott a szakma a leghangsúlyosabban tiltja, hogy bármiféle módon alázzuk, vagy egyáltalán hogy gátoljuk a gyermeket ebben!! Amikor oviban észleltem, tudtam, hogy a szokásosnál is hangsúlyosabban szüksége lehet a gyermeknek arra is, hogy érzelmi támaszt ,melyet adok neki, kiemeljem: hagytam, hoyg sokáig csinálja, majd gyengéden megpusziltam, hogy "aludj szépen", kedvesen, mindenféle rosszalló felhang NÉLKÜL. Ugyanis ettől még inkább megnyugszik, érzelmi biztonsága teljesebbé válik, ha érzi a rá vigyázó felnőtt gyengédségét. Ha túlzásba viszi, minimum érzelmi elhanyagoltságról, ritkább esetben a másik végletről: valami féle túlingerlésről van szó (a televízióban látottaktól egészen addig, hogy pedofil molesztálta korábban). Megnyugtatok mindenkit: ha legfeljebb csak annyit masztubál a gyermek, mint amennyi időt más tevékenységgel tölt a nap során, az nem túlzás, és nem utal lelki problémára sem általában.

A szocializáció része, amit többen is írtak, hogy IDŐVEL meg kell értetni vele: HABÁR SZABAD a nunijához/fütyijéhez nyúlni, de nem illik (nem "nem szabad", hanem NEM ILLIK) mások előtt tenni - kb. 4 éves kortól elegendő, KELLŐ KÖRÜLTEKINTÉSSEL, TAPINTATTAL , barátságosan értésére adni, ha már befejezte a maszturbálást láthatólag! Nem hamarabb, és nem is sokkal később, mert az adott helyzetbeli magyarázatból ért a kisgyermek!

3)

Ha furcsa, ha nem, a gyermek későbbi szexuális életének harmonikus alakulásához annál inkább hozzájárul, ha mind jobban felfedezi és élvezi a saját testét már pici korában, akár az orgazmusig jut. Egy távoli kollégám ovis csoportjában egy kislány hangosan élvez, majd elélvez, egyértelműen látható. Viszont ha ennyire leköti, hogy hangos, és az orgazmusig viszi -az a kislány állítólag csak orgazmussal tudott elaludni-, akkor ez is jele, hogy lelkileg nem érzi jól magát, tehát kompenzál, valamiféle lelki problémát ellensúlyoz! Következtetésem után a távoli kollágám elmondta: a gyermek apja alkoholista... Nehéz ilyen szélső esetben megtalálnia a felnőttnek a helyes közép utat, mivel a gyermeket továbbra sem szabad ebben akadályozni, viszont zavarja a többi picurt az alvásban. Az apját kell kezelni, alkoholizmusa okán, az meg nem egyszerű dolog, ugyebár egy óvodának sincs akármekkora hatásköre...

Egyébként attól még, ha spontán orgazmusa van a gyemeknek (ami nem valami gyakori, de önmagában ennek nincs jelentősége), az még nem feltétlen utal szorongásra, zaklatottságra, mondván ,hogy mintha "kizárólag annak kompenzálásaként lehetne, hogy erre törekszik". Teljesen egészségesek között is előfordul orgazmus -amikor maszturbál- már kisgyermek korban is.

Olyan esetről is hallottam (szélső eseteket nem tapasztaltam még, csak hallottam), hogy nem ügyel a szülő arra, hogy a tv-ben mit néz a gyermek, és egyszerűen nem értem, miért nem szelektálják jobban a műsorszolgáltatók a nappali (!) műsorokat... Kiderült, hogy a kislány valami diszkó sztár hölgy erotikus mozdulatai hatására nem csak hogy őt utánozva masztrulbál, hanem máskor is gyakorta a viselkedését a videoklippben látottak befolyásolták: vonagló mozgás, puszidobás, erotikus lejtés... NA EZ az, ami már morbid, és ez esetben sem a gyermek tehet erről! Kedves szülők, így ügyeljetek, mit nét a tv-ben a gyermeketek, akár nappal...

4)

Oké, tiszta kézzel nyúljon önmagához a gyermek, írta vki, de tegyük hozzá, utána is el kell vinni a mosdóba, kezet mosni, de ez esetben is kellő körültekintéssel, tapintattal! Nem szükséges megmagyarázni, csak ha kérdi a gyermek. Ha kérdi, miért, mondjuk el neki, eképpen kezdve: "Szabad bármikor a nunidhoz/fütyidhez nyúlnod, de okos kislány/kisfiú vagy, és megérted, hogy ott is sok a baci, mint a popsidnál is ,tudod, és megyünk kezet mosni, nehogy a szádba kerüljön a bacilus, hogy egészséges maradj :)" De véletlenül se sugalljuk, hogy valamiféle "nem tiszta" dolgot tett! Nehéz megtalálni a felnőttnek a helyes megnyilvánulást, de muszáj, mert érzékeny kérdés, elég egy rossz megfogalmazás, és akaratlanul gátlásokat ébreszthetünk benne, sajnos. Bár ha ügyelünk és ritkán hibázunk, általában nem okoz bajt, és egy másik hasonló szituban ügyes megfogalmazással korrigálhatjuk korábbi, esetlegesen hibás megfogalmazásunkat.

5)

Azért, hogy aki szülők olvassák soraimat, mégfelkészültebbek lehessenek arra nézve, nehogy megzavarják gyermekük eme alapvető élettevékenységét, és hogy esetleges balesetveszélyt elkerülhessenek, felsorolok pár kevésbé feltűnő szitut:

Különösen kislányokra jellemző -anatómiai okokból ugyebár-, hogy bútorokhoz tapadva, és/vagy azt a lábuk közé véve, szorítva mozognak rajta, pl. asztal lába, kerítés, széken csúszkálás - a balesetveszély elkerülése végett a szemünk sarkából ügyeljünk ilyenkor is a gyermek épségére! Felntűnően ilyenkor NE bámuljuk, ne zavarjuk meg semmi módon! Azonban hegyes kerítés, stb. balesetforrás esetén viszont azonnal tereljük egy a gyermeket onnan, gyengéden, de határozottan. Kisfiúknál is előfordul a fenti "módszer", bár náluk kézzel gyakoribb és hason fekve. Sokan nem tudják -és ez is természetes dolog-, hogy a csúszdázás elsősorban a nemi szerv ingereltsége miatt különösen élvezetes a gyermekeknek. Persze az is lehet balesetveszély forrása, tehát a csúszdán mindig futtassuk végig szemünket előzőleg, hogy rendben levő-e!

A minap egy váróteremben észrevettem 8-9 éves forma kislányokat a bejáratnál, akik közül az egyik félreérthetetlenül csúszkált az ajtó üvegéhez tapadva, terpeszállásból térdre ereszkedve, és ezt ismételgette. Nem kell foglakozni a gyermekkel, ha ilyet látunk, és tilos megzavarni a folyamatban!! Tehát még 8-9 évesen se jön zavarba a legtöbb, teljesen belefeledkezve végzik akár egymás előtt, sőt, olykor nyilvános helyen. Ez esetben annyiból is szerencsés a szitu, hogy bár egy szakember szemével ez egyértelmű, hogy miért teszi, míg a legtöbb felnőtt nem is feltételezi, hogy ez az oka, csak azt látja ,hogy csúszkál, így hát zavartalanul teheti, szerencsére. A játszótéren meg pláne nem gondolnák a legtöbben, és a gyermek szempontjából nézve ez előnyös is ,hiszen hagyni szokta mindenki őket akkor is ,ha hozzátapad a játékeszközhöz.

Ha két kisgyermek "bújik" össze a szokásos, barátkozó jelleggel, az is természetes akkor is, ha lábuk közé szorítják a másik lábát, és akkor is ,ha szokványos módon "szeretgetik", megölelik egymást. Persze szelíden, de határozottan elejét kell venni, ha -pl. orvosodi során- le akarják egymást vetkőtetni mások előtt, akár egy ovis csoportszobában, vagy ha "tapizzák egymást", és persze hozzá kell tenni a feléjük tet magyarázathoz, hogy rendben levő dolog, csak hát mások előtt nem illik, sem egy gyerekcsoportban, itt csak úgy, ha ruhástól játszák. Ha a gyermek tovább kérdezz, felelni kell neki, de csak egy szintig, és az ő nyelvezetén persze, de ne mkell túlbonyolítani, hiszen a társadalmi összefüggéseket még nem igazán értheti; elég továbbmagyarázni pl. eképpen: "nem szokás mások előtt csinálni, hanem ha kettesben vagytok, akkor igen, vagy ha egyedül van egy kisgyermek, például akkor is szabad". Önmagában ez a felnőtt hozzáállás nem okoz semmiféle lelki törést bennük, és legközelebb a bokorban elbújva játszák majd a "levetkőztetős változatú" orvososdit - ez pedig ideális módja annak, ha megkérik egymást, mutassák meg, mi van a bugyijuk alatt, vagy egy bokorban se mást nem zavarják, se őket mások, akkor sem, ha meg akarják fogni egymásét. Egészséges, spontán tapasztalatszerzés és tanulás, ha kisgyermekek így járnak el. Ha két azonos nemű teszi, annak semmiféle jelentősége nincs kb. 8 éves kor alatt (épp úgy, ha különböző neműek), a szexuális irányultságra nézve! Hagyni kell azt is! (Én például gyakran puszilgattam egyik, velem egynemű pajtásomat, amikor ovis voltam, egyébként hetero lettem. Valszeg hiányzott egy kistestvér számomra...) Másoktól is hallottam, hogy ha pl. kisfiúk birkóznak, bár a nemi jellegük okán KEZDENEK BELE (a lányoktól általában -főleg nagyobb gyerekeknél- eltérő "hirtelen" temperamentum okán), de előfordul (ritkán), hogy gyengédségbe, és szoros ölelésbe "megy át a birkózás" ilyenkor, ha már lecsillapodott a verekedés. Nyugodtak lehettek affelől, hogy semmiféle hibás beidegződésre ez nem utal, semmiféle probléma nincs mögötte, és káros következménye sincs, sőt, semmi köze nincs ennek a későbbi nemi irányultségukra nézve. Ha azonban kb. 8-9 év felettiekről, az már ESETLEG utalhat biszex, vagy homoszexuális hajlamra (bár ha már elmúltak 11 évesek és így tesznek, inkább akkor valószínűsíthető), ez pedig már egyéni látásmód kérdése, ki, hogyan kezeli, ebbe nem folyok bele, mert most a kisgyermekkorról beszélgetünk e kérdésnél. Más eset, ha félreérthetetlenül tv-ben látott szexualitást utánoznak, arról mindenképp beszélni kell velük , hogy megérthesse, miről van szó, és hogy nekik nem való az olyan műsor nézése. Akkor fűzzetek magyarázatot ehhez nekik, javaslom, miután befejezték az utánzást, és persze barátsággal, kedvesen.

6)

Amely szülő zavarban van emiatt, annak javaslom: a saját lelkivilágát próbálja méginkább rendbe tenni. Hiszen -mint írták mások- nem egy kellemes állapot, ha miközben tolod a babakocsit, és gyermeked feltűnően maszturbál benne, te zavartatod emiatt magad, holott mindez természetes dolog. ...hogy a felnőttek egy része megbotránkozik ezen? És?? Az ő bajuk, hogy tudatlanok e vonatkozásról, vagy a tied? ;) Ha más rászólna emiatt, hangsúlyozd ki neki: te neveled a gyermeked, meg a pedagógusa, és legfeljebb szakembertől fogadsz el véleményt, információt az effajta kérdésekről, más véleményére e vonatkozásban nem vagy kiváncsi. A lényeg: értesd meg a felnőttel, aki "beszólt": semmi köze hozzá, te természetesnek tartod mindezt. Vagy ha nem vészes a felnőtt negatív megnyilvánulása, akkor engedd el a füled mellett.

7)

Ha a nemi szervéhez nyúl a kisgyermek, az esetek negyedében/felében egészen egyszerűen csak pisilnie kell - kérdezzük meg effelől őt ilyenkor is, de KIZÁRÓLAG AKKOR zavarjuk kérdéssel, vagy bármivel ilyen esetben, ha kizártuk a maszturbálást! Azaz ha csak pár percig teszi, mellékesen kérdezzünk rá barátságosan: "kell pisilni, kicsim?" Az meg az ő magánügye, miért nyúlt "oda" előzőleg, ha kell pisilnie, ha nem. De hátha kell pisilnie...! Ezért járok el eképpen, ilyen módon, ilyen esetben. Hangsúlyozom: tapintatosan, körültekintően!

Kedves előző beíró: kérlek, "nyugtass meg", hogy nem ironikusan értetted szavaid, vagy ha igen, állok elébe a kritikának, ha alátámasztják érvekkel. :) Azért vagyok bizonytalan szavaid előjele felől, mert annyian belém kötöttek már a fórumon, hónapok során, -többnyire irígységből- vagy azért mert "túl szakmai vagyok", vagy mert "óóó, marha jó az elmélet ,hazudok, hogy gyakorlatban is látom, tapasztalom a kisgyermeknevelést", vagy "nem segíteni akarok, hanem magamutogatásból írok hosszan", vagy pl. ha egyéni a tapasztalatom (avagy a szakmámban a többség egészen máshogyan lát adott dolgot, mint a "laikus" szülők), akkor egyes szülők öncélúan, csak azért is, a nem megszokott meglátásom ecsetelése miatt hurrogtak le... szóval nem tudom, valóban segítségnek érezted pl. te, kedves előző beíró a soraimat? Ha igen, akkor köszönöm. Én semmiképpen nem ironizáltam, sejtésem szerinte te sem, de azért jelezd egyértelműen, kérlek, hogyan érteted. Bocsánat, hogy most KIVÉTELESEN offolok és önző panaszáradattal élek, de néha egy kicsit agyamra megy, hogy MIKÖZBEN időmet, energiámat nem sajnálva segítek a fórumon, már azt se tudhatom biztosan, ki az, aki irígy rám és ezért belém akar kötni -mondom, rendszeresen ért ilyesmi az esetek negyedében-harmadában-, és ki az, aki úgy véli: "hm, ez is egy nézőpont, lehet, hogy tényleg tapasztalat is van mögötte, végigolvasom és elgondolkodom ezen IS" (mármint soraimon) - ez utóbbit szerintem megérdemelném a legtöbb esetben, tényleg nem azért mondom, hogy verjem a mellem, de néha belefásulok abba, hogy az esetek legalább negyedében az -egyébként megalapozott, szakmai gyakorlati és elméleti tapasztalataimból, ismereteimből eredő- segítségemért pofont kaptam, és ismétlem, sejtésem szerint te nem közéjük tartozol, csak jól kipanaszkodtam magam most. Még egyszer elnézést az off -ért. :)

Hozzátennék annyit: tudni kell: sem a szakmán belül, sem kívül NEM "szentírás" EGYETLEN bizonyos nézet, tapasztalat. Azt tartja fontosnak egy értetten gondolkodó szakma (avagy egy éretten gondolkodó, akár esetleg nem szakmabeli felnőtt ember), HA TÖBBFÉLE nézőpontot is megvizsgál, ill. elgondolkodik mások, másféle nézőpontján is , adott kérdésben. Evvel azt szeretném mondani, hogy az én szavaim se "szentírás", bár igen sok alapja van, de ettől még lehetnek benne tévedések. Ahogyan bárki tapasztalata is megcsalhatja érzékeit, vagy lehetnek hibás gondolatai , vagy helyes gondolatai tapasztalatai is.

Köszönöm kedves figyelmeteket. :)

(Az meg, hogy a fenti okok miatt többnyire csak 65-68%-osan hasznosra vagyok "ÖSSZ-szavazva", már rég nem izgat. ;) ... továbbra is legfontosabb számomra, hogy amennyire képességeimből telik, segítőleg hozzátegyem az én elméleti és gyakorlati ismereteimet , tapasztalataimat a kérdezőkéhez, és a válaszolókéhoz.)