Bennem van a hiba, hogy nem érzem fenékig tejfelnek a kétgyerekes létet?

Nem tudok tapasztalatból írni, mert még csak egy 8 hós babánk van, de néha én is így éreztem, főleg amikor megszületett. Tervezzük jövőre a kistesót, de nagyon félek én is attól amit leírtál!

Szerintem ez csak átmeneti, új még Neked is és a nagynak is a helyzet, a pici meg még túl kicsi. Azt mondják az első egy év nehéz,utána már összenőnek és sokkal könnyebb lesz:)

Sok boldogságot, ne keseredj el nagyon!

Férjeddel meg tudod beszélni a gondjaidat, mert nekem már néha az is sokat segít ha neki kiöntöm a lelkemet!

Nem benned van a hiba, sajnos, ez ezzel jár.

Nálunk 23 hós a pici, a nagy már elmúlt 3.5 éves. Szóval, nem most kezdtem a 2 gyerekes létet. Nem könnyű, sőt, nagyon nem könnyű. Én idegroncs lettem, injekcióra járok, mert olyan stresszes lett az életem, hogy nem bírtam idegileg. Itt semmi nincs, ahol élünk, nincs hova kimozdulni, max az üres, lakatlan utcákon sétálhatunk. De bevásárló központ féle semmi, csak egy kis cba. Játszótér sincs! Gyerekeket max az oviban látni.

Testvérféltékenység nálunk nagyon minimális. Inkább az a baj, hogy a nagy minden hülyeséget hazahoz a kicsinek.

Boldognak nem igazán érzem magam, inkább fáradtnak, kimerültnek, begubózottnak, elhülyültnek, hogy nincs kihez szólni egész nap, akivel értelmesen lehet beszélgetni. Azt sem tudom néha, hogy fiú vagy lány vagyok, a napokról ne is beszéljek. Volt, hogy akkor vittem oviba a gyereket, mikor szünet volt :) Szóval, nem tudom mi van a lakáson kívül:)

Rokonok, barátok itt nincsenek.

Azért annyit elárulok, hogy most valamivel könnyebb azért, mint amikor a pici is pici volt. Elvannak egymással a tesók, de nagyon résen kell lenni, mert van, hogy a pici harap, a nagy meg támad.

Merrefelé laksz?

Én úgy örülnék, ha valaki lakna itt a közelben, olyan, aki kisgyerekes, otthon van és ráér találkozni szintén kisgyerekessel.

Nekem 1 éves ikreim vannak, én már nagyon az utolsókat rúgom lelkileg, így jóval korábban a tervezetnél visszamegyek dolgozni jövő év elején...

Úgyhogy a hiba nem a te készülékedben van. A gyerekvállalás ezzel jár. Kettő meg már néha maga a pokol, persze amellett, hogy szertejük őket, de annyi minden más hiányzik az eddigi életünkből.

Én azóta írogatok a gyakori kérdéseken mióta itthon vagyok, mert amúgy megőrülnék...

Enyémek közt két év van, az első két még a harmadik is igen nehéz volt. Totál kiégtem. Pedig jó gyerekek, egészségesek. A második a kislányunk rosszabb alvó volt, ami annyiból állt, hogy ezért azért felébredt sokszor, nem kellett fogni, csak cumi, vagy víz, vagy fordítás, de én nem tudtam visszaaludni mint ő. Ez engem totál kikészített. Ez normális, hogy alvatlan éjszakák után sőt egyre több után az ember már úgy érzi ki van.

Nem vagy egyedül. Vannak jobb pillanatok, azokat próbáljuk raktározni, erősek próbálunk lenni, és lesz még könyebb is. Már ezt tudom mondani. De mikor én voltam bányász béka feneke alatt, nekem is hiába mondták. No azért muszály volt csinálni az ember csak kibírja, ráadásul mások nem is látják rajta a nyüglődést. Ha meg igen, az sem baj. Ez ilyen sajnos, de elfog múlni, leszel még boldog is, és erős nő, hogy megtudtad csinálni, mert megtudod csinálni ! Segítséget kérni különben nem szégyen, ha van barát, ismerős, család megbízható személy. Nekem csak a férjem volt, van. A mi kapcsolatunk viszont igen csak lakótársi lett egy időben. Csináltuk, mint a robotok amit kellett. Azért ha épp jobb passzod van, annak örülj, és rossz passzban pedig gondolj a jó passzodra ;-)

Szia!

Én egy kicsit biztatni szeretnélek!

Nekem a nagyok 6 és 8 évesek, az eleje gáz volt, de mire a kicsi 2 éves lett tök jól belerázódtunk! Nekem az segített, hogy visszamentem dolgozni, mikor a kicsi 1 éves lett. Sokan mondják/mondták, hogy nem sajnálom/tam beadni bölcsibe? Azt gondolom van egy pont, amikor jobb így. Én 3 évig voltam otthon a 2 gyerekkel. Belehaltam volna, ha pl. 6 évig otthon kellett volna lennem.Imádom, szeretem őket, de emberek közt kellett lennem, hogy a házasságom rá ne menjen.

Most itthon vagyok a 3. babámmal, élvezem nagyon, de vele sem akarok sokáig itthon lenni. Nem könnyű, főleg segítség nélkül :-). Nálunk is gyakorlatilag rám marad a gyereknevelés, de ha dolgozhatsz legalább addig felnőttek közt vagy.

Kitartást neked, és hidd el ettől csak könnyebb lesz!!!!